Végre valahára volt egy olyan film, amire azt mondtam, hogy tetszett. Paul Haggis rendezte az Ütközések-et, amiért még anno hajlandó voltam felutazni a nagyfővárosba is. Azt azért nem mondom, hogy a közelébe ért annak a filmnek, de egy teljesen jó végigizgulós alkotást láttam. Az már csak másodlagos, hogy a hitelessége mennyire kérdőjelezhető meg.   

John Brennan (Russel Crowe) irodalomtanár feleségét főnöknője meggyilkolásának vádjával letartóztatják, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. Brennan nem tud belenyugodni az ítéletbe, hiszen szent meggyőződése, hogy Lara (Elizabeth Banks) teljes mértékben ártatlan. Mikor szembesül azzal a ténnyel, hogy nincs az a bíró vagy ügyvéd, aki segítene neki a továbbiakban jogi úton kihozni feleségét a dutyiból, komoly lépésre szánja magát. Tudatosul benne, hogy az egyetlen megoldás feleségét élve maga és a fia mellett látni, ha megszökteti. Lara sikertelen öngyilkossági kísérlete után belevág a lehetetlennek ígérkező küldetés megtervezésébe, még azzal a tudattal is, ha a terve nem sikerül, a fia szülők nélkül fog felnevelkedni……………

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, végre egy olyan sztori, ami a hihetetlenségei ellenére is hihetően érdekfeszítőre készítettek el az alkotók. Mert azt az egyet nem mondhatom el róla, hogy nem szegezte végig a tekintetünket a képernyő elé.  Azért lovagolok ezen a hihetetlenségen – persze tudom, hogy nem kéne -, mert ugye marha nehéz azt elhinni, hogy egy mezei ember, még ha megfelelően hatalmas IQ-val is rendelkezik, és nem Michael Scofieldnek hívják, sikeresen végre tudna hajtani egy ilyen hatalmas és kockázatos tervet. És ezzel akkor be is fejezném ezt a vonalat. DE. Ez a film abszolút jól adja el magát, hogy nem minden úgy történik, ahogy azt főszereplőnk a falitáblán eltervezte. És ezért válik az egész hihetőnek. (vagy továbbiakban sem)

Miután egy szökött rabtól megtudja, hogy mi fán terem a szöktetés, fogalma sincs, hogy kitől kéne hamis papírokat és fegyvert szerezni, nemhogy még a pisztolyt megtölteni, esetleg lőni vele. A csodálatos youtube adta lehetőségeket kihasználva filmet keres álkulcskészítésről, ami persze mindig tökéletesen működik, csak akkor nem, amikor kellene, és még sorolhatnám tovább azokat dolgokat, ami alapján látjuk, hogy a főszereplőnk ember, nem pedig szuperhős. Mindennek ára van, nemcsak a dollár ezrek fogynak, hanem a testi épsége is veszélybe kerül, ezért oda kell figyelnie, kivel tud sikeresen üzletelni. Az akcióhoz szükséges nyomokat egyre nehezebben tünteti el és ezekkel az árulkodó jelekkel a nyomozóknak is felkelti a gyanúját, a végére megkezdődik a versenyfutás az idővel. A szöktetés indulásakor válik igazán izgalmassá, akciódúsabbá a film, addig lassan adagolják a feszültséget. Szeretem a lassú filmeket, ezért engem ez egyáltalán nem zavart. A mondandóm végére azt kell, hogy írjam, bizony régen láttam ilyen remek módon összeszedett fokozatosan izgalmassá váló krimit.

A filmben a nekem nem tetsző dolgokért, ahogy haladtam előre, megbocsátottam, illetve csak megjegyeztem, hogy ezt meg ezt nem kellett volna már. Ilyen jelenet, mikor a drogbáró házában kitör a lövöldözés. Emberünk kicsit hamar megtanulta használni fegyverét, kicsit gyorsan tanult bele ebbe a szakmába. De ugyanakkor ennek a karakternek rengeteg jó tulajdonsága is volt, a mellékszereplőkkel való kapcsolatokat is remekül adták elő, a film nem követte azt a klisét sem, hogy az ügyeletes széplány összejön a főszereplőnkkel és nem mozdult el a megcsallak, nem csallak meg vonal felé.  

Megemlítem még, hogy ez egy feldolgozás, méghozzá a Pour Elle 2008-as francia filmnek remake változata, amit viszont nem láttam. Utána olvastam az eredetinek és azt írták róla, hogy ez a film kivételesen jobb lett, mint az eredeti, jobban kidolgozottabbá, feszesebbé, ”Hollywoodiasabbá” tették.

