Ausztrál filmekkel kapcsolatban eddig egészen kellemesen csalódtam, különösen, ha horrorfilmekről volt szó. Erről az agymenésről, amiről most megosztom soraimat, soha többet nem akarok hallani. Nem tudom, hogy milyen elborult pillanatomban kellett lennem ahhoz, hogy egyáltalán végignéztem. Azt hiszem, nem kezdtem még így a bevezetőmet egyszer sem.

Dice (Vil Traval) antropológushallgató barátaival együtt elutazik sziklafestményeket tanulmányozni Ausztráliába egy 120 éve nem látott barlanghoz. Már az első éjszakai meztelen fürdőzést követően Mel (Krew Boylan) testéhez fertőzött piócák tapadnak, amitől a hölgy testi és szellemi átalakulása után egész komoly ragadozóvá transzformálódik. Pasija Chad (Lindsay Farris) és a barátai próbálják menteni a lehetetlent addig a pontig, amíg válaszút elé nem kerülnek, vagy ők vagy a lány. Közben Anja (Zoe Tuckwell-Smith) rájön a falfestmények jelentésére, de lehet, hogy már túl későn…………

Egyszóval lehet jellemezni ezt a filmet, egy nagybetűs vicc. Borzalom. Leszögezem nekem nincs semmi bajom azokkal a filmekkel, ahol egy maréknyi csapat elmegy az erdő közepébe és ott valami furcsa dolog történik velük és ez alapján hullnak, mint a legyek, de legyen valami értelme! Mert ennek a filmnek az égvilágon semmi nem volt. Vagy ha nincs is semmi értelme, legalább legyen jól elkészítve, legyen izgalmas, vagy valami hasonló, amiből egy horrorfilm építkezik.

Első képkockák után az ugrik be, hogy Ausztrália szép, és biztos, ha tehetném, elmennék körülnézni, olyan szép tájakat mutatnak. Ennék a filmnél ez az egyetlen pozitívum. A következő képsoroktól viszont már egyből sokkolódtam. Az hagyján, hogy több órás autókázás után, az autóból való kiszállás után már egyből bent is vagyunk a barlangban, abban, amit eddig 120 évig nem fedeztek fel, de legalább egy kicsit pihenjenek már le, nyújtsák ki a végtagjaikat, vagy igyanak egy pohár vizet. Jó értem, bele kell férnie a 80 perces időbe, de a következő vicces jelenet után már tudtam, hogy ez most katasztrófa lesz. Minek megy valaki barlangba, ha retteg a szűk helyektől, fél a sötétben és nem mellékesen klausztrofóbiás? Az ember vakarja csak a fejét. Ugye egyből megsérül, amitől vércseppek hullnak a talajra és a falakban megindul valami átalakulás, mint a Hellraiserben. De a poén lelövését itt abba is hagyom.

Persze nem nehéz kitalálni ki lesz az első áldozat, mint általában ezekben a filmekben, mindig a legirritálóbb személyiség. Persze most sem lepődünk meg. De igazán nincs is időnk meglepődni semmin, mert már benne is vagyunk az első értelmetlen jelenetben. Miért megy be valaki meztelenül éjszaka a dzsungel közepén lévő fekete pocsolyába fürdőzni, ezt sosem fogom megérteni, menne a halál, de itt megtörténik. Legalább mutatták volna meztelenül a hölgyet, mint hasonló filmek esetében valami figyelemfelkeltő dolgot, de azt bezzeg elfelejtették beleírni a forgatókönyvbe. Szegény lányt miután megszabadítják a testét ellepő piócáktól, hamar belázasodik és a fogaitól is gyorsan megszabadul. Másnap viszont már frissen és üdén új fogakkal a Gyaloggaloppból idekerült és elfogott mutáns vérnyulat reggelizik elég gusztustalan módon.

És a legjobb kérdések, párbeszédek és jelenetek még csak most jönnek! A legjobb kérdés, amit feltesznek a szereplők egymásnak, miután látják, mi történik a barátnőjükkel: ” Nem kéne kórházba vinni?” Aztán mikor a földön fekvő elhunyt társukat bőszen dézsmálja, megkérdezi az egyik a másiktól, hogy ”Szerinted beteg?”. Vagy azok az eszmei jelentőségű mondatok, hogy ”Nem maradhatunk itt! Szerintem meneküljünk!” Az ember a megdöbbenéstől nem tud ezekre mit mondani vagy én nem láttam hasonló filmet mostanában.

A soha nem látott trükkök mosolyt csalnak az arcunkra. A megfertőződött hölgy úgy ugrál, mint egy sáska! Ezt úgy tudták elérni, hogy a jeleneteket felgyorsították! Iszonyú gagyi, tényleg régen láttam ilyet. Mikor megpróbálják fahusánggal leütni, annyira látszik, hogy mellé ütnek, hogy ezt most komolyan gondolták, hogy benne hagyják a filmben? Ezeket még valaki beveszi? A csapdába csalós jelenetnél gondolkodtam azon először, hogy kikapcsolom, de aztán rájöttem, hogy ilyen filmet úgysem látok sokat, meg persze a kíváncsiság is hajtott, hogy vajon a barlangban ugyan ki lakozik.   

Az átváltozott emberek hörgése ultra gagyi, úgy, mint a film feszültség fokozó dobpergős zenéje. Az egész film alatt csak egy dolog miatt lehet izgulni és az pedig, hogy ne tartson sokáig.

A film végéről szándékosan nem szeretnék írni, ilyet én még nem láttam és gyakorlatilag nem is tudom, hogy mi volt ez, de mivel nem vagyok szemét (szenvedjen más is), nem írom le mit láttam. Valaki biztos lesz olyan bátor, hogy megnézze, szerintem ő is ugyanezt fogja érezni, mint én.

A szereplőkről sok jót nem lehet leírni, nem tehetnek róla szerintem, hogy mindent el kell vállalniuk ahhoz, hogy egyszer majd felfedezze őket valaki. De tuti, hogy nem ez a film lesz az ugródeszkájuk. Azért utánanéztem mindegyikőjüknek és többnyire eddig rövidfilmekben és sorozatokban szerepeltek. Reménykedjünk, hogy az élet azért bejön nekik, ha már ez a film nem.

Írhatnám azt, hogy nem ez volt Josh Reed legjobb filmje, de mivel ez volt az első filmje, ezért azt írom, hogy bizony ez nagyon rossz filmje volt. Még egy B kategóriás alacsony költségvetésű horrorfilmhez képest is rossz volt. Nem találtam olyan dolgot a tájon kívül, ami tetszett volna. Sajnálom, mert nem úgy ültem le elé, hogy ezt most csak azért is leszólom.  

