Tony Scott utolsó munkájával nem nagyon ásta bele magát a szívembe, mert a földalatti metrós filmje (Hajsza a föld alatt) egyáltalán nem tetszett, hiába volt Washington és Travolta a főszereplője. Vannak azonban mellényúlások szinte mindenkinek, ami megbocsátható. Most egy valóban megtörtént esetet dolgozott fel, kicsit saját szemszögből s potom 100 millió dollárból.

Jelen esetünkben közel 1 km hosszú vezető nélküli vonat szabadul el gondatlanságból. Az hagyján hogy folyamatosan gyorsul és bármely pillanatban felborulhat, de a legnagyobb probléma az, hogy olyan veszélyes (mérgező és robbanó) anyagot szállít, ami ha felrobban, eltüntetne akár egy fél várost is.  Megállítani több 1000 tonnás monstrumot nem egyszerű, azonban két földi halandó életük kockáztatásával is megpróbálja.  A közelgő katasztrófát Barnes (Denzel Washington), aki 28 éve mérnök már a vonattársaságnál és az újonc vonatvezető Gordon (Chris Pine) próbálja megakadályozni.

Kivételesen nem szuperhősökről kell beszélnünk ebben a filmben, akik megmentik a világot, és nem az lényeg, hogy kinek milyen képessége van, és hogyan tudnak a levegőben ugrani 10 métert, hanem kinek milyen a családi háttere, mennyire jönnek ki egymással és miképpen kovácsolódnak össze. Mivel a közel 90 percet valamivel csak meg kellet tölteni, ezért magán az akción és a száguldó vonatot kívül gyakorlatilag ezzel telik el az idő, hogy megismerjük a szereplőket. Mint általában ugye az akciófilmek 90%-nál. A szokásos ”nemjövökkikezdetben a másikkal” után természetesen az ember nem vár mást, mint békét és szeretetet és megnyugvást. Most sincs másként.

Szóval, aki így ül be a film elé, hogy nem vár sokat és nem zavarja, hogy tudja a végét annak gondolom tetszik majd.  Gyakorlatilag a szereplők nem sok mindent csinálnak, a központi dolog maga a vonat. Azért írom le, hogy nem sok mindent, mert tulajdonképpen csak egy vonaton ülnek és beszélgetnek egészen az utolsó fél óráig. Na, azt azért nem mondom, hogy semmi nem történik, mert a rendező úr tudja jól, hogy ez így nem működne végig, ezért gondosan felrobbantat egy két olyan dolgot ami látványos eleme lehet ennek a katasztrófafilmnek. És igazából a kezdeti nem annyira lelkesedek ezért a filmért után egész jó volt. Sőt volt olyan jelenet, ami igazából még tetszett is, bár annyira nem értek a fizikához, de akkor izgultam. (a kanyarnál)

A szereplőkről nem akarok sok szót vesztegetni, em érdemes, mint ahogy fentebb is írtam, semmi extra, nem életük legnehezebb alakítása. Ha meg kellet is valami tevékenykedniük, tuti kaszkadőr csinálta helyettük. Ilyenkor, de szeretnék színész lenni. Feltűnik még Rosario Dawson, mint forgalmi irányító, aki talán egy kis szint visz még a filmbe. Ennyi, nem több.

Tony Scott ügyesen csinálta meg ezt a filmet. Ezért gratula neki. Az előző filmjénél lényegesen jobb volt pedig az is sínen futott (illetve állt). Ebből az adott sztoriból végül is készített egy klassz kis ”katasztrófafilmet”, melybe azért végül bele tudjuk magunkat élni és még izgulhatunk is, állítsák már meg azt a monstrumot. Mert az a vonat bizony nem kicsi. Vonat őrülteknek tuti tetszeni fog. Kellett azonban ehhez egy olyan operatőr is, aki szerintem minden pontból remekül fényképezte le nekünk ezt elszabadult szörnyet.  Persze film felpörgetését segítik még a gyors vágások és a tökös izgulós zene.

Összegzésképpen csúnya gonosz bácsiktól igen, kliséktől azonban nem mentes egyszerű szórakoztató film, de nem egy nagy durranás. Azért felteszem magamnak azt a kérdést, hogy mi került ebbe ugyan 100 millióba? 

65 %

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr842531341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.