Russel Crowe (Szigorúan bizalmas, Egy csodálatos elme) szerintem egész jó volt az irodalomtanárból bűnözővé váló szerep megformálására. A Robin Hood után nekem kifejezetten tetszett, de az meg nem annyira mérvadó. Kicsit halványabb volt Elizabeth Banks (Zack és Miri pornót forgat, Pókember 1-2), de lehet, ezt csak azért mondom, mert nem szerepelt sokat a filmben. Nagy érzelmi hatást nem váltott ki belőlem. A mellékszereplők közül Liam Neelson (Schindler listája, Star Wars I), mint szökött fegyenc villantott vagy két percet, és Brian Dennehy (Rambo 1) is a nagyapa szerepében remekül működött. Végére megjegyezném, hogy láthatjuk a filmben a férfiszívek kedvencét, a mindenki Tizenhármasát Olivia Wilde-ot a Dr. House sorozatból.   

Paul Haggis (Ütközések) rendezője és forgatókönyvírója is egyben ennek a számomra teljesen élvezhető, bár kicsit hosszúra nyújtott filmnek. Tényleg lehetett volna még tovább vágni, és akkor még izgalmasabb lett volna, de én így is élveztem az elejétől a végig, még az unalmasabb perceken is simán átlendültem, lehet jó passzban kapott el a film vagy inkább a mostani csalódások után felüdülés volt látni valami mást. Illik még megdicsérni a filmnek a zenéjét és a fényképezését is!  Azért a Toyota Prius reklámból kicsit sok volt.

Elég sok kritikus lehúzta a filmet, és nemcsak a film hosszával kapcsolatban, persze mindenkinek joga van ehhez, de mivel én nem vagyok az, bátran merem ajánlani a krimi kedvelőknek jó sok kólával és kukoricával. Üljünk be rá, ne várjunk sokat és élvezzük.

75%

ver.2 

A mai filmet gyakorlatilag úgy néztem meg, hogy az ég adta világon semmit sem tudtam róla a bemutatóján kívül, s ez bizony nagy hiba volt. Egyedül a rendező személyével és a szereplőkkel voltam tisztában. Misztikus horror thriller este 10re bekészítve elméletileg tökéletesnek választásnak bizonyult. Elméletileg.

Mikor Detroit városában hirtelen minden elsötétül és kihal egy maréknyi túlélő a 7. utcai kocsmában talál fényben úszó menedéket.  Luke (Hayden Christensen), Paul (John Leguizamo) és Rosemary (Thandie Newton) kezdeti bizalmatlanság után, közösen szeretnének rájönni az őket ért katasztrófának az okára, hogy az egyszerre mindenhol bekövetkezett sötétség után vajon hová tűntek a szeretteik és úgy egyáltalán mindenki. Mindent megtesznek, hogy életben maradjanak és felkutassák a túlélőket egész addig a pontig, míg rá nem jönnek, hogy ők maradtak az utolsók és a valódi ellenség nem más, mint maga a…………….

Tulajdonképpen nem nagyon tudok így elsőre mit írni róla. És nehéz is lesz, hogy ne áruljak el nagyon semmit. Azért összeszedem magam és megpróbálom ezt a fejlövést újra átélni. Az első gondolatom, az utolsó képkocka után az volt, hogy most én vagyok ennyire hülye vagy tényleg ennyire értelmetlen ez az egész. Bár nem akarom egyből szidni.

Nagyon jól indul, megmerem kockáztatni ilyen érdekes első 10 percet régen láttam, ráadásul még marhára meg is ijedtem egy árnyéktól, amire régen volt példa. Kísérteties az egész, sehol senki, minden áll, semmi nem működik, mindenhol csak ruhák a földön, zuhanó repülő a háttérben, nulla beszéd a film alatt tényleg remek atmoszféra a kezdésnek. Nagyon jó sötét feeling, hangok, effektek, fények, ami azt vetíti elő, hogy de jó lesz. Aztán ugrunk előre 72 órát a filmben, itt már elméletileg szereplőink tudják, hogy mi van! Persze mi még mindig nem, ami nem is baj, de azért a kíváncsiságunk csak fokozódik! Aztán kapunk egy-két ugrálást még előre és vissza, amitől még kíváncsibbak leszünk, hogy most már végre derüljön ki valami!! De csak nem akar!!