Nem tudom ajánlani senkinek sem. Illetve a mazochistáknak igen. Aki szerette a Descent című filmet, az messze kerülje el ezt a mozit.

10%

6 komment

Címkék: horror 10%

Asszem ennél elborultabb horrorfilmet nemigen láttam mostanában. A világválság utolérte már a horrorfilmeket is?  Ezek a kínaiak filmkészítésben állatok, nem tudok mást mondani rájuk.

Cheng Lai – Sheung (Josie Ho) fiatal telefonos kisasszony beteg édesapjával és testvérével külvárosi panelrengetegben éldegél. Merész álmokat szövöget, egész életében egy tágas tengerpartra néző lakásról álmodozik, azonban álmai megvalósításához rengeteg pénzre van szüksége, hiszen nem olcsók a Hongkongi ingatlanok. Végigspórolt évei alatt inkább lemondott a szórakozásról, utazásokról csak azért, hogy álmait megvalósítsa. Mikor apja halála miatt kapott biztosítás összege elegendő lenne a kinézett és később lefoglalózott ”álom” lakás megvételére, a tulajdonos meggondolja magát és felemeli az árát……….

Azt hiszem ez szintén az a film, aminek a jeleneteit sokáig megőrizzük elménkben. Mikor megnéztem fogtam a fejem a film végén, hogy nem hiszem el, hogy ez lenne a sztorija! Ki a fenének jut ilyen az eszébe?? Igazából vicces az egész, hogy egy hétköznapi lakásvásárlási problémáról ultra brutál filmet forgatnak! Lehetne ez egy kisvárosi családi dráma is, ha nem sokkolódnánk már a kezdő jelenet után. A film egy éjszaka alatt játszódik, visszaemlékezésekkel telepakolva, amiből megtudjuk, hogy miért lett főhősnőnkből gyilkoló gép.

Láthatjuk, hol nőtt fel, hogyan vigyázott apjára, jelenlegi munkahelyi körülményeit, és azt is, miképpen használja ki szeretője. A jelen időben pedig percről – percre követhetjük céljai megvalósításához szükséges tetteit. Elég ritkán lát az ember ilyen megtervezett véres gyilkolást horrorfilmben. Ezek bármennyire is morbidak, hihetetlen ötletesek. A belezésektől kezdve a nemi szerv levágásáig minden előfordul, de abszolút nem gagyi módon, és ezt úgy mutatják be, hogy közben bármennyire is hülyén hangzik, de mosolygunk rajta. Hát ez elég aberrált dolog az biztos, de másképpen nem tudom leírni. Folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy ezt nem hiszem el, ha nem látom. Megjegyzem, hogy jó nagy paraszt jelenet volt a terhes nővel kapcsolatban, ami azért elég gáz volt számomra.

Azonban ez a morbid ”humor” végig kíséri az egész filmet. A megcsalt asszonyok közötti telefonbeszélgetések, valamint a benarkózott fiatalok gruppenszex körüli gondolatai igen viccesre sikerültek. Persze azért van itt mondanivaló a társadalomról és egyéb gazdasági problémákról is, mint például, hogy egy 56 nm-s lakás 175 millió ft-ban kerül átszámolva, de nem hiszem, hogy az marad majd meg bennünk. Azt írták a film elejére, hogy megtörtént esetet dolgozott fel, bár kizártnak tartom, hogy ez így volt, max. az ötletet merítették a való életből.

Josie Ho színésznő ártatlan kinézetéből elég nehéz elképzelni, hogy ilyen ”serial killerré” válik, de végül is megbirkózott a feladattal. A ”Flashback” bejátszásokkal megpróbálják a tetteit megértetni velünk, szeretnék kihozni belőlünk sajnálatunkat iránta és ez vicces.  Azért nem tudom, hogy milyen lelkivilága lehetett ez után a film után, mikor hazament a forgatásról, de nem hiszem el, hogy jól aludt. 

Nem láttam még Ho-Cheung Pang filmet korábban, de most ez után nem vágyok rá egy ideig. Kicsit sok volt. Azt nem mondom, hogy nem tetszett a maga nemében, de a meredek részek miatt húzós megnézni. Ilyen kaszabolást összehozni nem semmi, de fel is lehet tenni a kérdést is, hogy mi értelme? Ahhoz képest, hogy 37 éves a rendező ez volt a hetedik filmje. Többnyire drámákat forgatott ugyanilyen sötét humorral vegyítve.

A végére jön a neheze, hogy kinek? Aki vérben tocsogós kaszabolást akar látni, ne hagyja ki, de tuti megáll az ereiben a vér, mikor egy-két jelenet után felszedi az állát a padlóról. Azért a nagy többségnek nem ajánlom.

 60%    

ver.1.

A mai filmet gyakorlatilag úgy néztem meg, hogy az ég adta világon semmit sem tudtam róla a bemutatóján kívül, s ez bizony nagy hiba volt. Egyedül a rendező személyével és a szereplőkkel voltam tisztában. Misztikus horror thriller este 10re bekészítve elméletileg tökéletesnek választásnak bizonyult. Elméletileg.

Mikor Detroit városában hirtelen minden elsötétül és kihal egy maréknyi túlélő a 7. utcai kocsmában talál fényben úszó menedéket.  Luke (Hayden Christensen), Paul (John Leguizamo) és Rosemary (Thandie Newton) kezdeti bizalmatlanság után, közösen szeretnének rájönni az őket ért katasztrófának az okára, hogy az egyszerre mindenhol bekövetkezett sötétség után vajon hová tűntek a szeretteik és úgy egyáltalán mindenki. Mindent megtesznek, hogy életben maradjanak és felkutassák a túlélőket egész addig a pontig, míg rá nem jönnek, hogy ők maradtak az utolsók és a valódi ellenség nem más, mint maga a…………….

Tulajdonképpen nem nagyon tudok így elsőre mit írni róla. És nehéz is lesz, hogy ne áruljak el nagyon semmit. Azért összeszedem magam és megpróbálom ezt a fejlövést újra átélni. Az első gondolatom, az utolsó képkocka után az volt, hogy most én vagyok ennyire hülye vagy tényleg ennyire értelmetlen ez az egész. Bár nem akarom egyből szidni.

