the_guest_main_one_sheet.jpgSimán megszívattam magam tegnap este. Nem is akartam egyből ideülni annyira elment a kedvem, mert nem láttam értelmét, hogy értelmetlen dolgokon aznap még tovább gondolkozzam.  Talán a jó szándék vezérel ezzel a néhány sorral, ne essen bele más is abba a hibába, hogy nem néz utána egy filmnek és ismeretlenül csak az imdb. pontszámra hagyatkozva leül elé. Hozzáteszem azért nagyjából reálisnak tartom ezeket a pontokat egy - két kivételtől eltekintve. Ez a film 7.1-n állt mikor utoljára néztem. Talán most már kevesebb, mert én is szavaztam rá.  

David (Dan Stevens) leszerelése után első útja Peterson család kis házához vezet, mivel azt állítja, hogy a bevetésük során elhunyt fiukkal jóbarátok voltak. David megígérte a fiúnak utolsó kívánságaként, hazaérkezése követően elmondja majd a családnak, hogy mennyire szerette őket. A nagy közös sajnálkozás közben (no meg néhány elfogyasztott sör hatására) a család felajánlja, hogy az ismeretlen katona töltsön velük néhány regeneráló napot mielőtt visszaindul. David nyugalmának és önzetlen segítőkészségének kezdetben mindenki örül, szülők, gyerekek, barátok, azonban ez az idillikus családi béke hamar összeomlik, mikor a városban egyre több különös haláleset történik…..

guest1-copy_preview.png„EZ AZ!” – így nagybetűkkel kiáltottam fel a végén és nem a frappánsan befejezett végkifejlet hatására, hanem a végén elsötétedő fekete képernyő láttán. Ültem és azon gondolkodtam a sötétben, hogy mekkora hülye vagyok. Néztem bamba tekintettel a tv-met és figyeltem, hogy kik voltak azok, akik elkövették ellenem ezt a bűnt. Érdekes, hogy nem voltam mérges, nem bosszankodtam, nem szenvedtem, mert a döbbenettől mindezt elfelejtettem.  Egy helyben ülve szinte mocorgás nélkül végignéztem és folyamatosan kérdezgettem magam, mint egy bolond, hogy ezt most viccnek szánták vagy halál komolynak? Nem tudtam eldönteni.  És még most sem, hogy itt ülök és írok róla. Mert értem, hogy kell készíteni 2014-ben is 80-as éveket felidéző, B kategóriás filmeket, de ez annyira rossz volt már, hogy az ABC betűinek az legutolsó betűjét sem éri el. Bár elérte a célját, ami jelen esetben az volt, hogy nem kapcsoltam ki. Most akkor mégis bennem van a hiba? Ilyenkor ugrik be a híres koppintó filmstúdió Asylum neve, de azokra legalább lelkileg fel lehet készülni… Erre viszont nem.

images_1.jpgMár az első képsoroktól idegbajt kaptam, amikor a szende mosolyú főhősünk kis sejtelmes vigyorával a száján meséli el totál hiteltelenül meghatódva, hogy mennyire sajnálja a kis család elvesztett tagját. No, ezek után, már csak egy lefolyt hab a tortán, hogy mi a túrónak szállásolják el azonnal egy éjszakára tök ismeretlenül. Küldjék el egy motelbe, és ha akar még valami közös szeánszot - mivel lemaradt a halotti torról - jöjjön vissza másnap. És szerintem most nem én vagyok a kegyetlen. Nonszensz, pedig tényleg nem úgy ültem le a film elé, hogy fúrni fogom végig, hiszen nem is olvastam róla semmit. Bár akkor azt is lehetne mondani, hogy akkor minek készíteni filmeket, ha mindenki egyetértene a mindenkivel.  

1407782085630_wps_5_the_guest_4_jpg.jpgAztán már az első 5 perc után kiderült, hogy ezt a filmet bizony nem az Oscar – díjas alakítások lendítik majd túl a kellemetlen perceken.  Sebaj, egy rossz szappanopera szereplőire felépített akció thrillernek is örültem volna, aminek még esélye az első fél óra végén csekélyen felreppent, de bizony ennek a szele hamar tovaszállt az első kocsmai akciójelenet láttán. Felgyorsított kamera? Vagy talán Davidünk az új Bruce Lee? WTF?! Ilyet én bizony régen láttam. Ez volt az első pont, hogy nem az álmosságtól dörzsölgettem a szemem. Félelmetes.  Még jó, hogy egyedül néztem, mert a filmnézős kis társaságom tagjai itt bizony kikapcsoltatták volna velem, én meg küzdhettem volna velük, hogy nézzük már végig ha már egyszer elkezdtük.

