duckit 2011.02.02. 18:11

Bronson (Bronson, 2008)

Ezt a filmet talán még melóban ajánlotta nekem valaki, hogy az egyik legjobb börtönös film, már ha lenne ilyen kategória. Az ausztrál Chopperhez (Erik Bana főszereplésével) hasonlították, aki elég nagy legenda volt odakint.  Persze valós történeten alapszik, mivel a pasi még jelenleg is egy angol börtön vendégszeretetét élvezi.  

Michael Peterson már gyerekkorában sem volt egyszerű eset, mindegy, hogy ki jött vele szembe, kinek nem tetszett a képe, lehetett az diák vagy tanár, az biztos, hogy kapott egy jó nagy pofont. 1974-ben 19 éves korában elhatározta, hogy híres lesz és egy lefűrészelt csövű puskával a helyi postát kerek 26 fontért kirabolta. Mivel jellegzetes kopaszra borotvált feje volt enyhén vicces bajusszal, hamar le is csukták 7 évre, amiből a ”rossz” magaviselete miatt egyre több lett. Itt vette fel Charles Bronson színész után a becenevét. A börtönben minden olyan dolgot elkövetett, ami biztosan nem a megfelelő magatartás: amikor csak lehetett mániákusan ütötte-verte a börtönőröket, rabtársait, néha túszokat ejtett és nem mellékesen lázadást szított, aminek az lett a következménye, hogy diliházban kötött ki, majd mivel ott sem bírta a levegőt, újra áthelyezték a börtönbe, hogy ne okozzon több kárt a betegeknek. A mai napig 34 évet ült, amiből 30-at magánzárkában töltött és Ő most Anglia leghíresebb és legköltségesebb élő fegyence. Közel 120 börtön, fegyház és pszichiátriai intézet lakója volt.

Szerintem elérte a célját. Bár nekem nem volt annyira ”szimpatikus”, mint az ausztrál rokona Chopper, bár Chopper gyilkolt – elmondása szerint ugye csak azt, aki megérdemelte – mégsem volt annyira nagy marha, mint Bronson. A film kicsit furcsán, két szálon fut, abból az egyiken végigkövethetjük a gyerekkortól egészen napjainkig ezt az extra életpályát börtönről börtönre. Láthatjuk 69 napig tartó szabadon engedését, mialatt csöppet sem tud beilleszkedni a társadalomba. (nem is akar) Illegális bunyókon vett részt, emberekkel és kutyákkal verekedett. Megpróbált kapcsolatot létesíteni, szerelmet vallott, aminek a következménye egy pénz nélküli ezer fontos gyűrű elvétele az ékszerüzletből, jutalomból újra dutyi. (15perc alatt elkapták)

A másik szál pedig egy színházi előadás keretében, közönség előtt előadott vízió, ahol Bronson életpályájának a rá mért hatásait figyelhetjük meg közelről, miképpen reagál az őt ért ingerekre. Nekem ezek amúgy annyira nem jöttek be. Igaz azt sem mondhatom, hogy a képek ne lennének látványosak. A színházi jelenetekből aztán tényleg megtudjuk, hogy a pasi nem százas. Ennyire nem félni a haláltól, ilyen önroncsolóan élni, ezerrel pörögni állandóan, csak a veszélyt keresni, mindenkire haragudni és menni előre dühösen, mint egy vadkan, kicsit sem arra enged következtetni, hogy az illető nem pszichiátriai eset. Kevés ember érti ezt meg. Ez kezelendő dolog, mondjuk sporttal, valamilyen küzdősporttal. Nekem nagyon kevés ahhoz, hogy mindez azért van, hogy híres legyek! Ennek ellenére a film teljesen szórakoztató, nyers, kellően véres és gusztustalan. Gusztustalanságból írhatnék le egy két dolgot, de sok embernek elmenne a kedve még az élettől is. Nekem a film első fél órája nagyon tetszett. A film utolsó jelenete egy kicsit megrázó, a pasi totálisan reménytelen esetnek tűnik. Sajnálatot, egy cseppet sem éreztem iránta.

Olyan érzésem volt, hogy a filmnek más szereplője szinte nem is volt, ritkán fordul ilyen elő, de Tom Hardy (Eredet, Spíler) uralta mindenhol a képernyőt annyira belement az agyamba. Biztos, hogy tanulmányozta Petersont, mert magától az ember nem közlekedik így, nem néz így, és még sorolhatnám. Viccesen félelmetes karakter. Tökéletesen játszotta a mániákus dühöngő bikát. Nem véletlenül fedezték fel ez után a nagyobb rendezők. A többiek tényleg csak mellékszereplők.

Nicolas Winding Refn (Elátkozott város, Valhalla Rising) végül is egy igen érdekes életrajzi filmet készített a maga nemében, egy olyan emberről, aki még ezzel a filmmel is csak jól jár, hiszen a célját éri el vele! Híres lesz, ahogy szerette volna. Az már más kérdés, hogy ki szimpatizál vele. A film amúgy jó, érdemes megnézni a sokkoló képei ellenére is.  A zenéjétől igaz falra másztam, a disco korszakban berobbant zenéktől kirázott a hideg, de amúgy vicces. Nem kell a film elé kaját készíteni, mert nem hosszú. 

Nem ajánlom nagyon a gyengébbik nem képviselőinek, viszont azok a férfiak, akik szeretnének megnézni egy nyers erőszakos filmet egy őrültről, azok mindenképpen nézzék meg. És a végére: Chopper rajongóknak kötelező! Nekem speciel mondjuk az jobban bejött Eric Banával.

60 % 

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr222634034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.