Nagyon jól indul, megmerem kockáztatni ilyen érdekes első 10 percet régen láttam, ráadásul még marhára meg is ijedtem egy árnyéktól, amire régen volt példa. Kísérteties az egész, sehol senki, minden áll, semmi nem működik, mindenhol csak ruhák a földön, zuhanó repülő a háttérben, nulla beszéd a film alatt tényleg remek atmoszféra a kezdésnek. Nagyon jó sötét feeling, hangok, effektek, fények, ami azt vetíti elő, hogy de jó lesz. Aztán ugrunk előre 72 órát a filmben, itt már elméletileg szereplőink tudják, hogy mi van! Persze mi még mindig nem, ami nem is baj, de azért a kíváncsiságunk csak fokozódik! Aztán kapunk egy-két ugrálást még előre és vissza, amitől még kíváncsibbak leszünk, hogy most már végre derüljön ki valami!! De csak nem akar!!

Néztem, néztem a filmet, de valahogy nem történik semmi. A szereplőink beszélgetnek, mászkálnak, de olyan minta ők magukat sem érdekelne, hogy ebből hogyan lesz kiút. A film közepétől olyan lett, mintha egy lufi kaktusznak ütközött volna. Pukk. Ez az a film - ha még a megnézése után is akarunk gondolkodni rajta - amire csak kérdéseket tehetünk fel. És ebből az egyik legfontosabb, hogy vajon miért volt mindez? Azt elismerem, hogy vannak olyan poszt-apokaliptikus filmek, melyben nem is kell feltenni ezt a kérdést, mert nem ez a fontos, nem ez a lényeg (pl. Az út, sajnálom, hogy itt említettem meg), de itt ebben a filmben melynek igazából nincs semmi mondanivalója és csak erre vár az ember magyarázott, és szinte ezért is nézi végig, hát ez így nem az igazi. Ennyi kérdést nyitva hagyni, nem bír el egyetlen horrorfilm sem. Mi volt az a szoba a kocsmában? És az Ádám és Éva utalás végén?? És ezt így szépen sorolhatnám a végtelenségig. Tényleg nem értem. Szóval ez a világvége alkotás, amiből már mostanában elég sokat láttunk, nem nagyon érdemli meg, hogy jónak nevezzem és akkor nagyon szépen fogalmaztam.  

(Unalmamban azon filóztam magamban, hogy vajon mit tennék a szereplők helyében, - mert maga a szituáció amúgy érdekes - és azt találtam ki, hogy keresnék, egy olyan erdőt ahol annyi fa van, hogy abból életem végéig tüzelhetnék, mindig égne a tűz!! Bár előbb utóbb akkor meg éhen halnék)

Hayden Christensen-t egészen furcsa volt, sőt inkább vicces hallani, hogy Luke-nak szólították. Remélem mindenki látta a Star Wars II-III. részeit!! Amúgy megpróbálja menteni a filmet, próbál színészkedni, de szenved, pont úgy, mint mi a nézése közben. Ez amúgy igaz a többiekre Thandie Newtonra (2012, Ütközések) és John Leguizamo-ra (Az esemény) is, csak statisztálnak. Nem keltett szimpátiát még a kissrác sem.

Brad Anderson (A gépész, Transz-Szibéria) rendezőben most egy kicsit csalódtam, mivel előző művei sokkal jobban tetszettek, de ezt annyira misztikusnak akarta, hogy elfelejtette beletenni, hogy mi is a lényeg. Vagy annyira okosnak hitt mindenkit, hogy alapból gondoljunk bele, olyan dolgokat, amiket akarunk. Kár, mert igazából lehetett volna az anyaggal mit kezdeni és egy sokkal jobbat kihozni belőle. Persze a film magán a forgatókönyvön múlott és ebből ezt lehetett művelni. Remélem, nem kap Anderson Shyamalan szindrómát, mert erről a filmről pontosan az Esemény ugrott be. Az is nagyon jól indul, aztán tudjuk mi lett belőle. Amúgy ennek is a bemutatója százszor jobb volt, mint maga a film. Nem tudom rá azt mondani, hogy szórakoztatott.

Ajánlhatom (biztos?) azoknak, akik végül is nem a miérteket keresik a horrorfilmekben. Akik szeretnek sötétben lenni és nem félnek az árnyékoktól.

35%

ver.1.

Nem tudom még a bejegyzésem elején, hogy ez most egy hosszabb írás legyen vagy álljak meg néhány sor után, mert ha csak a filmre gondolok, a kelleténél jobban felidegesítem magam. Pedig mindig azt mondom, hogy nem nézek meg olyan filmet ami imdb. listáján 6 pont alatt van. És ez, ahogy látom csak lefelé megy.

Juliet (Hilary Swank) fiatal doktornőként munkahelyváltás miatt Brooklynba költözik egy tetőtéri albérletbe. A lakás megfelelő választás számára, hiszen nemcsak az olcsóságával és remek kilátásával tűnik ki a többi közül, hanem tökéletes hely szerelmi bánatának orvoslására is. A főbérlő úr Max (Jaffrey Dean Morgan) végtelenül udvarias, kedves, jóképű és ráadásul független is. Mikor Max-al belemelegednének egy közelebbi kapcsolatba Juliet  ex párja Jack megjelenik. Valami ettől a ponttól azonban megváltozik a lakásban, mintha Juliet többé nem lenne egyedül……………….

Ugye milyen izgalmasan hangzik? Hát nem volt az. Sőt egy kifejezetten bosszantó thrillert láttam. Persze a bemutatóból már lehetett következtetni a figyelő tekintetekre, a rejtett szobákra, a kétoldalú tükrökre és végül is mindenre, aminek titokzatosnak kellene lennie egy thrillerben. Ebben a filmben azonban semmi sem jó. Sem a sztori, sem a szereplők, sem az izgalom, sem a zene, sem a látvány, kivéve, aki arra vágyik, hogy lássa főszereplő hölgyünket meztelenül néhány másodpercig, sem a film lezárása, semmi. Nem szoktam leülni úgy egy film elé, hogy eleve előítéletem legyen, de ahogy néztem ezt a filmet úgy jött elő belőlem az indulat iránta, és most nem is azért, hogy elcsesztem rá másfél órát (azért is), hanem mert egyszerűen bosszantottak azok a kliséhegyek amikből a film építkezett. Nem tudom, miért pont ezen a filmen lepődők meg, hogy semmi újat nem mutat fel, de most ez jött kapóra.  Amikor a tükör mögül előugrottak már a szemem sem rebbent. Amikor az ablak lezúdul a keretből az ember csak néz, hogy huha, erre még véletlenül sem gondoltam. A fürdőkádban fekszik valaki és jól megrémül, mert valami neszt hall, már csak azt mondom, hogy jaj, de rossz. És a szögbelövő is annyira elcsépelt dolog, hogy még én is simán tudnám használni annyiszor láttam már filmen.

