Két idióta vígjáték után végre néztem egy igen komoly orosz drámát. Nem mondom, szeretem a lassú filmeket, de azt hiszem, ennél lassabbat már nem is lehetne rendezni, mert nem forogna a tekercs. Viszont ennek ellenére végigültem az éjszaka folyamán úgy is, hogy nem aludtam el rajta, ami azért nagy teljesítmény.

Szergej és Pavel meteorológiai kutatóállomáson dolgoznak mindentől távol elszigetelten az Északi-sarkkörön túl, az egyik szigeten.  Pavel újoncként tanulmányai befejezése után kalandokra, új felfedezésekre vágyott, hiszen ezért jött erre a kietlen vidékre. Szergej viszont már több éve egyedül dolgozik a szigeten és már alig várja, hogy hazatérjen családjához. Egy napon mikor Szergej elmegy horgászni az öbölbe, Pavel helyettesi őt a mérési adatok jelentésénél. Azonban a központból megrázó rádióüzenetet kap Szergej családjáról, amit nem mer átadni, mert fél az idősebb társának dühétől és abban bízik, hogy a hajó előbb odaér majd értük és majd más valaki közli a hírt. De a tenger jeges és hajó csak nem akar jönni………..

Nem volt ez olyan egyszerű film az biztos és végigülni sem. Ezeket a filmeket nem úgy hívják, hogy szórakoztató filmek, de ugyanakkor mégis sokkal jobban tetszenek, mint bármilyen más egyéb kategóriájú alkotás.  Ennyire az elszigeteltséget soha nem éreztem valósnak még szárazföldön. Talán, ha egy űrhajósról lett volna szó. Azt gondolom rengeteg emberi tulajdonságra utaló kifejezés fellelhető a filmben. Illetve nem hangzik el semmi, mert szinte alig van kommunikáció, szinte egy szótagú mondatok vannak, csak a képek, és hangeffektek (pl. a rádiótól kész voltam), melyek folyamtatosan bizonytalanságban tartanak. Nehéz eldönteni, hogy mi következik a filmben. Ez hihetetlen profi munka. Azt hiszem ennyire egy film sem érzékeltette jobban az unalmas munkát, a monotonitást, a kötelességtudatot, a főnök-beosztott, fiatal-öreg, a tapasztalt és újonc viszonyt. 

A film rámutat arra is, hazugsággal még nagyobb mocsárba kerülhetünk, és nagyobb árat fizethetünk érte, mintha őszintén odaállnánk a másik elé. A két szereplő közötti feszültség egyre nagyobb kibontakozása a film háromnegyedétől egész izgalmassá teszi a produkciót. A filmben a képek és a külső hangok szintén nagyszerű feszültséget teremtenek, ritkán látok olyan a filmet, amiben ez ennyire kidomborodik, hiszen zene szinte alig van (most nem a földre esek típusról beszélek). Van egy bizonyos atmoszférája, amit igazán nehéz leírni, ezek a zord helyek, színtelen képek elnyomják az embert, a hideg szél szinte átjön a képernyőn. Néhány beállítás figyelése közben szinte olyan érzése van a nézőnek, hogy ez a film már nem is megy tovább, itt megállt az idő. Ezért kizárt dolognak tartom, hogy sok ember megkedvelné ezt az amúgy sem könnyen fogyasztható filmet. Valahogy nincs is több kedvem írni a filmről. Nehéz és tartalmas az emésztése,de ha átmegy rajtad, értékeled az ízét.   

Grigory Dobrygin (Fekete Villám) és Sergei Puskepalis nem véletlenül kapta meg a berlini filmfesztiválon megosztva a legjobb szereplőknek járó díjat. Működik közöttük szépen az alá – fölérendeltségi viszony. Mindkettő nagyon erős alakítást nyújtott, fájdalmas volt nézni őket.

Aleksei Popogrebsky maradandó filmélménnyel gazdagított. Kifejezetten tetszett a film, de ugyanakkor meg mindig azt hangsúlyozom, hogy az ember azért nézzen filmet, hogy szórakoztassa valamilyen formában őt, de ez nem az a kategória. Inkább a művészfilmek közé sorolnám. Operatőri munka szintén zseniális, a távoli képek a tájakról megmaradtak még most is bennem. A filmet Berlinben tavaly Ezüst Medvével jutalmazta a zsűri.

Azoknak ajánlom, akik szeretnének egy teljesen akciómentes mozit végignézni és odáig vannak a pszichológiai drámákért. A többiek messze kerüljék el, mert teljesen befordulnak tőle és még más film megnézésétől is elmegy a kedvük. Csak kipihenve ajánlható!

80%

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr32661099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.