Gyerekkorunkban mindannyian nagyon vártuk a karácsonyt, hogy jön a Télapó és van zsákjában minden jó! Később mikor már beláttunk, hogy csak a szüleink szívatnak és megláttuk, hogy piros kabátban és gatyában, ősz szakállal nyomja magába a coca-colát, akkor már kicsit elvesztettük a hitünket benne. A finnek viszont egészen különlegesnek látják a szakállas öregurat!

Korvatunturi hegységben a világ legnagyobb temetődombján ásatások során az egyik legnagyobb titokra derül fény, ami el tudunk képzelni. Megtalálják jégbe fagyva a Télapót! Régi történet szerint a lappföldi emberek bedühödtek a télapóra és a jeges tóra csalták, ami alatta beszakadt és befagyott. Nyáron kihúzták tömbbe fagyva és eltemették több 100 m mélyen a kövek alá. Álmaink bácsikájának megtalálása után furcsa estek történtek. A szétmarcangolt rénszarvasok szomorú fellelése még csak a kezdet, azonban mikor a kutatóbázist is egy csapásra kiürül, és a gyerekek is sorra tűnnek el, csak Pietari (Onni Tomilla) nevű helyi kisfiú jön rá, vajon ki lehet a tettes, akit minél előbb meg kell állítani….

Ezek a finnek sem normálisak az biztos. Bár inkább legyenek ilyenek, minthogy gyártsanak valami tucat sz..rt. Érdekes megközelítése a Télapónak, és magának a Karácsonynak, mint a szeretet ünnepének, ugyanis ebben a filmben semmiféle szeretet nem kapunk. Inkább csak félelmet és izgalmat. A mítosz lerombolását. Persze azért inkább a megmosolyogtató fajtából. Ez most nem azt jelenti, hogy lerágjuk a körmünket és halálra röhögjük magunkat. Igazából, nem mondhatom azt, hogy sokat mosolyogtam volna rajta, inkább csak a számat húztam oldalra. Különösen akkor mikor felvetik, hogy hány dollárt érhet egy télapó? Szerintem ezen sem sokat filózott el senki, kivéve, ha nem ajándékboltban árulják. Ez a fanyar humor azonban végig egyensúlyban marad az ”izgalmasabb” részekkel. Nem szabad egy percig sem komolyan venni.  Ritán gondolnánk azt is, hogy egy télapó ronda, vézna és meztelen, mintha egy horrorfilmből lépne ki és véletlenül sem jut róla az eszünkbe, hogy őt apónak kellene hívni. Ja, rénszarvasokra se várjunk, mert megették őket, mind a 433 darabot.

Nem szeretnék nagyon kitérni a finn színészekre, mert abszolút nem ismerem őket és a korábbi filmjeiket sem. Itt teljesen rendben voltak. Amit kellett megoldották simán. Talán ami érdekes volt az az apa és a fia közötti súrlódás. A gyerek Onni Tomilla aranyos volt. Ha jól emlékszem mikor ennyi idős voltam engem is mindig majd megevett a kíváncsiság. Aztán meg kaptam egyet az orromra. Viszont régen láttam olyan filmet, amiben nem szerepeltek nők! (Ezt csak úgy megemlítettem)

Jalmari Helander rendező korábban már elkészített rövidfilmjeinek (2003,2007) mixéből vitte egész estésre ezt az őrületet. Szerintem kifogástalanul, elég sötét és bizarr módon, annak ellenére, hogy nem láttam a kisfilmeket. Marha jó lehetett neki, hogy végre egy olyan anti-karácsony filmet alkotott, amit előtte korábban kevesen. Okos volt. Volt egy jelenet, ami nekem nagyon bejött és szeretnék megemlíteni, bár nem az WETA készítette az látszott rajta, mikor több 100an futnak meztelenül a hegyen keresztül. A film végét (utolsó 4percet) nem nagyon értettem, bár biztos így volt jó.    

A filmet azoknak ajánlom, akik már unják a szokásos minden évben megnézem ugyanazt a karácsonyos filmet, amit már ezerszer láttunk. Nincs kedvem felsorolni, de biztos mindenki tudja melyek azok. Bár azért azok a gyerekek és felnőttek, akik még hisznek a piros kabátos fehér szakállú télapóban, nyugodtan hagyják ki. Mert csalódnak.

(A cím nem saját fordítás)

70 %

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr612565516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.