Még valahogy elindult a film, titokzatoskodik, de kb. már a 30. percben lelövik a poént és ettől kezdve már csak a szenvedés az egész. Egyáltalán nem voltam tisztában az ”enemy” motiváltságának megmagyarázásával, hogy ez most mitől lett ilyen aberrált, vagy csak én nem figyeltem pont akkor, mikor elmagyarázták. Aztán ott volt Juliet barátját játszó színész, még véletlenül sem találtak volna jobbképű pasit, egy szemernyi könyörületet nem éreztem iránta. Totálisan unszimpatikus volt abban a 2 percben, amíg láttuk, és nem is érdekelt mi történik vele a későbbiekben. És ez volt a film abszolút hibája is, hogy a végére teljesen érdektelenné vált számomra az egész és alig vártam már az utolsó 20 percben, hogy vége legyen. És így elkészíteni egy horrorfilmet, hogy még esélyem sincs megijedni, csak ha véletlenül lelököm a karfámról az italomat, ez a totális kreatívatlanság hiánya, ha van ilyen szó. Ez egy rossz film, nem akarom tovább ragozni, mert így is többet körmöltem le, mint amit megérdemelt volna.

Az oscar díjas Hilary Swanktól valahogy nem ezt várja az ember. A Millió dolláros bébi után valamiért kimaradtak a filmjei, bevallom régen láttam őt vásznon, pedig azóta szerepelt több filmben is. Most viszont azon kívül, hogy megmutatja a meztelen valóságot (már ha Ő egyáltalán) nem sok mindent tesz elénk. A filmben azonban még ő legalább élvezhetően nézhető. Jaffrey Dean Morganról (Vesztesek bosszúja) a Maxet játszó színészről elsőre meg azt hittem, hogy Javier Bardem, de később rájöttem, hogy fényévekre van tőle. Engem kifejezetten idegesített, de ha ez volt a filmkészítők szándéka, akkor ahhoz meg gratula. Egyetlen jó pont volt a filmben, amin szintén meglepődtem, hogy mintha Chirstopher Lee-t (A Gyűrűk ura trilógia) láttam volna benne. És ő volt.

Antti Jokinen (videoklipekben jeleskedett) finn rendezője és egyben forgatókönyvírója is egyben eme klasszikus műnek. Azért lehet klasszikusnak nevezni, mert már 100x láttunk már hasonló filmet és ha majd visszagondolunk egyszer a távoli jövőből egy két elcsépelt jelenetre, lehet, hogy éppen ez a film lesz majd amiből beugrik, hogy ebben is volt ilyen és ilyen jelenet. Tényleg csak a képekre tettetem (az operatőr munkájára) megjegyzéseket, hogy ezek milyen jól néznek ki, a többi dolog jelentéktelen. Semmi nincs benne, ami egy jó thrillerhez kellene, a horrortól meg távol áll.  

Jó ízléssel nem sok mindenkinek ajánlom, inkább csak azoknak, akik bődületesen sok szabadidővel rendelkeznek, és határtalan lelkesedéssel fogyasztanak mindenfajta filmet. És persze akinek Hilary Swank a kedvence, az örülni fog azért a 3 másodpercért.

40%

 

A tegnap esti vígjátékot feldolgozva, új napra ébredve, jobb filmben reménykedve érkeztem a szeretett műsorszóró dobozom elé. A választásom egy 1978-es film feldolgozására esett, annak tudatában is, hogy ez ismét bosszúfilm és már megint ”remake”!  Talán a poszter lehetett ami felkeltette az érdeklődésemet a film iránt amit végül is nem bántam meg, hogy megnéztem.  

Jennifer Hills (Sarah Butler) alkotói válságából próbál szabadulni egy teljesen eldugott kis tóparti házban távol a nagyvárosi élettől. Úgy gondolja az ihlet csak az erdő közepén jön meg neki, megannyi alkotói válságban szenvedő íróhoz hasonlóan. Egy éjszaka a ”helyi hülyék”, akiket akarva akaratlanul még az erdei házhoz való megérkezése előtt megjelenésével felzaklatott, rátámadnak, megverik, megalázzák és a végén meg is erőszakolják. Így sorrendben. Mielőtt azonban eltüntetnék a nyomokat, a lány a folyóba zuhan és elmerül. A szadista társaság tagjai nem találják meg a holtestet hiába is keresik naponta. Egy hónap után azonban nyugalmuk gyökeresen megváltozik, mikor az elhunytnak hitt lánytól jeleket kapnak……………

Igazán kellemesen szórakoztató bosszúfilm volt. Bár az elején a szokásos értetlenkedésem ugyan előjött. (Persze csak úgy filózgat az ember, mert ennyi erővel minden filmbe bele lehetne kötni) Zavart, hogy egy 20 év körüli lány, hogy a fenébe kerülhet már az első könyve után alkotói válságba! Biztos rettentően kimerítő lehet könyvet írni, de azért reménykednék, hogy nem az első után hullik szét a karrierem.  Bár nem is ez volt a legnagyobb problémám, hanem az, (már megint) miért kell elvonulni az isten háta mögé az erdőbe, oda, amerre fényévente jár ember, akkor is csak abban az esetben, ha eltéved! Mert ugye normális embernek még véletlenül sem jutna az eszébe, hogy ennyire elvonuljon a külvilágtól! Oké, nem vagyok író és nem tudom mi kell nekik! De most tegyük fel, hogy ilyenkor keresnek valami tuti szép és nyugalmas helyet, egy ötletparadicsomot, ahol mindig van egy tó (általában a filmekben) és mi csak álmélkodunk, hogy bizony milyen klassz lenne nekünk is egy ilyen helyen, ilyen csöndben, madárcsiripelés hallgatva, stb…, de könyörgöm, akkor sem mennék el egyedül, mert az első este legkisebb neszére összetojnám magam!!!  