Néztem, néztem a filmet, de valahogy nem történik semmi. A szereplőink beszélgetnek, mászkálnak, de olyan minta ők magukat sem érdekelne, hogy ebből hogyan lesz kiút. A film közepétől olyan lett, mintha egy lufi kaktusznak ütközött volna. Pukk. Ez az a film - ha még a megnézése után is akarunk gondolkodni rajta - amire csak kérdéseket tehetünk fel. És ebből az egyik legfontosabb, hogy vajon miért volt mindez? Azt elismerem, hogy vannak olyan poszt-apokaliptikus filmek, melyben nem is kell feltenni ezt a kérdést, mert nem ez a fontos, nem ez a lényeg (pl. Az út, sajnálom, hogy itt említettem meg), de itt ebben a filmben melynek igazából nincs semmi mondanivalója és csak erre vár az ember magyarázott, és szinte ezért is nézi végig, hát ez így nem az igazi. Ennyi kérdést nyitva hagyni, nem bír el egyetlen horrorfilm sem. Mi volt az a szoba a kocsmában? És az Ádám és Éva utalás végén?? És ezt így szépen sorolhatnám a végtelenségig. Tényleg nem értem. Szóval ez a világvége alkotás, amiből már mostanában elég sokat láttunk, nem nagyon érdemli meg, hogy jónak nevezzem és akkor nagyon szépen fogalmaztam.  

(Unalmamban azon filóztam magamban, hogy vajon mit tennék a szereplők helyében, - mert maga a szituáció amúgy érdekes - és azt találtam ki, hogy keresnék, egy olyan erdőt ahol annyi fa van, hogy abból életem végéig tüzelhetnék, mindig égne a tűz!! Bár előbb utóbb akkor meg éhen halnék)

Hayden Christensen-t egészen furcsa volt, sőt inkább vicces hallani, hogy Luke-nak szólították. Remélem mindenki látta a Star Wars II-III. részeit!! Amúgy megpróbálja menteni a filmet, próbál színészkedni, de szenved, pont úgy, mint mi a nézése közben. Ez amúgy igaz a többiekre Thandie Newtonra (2012, Ütközések) és John Leguizamo-ra (Az esemény) is, csak statisztálnak. Nem keltett szimpátiát még a kissrác sem.

Brad Anderson (A gépész, Transz-Szibéria) rendezőben most egy kicsit csalódtam, mivel előző művei sokkal jobban tetszettek, de ezt annyira misztikusnak akarta, hogy elfelejtette beletenni, hogy mi is a lényeg. Vagy annyira okosnak hitt mindenkit, hogy alapból gondoljunk bele, olyan dolgokat, amiket akarunk. Kár, mert igazából lehetett volna az anyaggal mit kezdeni és egy sokkal jobbat kihozni belőle. Persze a film magán a forgatókönyvön múlott és ebből ezt lehetett művelni. Remélem, nem kap Anderson Shyamalan szindrómát, mert erről a filmről pontosan az Esemény ugrott be. Az is nagyon jól indul, aztán tudjuk mi lett belőle. Amúgy ennek is a bemutatója százszor jobb volt, mint maga a film. Nem tudom rá azt mondani, hogy szórakoztatott.

Ajánlhatom (biztos?) azoknak, akik végül is nem a miérteket keresik a horrorfilmekben. Akik szeretnek sötétben lenni és nem félnek az árnyékoktól.

35%

ver.1.

A vasárnap esti gondolkodásmentes akciófilmek tökéletes példányát sikerült tegnap este megnéznem.  Kikapcsolódásnak nem volt rossz és hála az égnek még hosszú sem volt.  

Arthur Bishop (Jason Statham) a hallgatag, érzelemmentes és könyörtelen bérgyilkos tökéletes gyilkosságait balesetnek álcázva hajtja végre. Ebben a szakmában ez a legnehezebb: a profin megtervezett lebukásmentes bűntény. A maximális feladatra koncentrálás miatt sok barátja nincs, illetve aki volt is a barátja és mentora Harry McKenna (Donald Sutherland), gyilkosság áldozata lesz. Mivel szinte egyedül maradt az életben a kis laptopjával a csodás tóparti házában, a rászabadult perceiben a lelkiismeretével nem tud elszámolni, ezért mikor felkeresi mentorának fia Steve McKenna, hogy képezze ki őt is a gyilkolásra, a kérésnek nem tud ellenállni. Szárnyai alá veszi a srácot és a rövid ”tréning” alatt barátok lesznek. Kapják a teljesítendő küldetéseket egészen addig a pontig, míg az igazság ki nem derül……………..