93266b86a86a5f66325b8782ffc560d41a8cf5a3.jpgA következő rettenetes dolog, amire nem lehet nem odafigyelni az – az, ahogyan a „komolyabb” jelenetek előtt rázoomolnak David szigorú tekintetű fejére, közben a zene felhangosodik valamilyen irgalmatlan zörejjé, amitől még a nagylábujjamon lévő szőrszálak is égnek meredeztek. Szőke terminátorunk ilyenkor - aki egyszerre elbír két söröshordót is, és ez nem vicc, mert tényleg ezzel mutatják be elképesztő erejét-, olyan szigorú tekintettel néz maga elé, mintha előre látná hazánkban bevezetésre kerülő drogteszt utáni állapotokat. Nos, az ezek után lévő jeleneteket a továbbiakban egy pillanatig sem tudtam komolyan venni és csak folyamatosan mosolyogva ráztam a fejem.  A lövöldözős rész, mert van ám ilyen is, már-már komikusan akrobatikus jeleneteket tartalmaz, hiszen főhősünk kengurukat meghazudtolva ugrál a golyók elől. Óriási. Talán itt van a film egyik legvéresebb jelenete is, ami tök értelmetlen. 

1407781768851_wps_3_the_guest_2_jpg.jpgA történet kb. annyira van bonyolítva, hogy még egy középsős ovis csoportban a gyerkőcök is előre kórusban kiáltva mondják mi lesz a vége. Rendben, nem egy bonyolult filmre vágytam alapból, csupán egy szórakoztató alkotásra, de itt ebben annyi ötletet véltem felfedezni, mint manapság néhány parlamenti felszólásban éjjel 11 óra felé. Na de eljött végre a film vége! És feltette a pontont! Komolyan, mindent vitt. Annyira szurkoltam, hogy nehogy már jó legyen, ne csalódjak kellemesen, még véletlenül se legyen benne valami komolyabb csavar, mert menten összeomlik az addig felépített rogyadozó váram. És imádkozásom meghallgatásra talált. Végtelenül „profi” környezetben játszódó végső vergődés, olyan, mint egy 80-as évekbeli rossz horrorfilm záró felvonása. Azt hiszem, talán a helyszínt leginkább a Budapesti Vidámpark szellemkastélyhoz tudnám hasonlítani, ami már akkor sem volt rémisztő, mikor még megtekinthető volt. Hála az égnek „Jancsi és Juliska” agonizálása nem tart sokáig és nem húzzák a filmet tovább 90 percnél, hamar megoldják a problémájukat és a miénket is. Ámen. Ja, még nem, mert a „to be continued” lehetősége bármikor elképzelhető…….nélkülem.

screen-shot-2014-06-26-at-8_33_05-am-620x400.jpgMég egy külön fejezetett szentelnék a film zenéjének és tényleg befejezem rosszindulatú megjegyzéseimet. Sajnálom, de erre szerettem volna külön kitérni. A gagyiságától lekapartam a képzeletbeli tapétámat. Úgy kirázott tőle a hideg, mint amikor az Elm utcában Freddy acélkarmait végighúzta a csövön. Vannak elektronikus zenék, amik bejöttek régen és manapság is, de ami ebben a filmben végig a hátérben hallható, az minden képzeletet felülmúl. Bántóan rossz a fülnek, és senki ne haragudjon meg ezért a véleményért rám.

Szereplők. Voltak. Röviden. Mindenki legjobb barátja Dan Stevens (Downton Abbey), úgy bűn rossz, mint szinte mindenki ebben a „disaster” filmben. Bájos mosoly mögött elveszik a bamba tekintetű ördög. Egy cseppet sem félelmetes. Nem alszik, nem iszik. Eme roppant lényeges tulajdonságokat hamar megtudjuk róla, a többit meg majd gondoljuk hozzá a film során. Nincs kedvem felsorolni, hogy kik voltak még a szereplők, melyik filmben játszottak utoljára. Most nincs. Na talán Maika Monroet (Nyárutó) megemlítem. Elég volt belőlük ez a másfél óra.

the-guest.jpgAdan Wingard (V/H/S) rendező úr filmjét nem tudom, mire véljem, nem tudom eldönteni minek készült. Thrillernek? Vígjátéknak? Fejhajtásnak a 80-as években készült akciófilmeknek? Tényleg még így leülepedve sem tudom. Nekem nem tetszett, de nagyon nem.  Ennél a filmnél ez a retrofeeling egyáltalán nem jött át. Se nem vicces, se nem izgalmas. Vallatni lehet vele. Rosszak a szereplők, rossz a történet (értelmetlen dolgok sokasága, de ezek felett még el lehetne siklani), rossz a zenéje, rossz a megvalósítás és úgy minden. A legkönnyebb negatívan írni egy filmről, de erről még megerőltetnem sem kellett magam. És nem hiszem, hogy csak azért, mert rossz napom volt. A bemutatójának megnézésével sokkal jobban jár az ember, mint magának a filmnek a megtekintésével.

Ha szemét lennék, azt mondanám, nézze meg mindenki! Sőt biztos lesz olyan is, akinek meg bejön, hiszen azért mégsem véletlen a bevezetőmben emlegetett 7.1 pont.  Nem értem magam, hogy a fészkes fenébe voltam képes végignézni. Lehet, hogy akkor nem is volt olyan rossz?  Na, ezért a feltételezésemért adok neki kicsit magasabb százalékot.

30%