Aztán ugye meg jön az első probléma a mobiltelefonnal, hogy nem működik és még véletlenül se lehet vele telefonálni, abban az esetben, ha esetleg valaki zaklatna.  Mert biztos, hogy jön valaki, aki az életünkre tör. Persze a házon ezer ajtó ezer ablak, mind nyitva! Logikus. Hála az égnek ebben a filmben már az első öt percben kiderül, hogy kiktől kell majd félnünk, és nem rettenünk halálra valami fészkes fenevadon. Amúgy igazán sikerült egy nagyon ellenszenves ”lótenyésztő” brigádot összeszedni a stábnak. Ők aztán filmben is ritkán látott nagy bunkók, akik kellően brutálisan és naturális mutatják be azt, amit ugye nem szeretnénk soha magunkon megtapasztalni. Ez most egy elég trendi dolog lett, hogy mindent mutatunk, hadd sokkolódjunk. A film első fele el is megy ezzel, hogy hüledezünk, mi mindent kibír egy emberi test. A második részben meg ugye jön az, ami ilyenkor várható, a megtorlás, a bosszú, aminek még naturálisabbnak és még véresebbnek kell lennie. A film végéhez közeledve fokozódik egy kicsit az izgalom, de akkor inkább a kivégzések mennek. Nem azt mondom, hogy bonyolult a sztori, mert nem az, de teljesen hozta azt a szintet, amit elvárunk egy jobban sikerült thrillertől. Tudunk izgulni valakiért, aki még jól is néz ki, a gonoszok tényleg rosszarcúak és nem kegyelmeznek, a film kellően fürdik vérben, olykor túlzottan is sokat mutatnak, és a végén tényleg vége van a filmnek és nem kelnek fel 130szor is. Kezdeti negatív gondolatmenetem ellenére a film igazán élvezhető alkotás bizonyos életkor felett. Már csak egy gondolatom (kérdés magamhoz) maradt a végére, hogy miért van az, hogy minden amerikai kisvárosban(faluban) ahol alig lézengenek emberek, a lakókat mindig úgy állítják be, ha idegen érkezik a városba, nincsen nálunk aberráltabb, gonoszabb ember messze a vidéken.  Vajon ez mitől van?

A főszereplő hölgy Sarah Butler (Helyszínelők) poszterén mutatott fenekére sokan felfigyelnek majd és csettintenek egyet, de hála az égnek a filmben nyújtott teljesítményéért is ugyanezt lehetne csinálni. Igazán hihető volt. Nekem mondjuk, a bosszút állok azért is tekinteténél jobban tetszettek az ártatlanabb vonásai. Azok természetesebben jöttek át. Az arcába lógó hajától nem lett félelmetesebb, és egy kicsit hihetetlen erővel rendelkezett. Amúgy nem volt vele semmi gond.  A ”bunkók” csapata viszont kellően ellenszenves volt. Daniel Franzese, Chad Lindberg, Jeff Branson, Rodney Eastman (sorozatsztárok) mindegyik más egyéniség, egyetlen kapocs köti össze őket, a jó nagy parasztság. A sheriff Andrew Howard (Transformers 2) volt a kedvencem az édes kopasz fejével, kis bajuszkájával és álszent magatartásával.  Igazi tenyérbemászó.

Steven R.Monroe nem tartozik a híresebb rendezők közé, eddig inkább kamera mögött asszisztensi és operatőri feladatokat látott el, persze azért rendezett korábban néhány tévéfilmet is. Találtam egy alkotását, amit az Imdb. kerek 1.7/10 ponton jegyez. Hmm. Ehhez képest a Köpök a sírodra tökéletesen élvezhető síkegyszerű iparos munka, amiben van bizony egy - két olyan jelenet, amit ritkán lehet filmben látni. Tulajdonképpen a film erre helyezi a hangsúlyt és ezért is marad emlékezetes. (Ha gusztustalan lennék, leírnám, hogy levágott férfi nemi szervet szájba tömni, nem hiszem, hogy sokszor láttunk már, és ilyen megerőszakolós jelenettől is kiráz a hideg).  2011-ben jelenik meg egy Sci-fi, amit Bulgáriában forgatott. Nem biztos, hogy kíváncsi leszek rá, de talán kap majd egy esélyt. Meglátjuk.  

Aki szerette Az utolsó ház balra c. filmet, ezt semmi esetre se hagyja ki, mert olyan érzése van az embernek, mintha azt nézné kicsit gyengébb kivitelben. Azoknak a feminista hölgyeknek ajánlom, akik szeretnének igazi bosszút látni elfajzott férfiakon, ha már saját kezűleg nem megy.  Viszont nem ajánlom gyenge idegzetűeknek, de nem a feszes tempó miatt, hanem mert a gusztustalanabb részek lehet, kiverik a biztosítékot.

60% 

Két komolyabb hangvételű film, mint a Fekete Hattyú (2x is megnéztem) és a Rekviem egy álomért után kicsit könnyebb vizekre eveztem, egészen egy 1970-ben készült thriller remekéig.  Kicsit sok volt egyszerre a fent említett két dráma és egyáltalán nem akartam tovább agytérfogatom határait tovább húzni. Ezért egy klassz kis ”csemegének” ígérkező könnyed esti filmre gondoltam.

Stephanie (Amber Heard) és Ellie (Odette Yustman) leválva túrázó biciklis társaságuktól megszállnak egy kellemes helynek látszó argentin faluban.  Azonban az átmulatott éjszaka fáradalmait következtében lekésik a buszukat. Az időt túrázással töltik, ahol egy pompás napfénytől barnára sülhető helyen pihengetve összevesznek. Step otthagyja Ellie-t, és mire visszatér, már csak a hűlt helyét találja, a lány váratlanul eltűnt. Barátnője keresése közben megismerkedik Michael-al (Karl Urban), aki meg nem véletlenül tartózkodik ott, mivel ő is keres valakit. Feltűnik még egy rendőr, aki, mint amikor ilyenkor lenni szokott rettentő ”segítőkész” minden amerikai állampolgárnak. Persze megkezdődik a versenyfutás az idővel……

Kezdhetném úgy is a film lazább egymondatos értékelését, hogy láttam már jobbat is.Végül is elment, mert láttam rosszabbat, de az már az abszolút nézhetetlen kategória. Ebben a filben az égvilágon semmi extra nem volt, a fürdőruhás jeleneteken kívül, mert ott legalább azon izgulhattam, hogy csak leveszik már a felsőt! De, nem mondom meg, hogy levették –e, hátha valaki megnézni.

Ez a film egy francia film amerikai újrafeldolgozása, azzal a különbséggel, hogy a lányok nem franciáknál túráznak, hanem dél-Amerikában. A régit nem láttam, nem tudom vele összehasonlítani.