Igen régen foglalkoztam már azzal, de most nem hagyom ki, hogy szeretnék gratulálni a címfordítás miatt. A mestergyilkos! Ez hogy jött ki a The Mechanic-ból? Jó, tudom A szerelő is hülyén hangzik, de a mestergyilkos is nagyon gagyi. Majd lejjebb leírom miért is gondolom ezt.  

A mű egy 1972-ben Charles Bronson főszereplésével készült, azonos című film újraértelmezése. Amit kihagytam eddigi életemből és valószínűleg nem is pótolom a későbbiekben sem.

Gyorsan eltelt az idő és ez azt jelentette, hogy nem volt unalmas a film. Jason Stathamet meglátni és nem szeretni, nem lehet, bár én nem vagyok oda érte egyáltalán. Ez a film is abszolút neki készült, úgy, mint a Szállító c. filmek. Elismerem, hogy akciósztárnak egész remek, de a szúrós tekintetétől, amellyel az összes filmjében játszik, csoda, hogy még nem nőtt össze a szemöldöke. Klassz kis intenzív - bár kicsit hihetetlen - nyitó jelenet után sem áll le a film, ami azért egy akciófilm esetében nagyon jó pont. Ez a film is, ugye a tapasztalt, rutinos tanárról és a zöldfülű, kezelhetetlen diákról szól kis titokkal megfűszerezve. A fölösleges mondatok és drámázások helyett kapunk remek bunyókat, lövöldözéseket, robbanásokat dögivel és ötletes gyilkolásokat jó sok vérrel, hogy még véletlenül se gondoljuk azt, hogy ez nem egy kemény alkotás. Tényleg amikor a fegyverek megszólalnak, fröcsög a vér rendesen, tipikus ”R” besorolású film. Őszintén mondom, nekem jó pár jelenet halálra volt vágva ebben a filmben is, főleg a bunyózásnál vettem észre, és ez bizony zavar. Ahogy telik az idő, úgy jövünk rá a filmbéli ”csavarra”, de mint mondtam egy picit sem kell ezen a filmen megerőltetni az agyunkat. Sajnos nem lehet elmenni amellett, hogy bizony szép számmal vannak bődületes marhaságok a filmben, de ahogy említettem, a film pörög, ezért nem érünk rá vele foglalkozni.  (nem tudtam, hova tenni pl. a törpe és az óriás küzdelmét, minek?)  Egyszóval, ne várjunk sokat és akkor egyszer nézhető akciófilmnek jó lesz, végül is nagyjából szórakoztatott 90 percen keresztül és ez a lényeg.

Jason Statham (A szállító, Crank - Felpörgetve) olyan, amilyennek lennie kell ennek a karakternek. Bár ő mindig ilyen, csúnyán nézni azt piszkosul tud. Talán, ha a film címét úgy fordították volna le, hogy A gépész, akkor az összefüggésben lenne a természetével, mert úgy viselkedik, mint egy gép, csak megy némán, precízen előre és végrehajtja a rábízott feladatot. A filmben el is hangzik ez. Amúgy most kevésbe vicces, mint ahogy megszokhattuk, de ezt a szerepet ráöntötték, az biztos.  Ben Foster (A harcmező hírnökei, Pandorum) szerintem ebben a filmben is remek. Olyan őrült tekintete van, hogy félnék tőle, ha egy szobában hagynának vele. Bár a szövegét, amit mond, nem nagyon értettem. Donald Sutherland (M.A.S.H., Az olasz meló) abban a néhány percben, míg szerepelt, tökéletes volt. Bármikor megnézem a filmjeit. És megemlíteném még Mini Andent (Ocean’s Twelve, A spanom csaja), de csak a pucér valósága miatt.  

Simon West (Con Air - A fegyencjárat, Tomb Raider) rendező egészen egyszerű popcornmozit készítetett az akciófilmek szerelemeseinek. Még véletlenül sem kell rajta gondolkodni! A sztori adott volt, nem bonyolult, csak át kellett írni. Azok az akciórészek, amik hihetőnek bizonyultak, egész kellemesre sikerültek. Számomra voltak érthetetlen részek, de ezek gyorsan felejtősek, úgy, mint majd a későbbiekben maga a film is. Nem kívánom még egyszer megnézni. 

Ajánlom azoknak, akik régen láttak akciófilmet és vágynak egy kis durvulásra és természetesen a Statham fanoknak.

65%