duckit 2012.01.03. 22:54

Egy nap (One Day, 2011)

Szerelemes filmek kedvelői dörzsölték a kezüket mikor meghallották, hogy David Nicholls One Day című két évvel ezelőtt megjelent nagy sikerű regényét vászonra adoptálják. Számomra ritkán sikerülnek nézhetőre ezek a romantikus filmek, talán még kevesebbet nézek meg belőlük, mint mondjuk a vígjátékokból, de most mégis azt mondom, hogy egy olyan ritka példányát láthatjuk annak, hogy nem csak a könyv lett kitűnő, hanem a belőle készült film is.

Emma (Anna Hathaway)  és Dexter (Jim Sturges) jól sikerült diplomakiosztó partijuk után ágyban találják magukat, persze az a bizonyos dolog nem történik meg, ami végett ágyba-ballagtak, de mégis életre szóló barátságot kötnek egymással. A két különböző vágyú és természetű fiatal útjai szétválnak, de 20 éven keresztül egy napon mindig bepillanthatunk életükbe, és látjuk, hogy ez a barátság hol közeledik, hol távolodik egymáshoz, míg végül…..

Míg végül nem írom le, hogy mi történik, de azért sem lövöm le a poént, meg amúgy is azon a három variáción, melyen a film alatt folyamatosan gondolkodunk, nem olyan bonyolult kitalálni. Összejönnek, nem jönnek össze, vagy csak lelki barátok maradnak. Vagy talán mégsem ilyen egyszerű ez a film? Őszintén megmondom, nem sírtam el magam rajta, de igen közel álltam hozzá nemegyszer. Maga nemében szép film volt. Régen láttam olyan romantikus filmet, ami nem követi az abszolút bevett sémákat, kliséket annak ellenére sem, hogy az előbb felvázolt sztorim nem erre utal. Régen gondoltam azt, hogy a rengeteg krimi könyv után, szívesen elolvasnám Nicholls drámáját, mert szerintem ez a kategória közelebb áll hozzá.    

Emma és Dexter alapban két szimpatikus figura, akiket első látásra meglehetett szeretni, és úgy gondolom ennél a filmnél ez volt az alapvető kulcsfontosság. Ha ez itt nem lett volna meg, egyáltalán nem működött volna, és akkor ezzel nem mondtam semmi okosat. Az a bizonyos kémia, amit mindig felemlegetünk a színészek egymás közötti játékánál ebben az esetben forráspontig izzott. Voltak olyan jelenetek, hogy szinte már vártam, hogy ugorjanak már egymásra, de mégsem. Ez a különös feszültség, érdekes hangulat végig jelen van, és ettől működik ez a film. Persze ehhez kellett a klassz kis sztori is.

Főszereplőink totál ellentétes karakterek és nem csak a nemükből adódóan. Emma naiv visszahúzódó álmodozó lány, aki verseket ír, de egy napon regényíró szeretne lenni. Többnyire a komikusabb helyzeteket neki köszönhetjük, hiszen Dexter szöges ellentéte női szereplőnknek. Magabiztos igazi szívtipró tv sztár, aki azt hiszi magáról mindent megtehet és mindenki a lábai előtt hever, amit ugye az élet mindig megcáfol. Egyszer fent egyszer lent, ha elszállunk magunktól bizony a szerencse megfordul. Mindennapi életükbe bepillantást mindig az a bizonyos július 15-i nap jelenti. Leírni nincs kedvem az összes dolgot mi minden történik, de röviden annyi, hogy mindkét szereplő keresi a saját szerencséjét az életben. Garantálom, hogy a film nézése közben nem lesz olyan ember, aki nem drukkolna nekik, hogy na, már most tényleg ugorjanak egymásnak. A film vége meglehetősen hatásvadászra sikeredet, lehet valakinek ezek a visszaemlékezéses jelenetetek nem fognak tetszeni, de úgy az egészet figyelembe véve szerintem nincs vele komolyabb baj.

A zene a film alatt teljesen nosztalgikus hangulatot teremtett, klassz volt visszahallgatni 90-es évek slágereit. Megpróbáltam külön is végighallgatni a soundtrack anyagot film nélkül, de az már teljes egészében nem ment. Nekem kifejezetten csak a film alatt tetszett.  Amit még szeretnék megemlíteni, hogy nem csak a megfelelő zenékkel tükrözték hűen az idő múlását, azt a 20 évet, amit átölel a film, hanem a tökéletesen korhű ruhakollekciókkal. Kicsit vicces így már visszaemlékezni, mi minden volt abban az időben a divat. Talán egyszer visszajön még és jót röhögünk magunkon.

Mint ahogy fent is említettem többnyire ezeknél a filmeknél a szereplőkön áll vagy bukik szinte minden. Na, ez a film is megbukott a kasszáknál és többnyire a kritikusok szemében is, mivel a rendezőnek szemére vetették, hogy Anna Hathaway meglehetősen erős akcentussal beszélt, ami ennél a filmnél megengedhetetlennek tekintettek. Hát ez az, amit mi nem fogunk észrevenni, legalább is a többség nem és ez egyáltalán nem fog befolyásolni a tetszési indexünkben. Akkor meg különösen nem, ha szinkronosan látjuk majd a filmet.

Anna Hathaway (Szerelem és más drogok) és Jim Sturges (Las Vegas ostroma) színészi játékán nehéz lenne kötözködni, de talán Anna-n jobban látni az „erőlködést” egy picivel, hogy nagyon jól akarja ezt most játszani. Mindketten nagy élvezettel, beleélve tették oda magukat és ennek köszönhetően hihetően játszanak. Átjött nagyon szerepük. Patricia Clarkson (Viharsziget) és Ken Stott (Artúr király) mellékszereplőként teljesen rendben voltak. Rafe Spall (Vaskabátok) pedig Ian szerepében tényleg egy szerethető balek volt.   

Azt hiszem ennek a filmnek tényleg jót tett, hogy női rendezőt választottak a producerek. Úgy látszik filmeknél nem úgy van mint a szakácsok esetében, hogy mester csak férfi lehet. Lone Scherfig dán rendezőnő már korábbi az Egy lányról c. művével is bizonyította, hogy ért a drámázáshoz. Evvel a darabbal is maradandó szívszorító élményt okozott nekem és ha megkérdeznének, hogy ajánljak egy romantikus drámát biztos ezt a filmet fogom felhozni az illetőnek. Forgatókönyvet maga a regényíró David Nicholls készítette el, amihez csak annyit fűznék a könyv olvasása nélkül is rettentő jóra sikerült. Talán úgy jellemezném az egészet, hogy egy harmatkönnyűnek ígérkező romantikus filmből a végére ólomsúlyú dráma lett. Olyan mintha kitennének a tengerparttól 1 km-re, hogy akkor most ússzál ki, elsőre könnyűnek tűnik (már aki tud úszni), de a végére beledöglesz. Persze azért nem kell annyira átesni a másik oldalra, mint ahogy most én tettem, az biztos hogy hatása alá kerültem, de nem egy mély gondolatokkal telepakolt film. Szeretni fogjuk, de csodát ne várjuk tőle.

Érdekes, de ezt a filmet simán ajánlom pasiknak is. Nem szégyen beülni és elérzékenyülni párunk mellett és adott helyzetben néhány könnycseppet ejteni. Ez is az a kategória, amit mindenkinek tudok ajánlani, talán azok mellőzzék akik a Motel c. filmen nevelkedtek és élvezkedtek, mert ők bizony marha nagyot csalódnak benne.

88%

http://www.youtube.com/watch?v=uLUWHW5NxwI

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr93517873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.