Viszont ebben azért eleve a konfliktust okozó legnagyobb probléma maga, a hülyeség! Mi a …ért, hagyom egyedül a barátnőmet idegen ország kellő közepén egyedül??? Azért mert összevesztünk? Jó, hogy egyből nem lövöm le! Ha egy napig tartózkodom az „istenhátamögött”, még aznap éjjel, nem iszom magam halálra a helyi kocsmában bennszülötteket ingerelve!! Mi van a többi túrázóval? Nekik nem tűnt fel, hogy kevesebben vannak? De még számtalan értelmetlen dolog van, ami kiszúrja a szemünket.  A filmben szinte semmiféle fejtörő nincs, aki látott már hasonló filmet még véletlenül sem lepődik meg a következő jeleneten, hiszen már előre tudjuk, hogy mi lesz. Mitől horror? Annyira kevés véres jelenet van benne, hogy az RTL klub is simán leadhatja vasárnap délutáni főműsor időben.  De nem is kell, hogy legyen benne brutál kaszabolás, csak mondjuk egy kis ötlet, amitől legalább izgulhatunk. A végére különösen értem ezt, mert nem akarom azt a hatalmas poént lelőni, amit a végnek lehet nevezni, de ilyen befejező jelenetet bármelyikünk össze tud szedni. Persze ennek a filmnek azért a végére is kell érnünk! És az a nem semmi. Én egyszer bele is aludtam, ami ennek a filmnek plussz pontot jelentett!

A szereplőkről nem akarok mondani semmi rosszat, mert minek, biztos örülhettek a főszerepnek. Tényleg dekoratív, jó csajok. Talán nagymértékben ennek is köszönhető, hogy megnéztem, különösen a film bemutatója után. Viszont Karl Urban állandó földre nézős, nem beszélős karaktere, olyan semmilyen nem volt.  Rossz. Mintha csak bele akarták volna tenni mindenáron a filmbe, de nem döntötték el, hogy ő kis is lesz valójában. A gonoszokról sem mondok inkább semmit. Vannak, mert kellenek, főleg ilyen jellegű filmben, ha nem lennének viszont, akkor láthattunk volna egy ”jócsajos” természetfilmet.

Mert ami pozitívum magában a filmben, az pedig maga a táj volt. Azt tetszett. Valószínűleg soha nem is jutok el ilyen helyekre, s ezért jó volt nézni.  

A rendezőnek (Marcos Efron) talán az lehet a mentségére mondva, hogy ez volt az első filmje, de nem neki köszönhető, hogy rossz, hanem magának a forgatókönyvnek és az meg ugye visz mindent maga után.

Bőven többet is írtam a kelleténél már erről a műről. Szívből nem merem ajánlani senkinek, de akinek rengeteg ideje van és vágyakozik egzotikus tájakra nézze meg nyugodtam. Talán nem csalódik.

50%

Nagyon nehéz ezután a film után ideülni és nyugodtan összehozni néhány sort annyira a hatása alá lehet kerülni. Darren Aronofsky filmjeit amúgy sem könnyű megemészteni ezt előre tudtam, de úgy eddig nagyjából tájékozott voltam, hogy az aktuális filmje miről is szól. Viszont ebben az esetben nem igazán. Ilyenkor jön az be, hogy mennyivel hatásosabb beülni úgy egy filmre, hogy tulajdonképpen nulla információval rendelkezel róla. Azt, és hogy balett táncos lányról szól, még nem jelent semmit. Legalább is nekem. Hogy miért is így kezdtem a bevezetőmet? Mert nem szeretném senkinek sem a filmélményét elrontani, ha esetleg egy kicsivel is többet írok le a filmről, mint amire kíváncsi az ember.  Persze azért megpróbálok odafigyelni.

Nina (Natalie Portman) New Yorki balett táncos életét semmi más nem teszi ki, csak maga a tánc. A volt balerina édesanyjával Ericaval(Barbara Hershey) él együtt, aki totális kontrol alatt tartja lánya életét. Mikor a színház művészeti vezetője Thomas Leroy (Vincent Cassel) bejelenti, hogy az új év nyitódarabjának a Hattyúk Tava előadást választja az eddigi primadonna Beth Macintyre-t (Winona Rydert) "nyugdíjba" helyezi. Beth helyére Leroy választása az új táncos Lily (Mila Kunis) és Nina közül, az utóbbira esik. Az előadásról röviden azt kell tudni, hogy egy személy játssza el a Fehér és a Fekete hattyút is. Leroy szakmailag Ninat a Fehér hattyú szerepére tökéletesnek tartja, viszont a fekete szerepben Lily személyisége sokkal inkább lenyűgözi. Nina mivel mindig a tökéletességre törekedett, úgy gondolja nincs szüksége riválisra.... Na és akkor itt inkább befejezem a sztori folytatását, mert szerintem tényleg csak rontanék az élményén. Lehet ez is sok volt.

Black Swan egy tökéletes, zsigerekig hatoló filmélmény, amit nem lehet könnyen elfelejteni. Aronofsky korábbi műveihez (Rekviem egy álomért, Pankrátor) tökéletesen passzol, beilleszkedik. Műfajilag nem könnyű besorolni egyiket sem. Drámától a horror elemein keresztül mindent felfedezhetünk a műveiben. Beállít egy karaktert a középpontba és hagyja borzalmasan leamortizálódni, miközben csak hüledezünk, és nem hiszünk a szemünknek. Ebben a filmben meglehetősen sok pszichológiai horror elemmel sokkol minket, de fogyasztható fajtából. Sok film megirigyelhetné, melynek kifejezetten ez a stílusa, hogy mennyire fenntartja a feszültséget, mennyire megborzongat a lélekben megbúvó jó és a gonosz küzdelme. Ezt segíti elő a nagyszerű vizuális látvány. A fehér és a fekete. A színtelenség. A naiv ártatlanságból át a gonosz sötétségbe. Hihetetlenül jól érzékeltetik az átalakulást. A film elejétől fogva magával ragad. A kezdeti lassulástól a hihetetlen intenzív végkifejletig. Régen láttam filmem ehhez hasonló utolsó fél órát. Katarzis. Egyszerűen beszippantott. A zenéje (amit ugye mindenki hallott már legalább egyszer életében) félelmetes, a képpel együtt a földbe döngöl. Nem is tudom, talán ki merem jelenteni, hogy olyan légkört teremt, mintha ott ülnék a színpad előtt. Utoljára a Forrás (The Fountain) c. film vége - ami szintén a mester műve - sodort el így magával. Hála az égnek a film nincs elnyújtva, nem rövidebb vagy hosszabb, pont akkor van vége amikor kell, és pont úgy ahogy kell. Maradj még a helyeden és gondolkozz. Gondold át mit is láttál.

Natalie Portman élete szerepe. Azt gondolom bárki, aki kételkedett is a tehetségében korábban, az nézze meg ezt a filmet. Sok embernek nem jelent semmit az Oscar, de azt hiszem itt nem lesz kérdéses, hogy megkapja vagy sem. Brutális amit művel, ahogy eljátssza a törékeny szexuálisan elnyomott ártatlan lány szerepét, majd átalakulását az elejétől a  végéig. Minden egyes jelenete észbontó, felkavaró. Ehhez szerephez viszont kellettel a többiek is. Barbara Hersey a zsarnok anya szerepével tökéletesen visszaadta azt az utálatot, amit kívánt a szerepe. Szívből lehet utálni.  Vincent Cassel szintén Isteni, de tőle azért már megszokhattuk, nagyszerűen, de nem kirívóan játszotta Leroy szerepét. Kunis kisasszony mindent egyes percében élveztem mikor megjelent.  Kunis és Portman hálószobai közös jelenetét tátott szájjal élvezzük, és nem felejtjük sokáig. Ritkán látni ilyen intenzív szexuális jelenetet filmen. Winona Ryder nem ismertem fel elsőre, de ebben a kevés jelenetben is elragadóan sajnálatra méltó.

Aronofsky egy zseni szerintem. Az év egyik legjobb filmjét készítette el. Ha nem a legjobbat! Nagyszerű rendezés, tökéletes kamara beállítások, képi váltások, párbeszédek egy szuper forgatókönyvből. Összes műve eredeti, felkavaró, elgondolkoztató, és még folytatnám, de már nincs kedvem…

Számomra ez a film, a szórakoztatás csúcsa.  Ennyi.

100%

 

duckit 2010.12.18. 12:18

Ördög (Devil)

Végre egy filmcím, amit nem sikerült félrefordítani. (Nem hagyhattam ki.)

M. Night Salaman rendező úr megjárta már a mennyországot és a poklot is. Természetesen ezt a csak filmjeire értettem.  Kezdetben nagyon sokan szerették, de mostanában már nem olvasok róla dicsőítő írást, sőt szinte mindenki csak gúnyolódik rajta. Kicsit nagy különbség van színvonalban, míg eljutott a Hatodik érzéktől az Utolsó léghajlítóig. Az utolsó filmje után azonban valaki odasúghatta neki, hogy ”Mi lenne, ha egy kicsit pihennél, de nincs véletlenül egy jó ötleted?” Mondjuk ez így kicsit morbid, de a súgónak, na és persze az ötletgazdának azért köszönjük meg ezt a filmet.

A sztori végtelenül egyszerű. Öten bennragadnak egy irodaház liftjében.  Nem ismerik egymást. Mindennapi dolgaikat végző átlagemberek. Rövid ”ismerkedés” után egyre kényelmetlenebbül és tehetetlenül érzik magukat, és mikor a lift elsötétül, elszabadul a pokol. Vagy talán valami más, talán maga  az ördög? Kívülről a segítség nem érkezik, hiába várják. Az öt emberben, a gépészben, az őrben, a fiatalasszonyban, az idős asszonyban és az eladóban azonban mégis van valami közös, a múltjukban valami nem stimmel……. Többet nem szabad róla írni, mert akkor elveszti varázsát.

Másodszor néztem meg ezt a filmet és azon kívül, hogy mit keres egy mosómedve a liftaknában, nem találtam semmi kivetnivalót benne. Szépen felépített thriller, nem a fotelból felugrok fajtából. Végig gyanakvásra és tippelésre késztet, közben persze izgulsz is, hogy a te ötleted legyen a nyerő. Ez az a film, ami tényleg elsőre adja ki a varázsát és amikor felállsz mellőle, azt mondod, hogy de jó volt. (Vagy nem) Mondjuk azért másodjára már nem pörgött annyira. (furcsa, de én kitaláltam mondjuk a csattanót az elején, de szerintem ez csak a véletlenen múlott)

A szereplők többnyire ”sorozatszínészek”.  Egyedül az idős hölgy Jenny O’Hara volt ismerős. Utánanéztem persze a többieknek is. Bowden detektív szerepében - mert azért van nyomozónk is a filmben -, Chriss Messina (Vicky Cristina Barcelona, Julie & Julia- Két nő, egy recept) látható.  A fiatal lány pedig Mel Gibson lányát alakította A sötétség határán című filmben. Egyik szereplőre sem lehet semmi olyan mondani, ami negatívan befolyásolta volna a filmélményt. Hozzáteszem, hogy ne várjunk azért valami nagy színészi teljesítményt.    

A bevezetőben említettem, hogy az ötlet magának Salamon úrnak köszönhető, aki eme művet a Night Chronicles trilógia bevezető darabjának szánta. Producerként John Erick Dowdle (Karantén) rendező megválasztása tökéletesnek bizonyult. Szerintem ebből a sztoriból, az alacsony költségvetés ellenére a lehető legjobbat hozta ki. Sikerült megteremtenie azt a hangulatot, ami egy jó thrillerhez kell. Kellemes feszültséget, izgalmat és borzongást, de nem a durvább fajtából!  Megemlítem, hogy a zenéje nagyon tetszett, eltalálták a filmhez! Maga a mű a horrortól műfajától azért messze van.

Ezek után kíváncsian várom a II. és a III. felvonást. Talán az egyik részt rendezze meg maga Salaman. Talán nem rontja el. Jé, máris megbocsátok? Akkor végül is elérte a célját.

Ez szerintem pont egy olyan film, aminek nem jó, ha lelövik a poént. Ezért nem illene elmesélni senkinek a végét. Akkor azért nagyobb a hatása. Érdemes megnézni, már csak az ötlet miatt is.

65%

Anno mikor megjelent a Fűrész első része azt mondtam: de régen láttam ilyen érdekes filmet, aminek ilyen ötletes a befejezése.  Aztán talán még a második részt még kíváncsiságból megnéztem, de utána már elvesztettem a fonalat. Jelenleg a 7. részen vagyunk túl. Az utolsó 3 epizód forgatókönyvén tüsténkedett egy Marcus Dunstan nevezetű figura, aki úgy gondolta, hogy ír a sorozathoz egy előzményfilmet, olyan prequelt, ami mostanában nagyon menő, de a franchise istenadta urai úgy gondolták van még szufla a sorozatban, ezért az még korai lenne. Mit tesz ilyenkor az ember? Szerez egy kis lóvét és leforgatja saját maga csak más címen!

Arkin (Josh Stewart) ex-felesége tartozásának kiegyenlítésére betörésre adja a fejét.  Jól kigondolt terve van, miképpen tudna a határidő lejárta előtt pénzhez jutnia. A munkája során egész nap egy gazdag családnál dolgozott az erdő kézepén, messze mindentől. (nem kicsi házban) Megtudja, hogy a tulaj és a kis családja még aznap elutaznak. A terv szerint sima ügynek ígérkezik a házba bejutnia, a széfet feltörnie, majd távoznia a nagy lóvéval.  Azonban a betörés során észreveszi, hogy rajta kívül más is tartózkodik a házban, ez a valaki teleszórta a helységeket különféle csapdákkal, aki ráadásul még az ajtózárat is kicserélte, miközben Ő a széffel foglalatoskodott. Majd mikor a pincéből felhallatszó segélykiáltásokat összeegyezteti a bőrmaszkot viselő taggal, már annyira nem is érdekli a pénz………    

Nos. Érdekes kis ”némafilmet” láttam az biztos. Ugyanis a film felétől alig beszélnek benne. Ami nem is baj, mert némasággal inkább a feszültséget próbálják maximumra állíttatni. Van a műben egy-két nagyon jó kamera beállítás, mikor egymást ”kergeti” Arkin és az Ellenség. Mivel egy házban játszódik szinte az egész a szobákat fentről filmezték úgy, hogy csak egy fal választotta el őket egymástól. Nekem ez bejött. Volt egy-pár érdekes csapda is a szokásos medvecsapdán kívül, de a megtekintés élvezetét inkább visszavetné, ha lelőném a ”poénokat”.   Ezeknek a filmeknek a velejárója a vér, aki ezt nem bírja ne is üljön le elé. Itt is volt bőven. Sokáig tartana, ha leírnám azt is, hogy miért nem tud kimenekülni a házból, de annak is oka van.

Hogy mit lehet ebben a cicázásos filmben 90 percen keresztül nézni? Talán azt, hogy olyan érdekes volt. Ennyi, nem több, mert ha jól belegondolok totálisan értelmetlen egy házat ahová betörtem, - még ha egy aberrált állat vagyok, akkor is – mindenféle kelepcével teleraknom, mert ki a fészkes fenének????? Hogy magam sétáljak belé, mikor már nálam a cuccos? Na, mindegy, ez ismét egy olyan film, hogy jobb, ha ezen nem is agyalok.  De legalább itt nem játszották el a nincs térerős viccet. Végül is éjjel néztem és nem aludtam el rajta. Ez tovább emeli a százalékot.

A szereplőkről annyit, hogy a főszereplő srác elég szimpatikus volt és kellően nem hős. Voltak még szenvedő egyének, akik sok vizet nem zavartak. Viszont, aki szerette a Duchovny-s Kaliforgia sorozatban Madeline Zima-t és a fedetlen kebleit, most sem fog csalódni. 

Kíváncsi leszek arra, hogy ez is olyan folytatásos lesz-e, mint a fent említett Fűrész sorozat.

60%

duckit 2010.12.12. 14:24

A zátony (The Reef)

 
Kék víz, pálmafa, homok.... hajótörés.
 
Luke (Damian Walshe-Howling) hajókirándulásra hívja barátját Mattet (Gyton Grantley) és barátnőjét Suziet (Adrienne Pickering) Londonból.  Matt húga Kate (Zoe Naylor), aki korábban Luke barátnője volt Sydneyből érkezik hozzájuk. Édesnégyes.
Warren (Kieran Darcy-Smith) tengerész vitorlásával elindulnak egy gyönyörűnek igérkező tengeri piknikre. 
Hazafelé tartva azonban a hajójuk zátonyra fut, léket kap és felborul. Válaszút elé kerülnek. Luke szerint észak felé kell úszniuk, ahol elérik a Turtle Island-et, mivel az áramlat a hajót egyre messzebb sodorja a partoktól. Warren viszont, aki tapasztal horgász azt javasolja, maradjanak a felborult hajón, várják meg a segítséget, mert a víz cápáktól hemzseg.
Ez első variácót megfogadva a négy barát együtt próbál kiúszni a szigetre, hátrahagyva a tengerészt.
 
Nézegettem már ezt a filmet korábban, hogy cápás, meg, hogy  "true story", de valahogy mindig kihagytam. Most visztont, hogy megnéztem nem is volt semmi bajom vele.
 
Izgalmas, feszült, klasszul felépített alacsony költségvetésű film. Ami nagyon tetszett benne, hogy a cápa nem gagyi CGI. Hanem valódi. Tényleg félelmetesnek tűnik, mint egy igazi ragadozó, nem éppen a szebbik fajtából. A hírekben hallható cápatámadás elkövetőit(cápáit) pont ilyennek képzelem el. Ez után a film után, tuti, hogy nem megyek búvárkodni tengerre, nem mintha tudnék.   
 
A film legjobb jelenetei azok voltak, amikor megjelent a "nagy fehér"!  
Főleg éjszaka lehetett para, egyedül kint, a végtelen sötét vízben. Nem is kell meglátni a hátuszonyt, elég ahhoz, hogy hozzád érjen valami és máris sokkot kapsz.
Még egy uszodában is félelmetes a víz sötétben, nemhogy tengerben egy éjszaka.
 
A szereplőkre nincs semmi negatív jelzőm, de nem azért mert szívesen bántanék valakit, hanem, mert tényleg "valódiak" voltak. Elhittem, hogy paráznak, nincs túljátszás, semmi extra. Valószínűleg hasonlóan reagálnék, ha ilyen helyzetbe kerülnék, (persze erre esélyem sem lesz soha) azzal a különbséggel, hogy nem biztos, hogy a vizet választom. 
Nézegettem, hogy korábban mely filmekben játszottak már, de inkább sorozatokban tevékenykedtek. Jók voltak.
 
Úgy látszik a rendező Andrew Traucki szereti a kevés szereplős filmeket, hiszen a Fekete víz (Black Water) is hasonló volt, csak krokodilokkal. 
 
A film egy nyomasztó macska - egér küzdelem, para hangulattal, emlékezetes képsorokkal.
Tényleg nagyon valósnak, igazinak tűnt az egész. Nem egy világmegváltó film, de érdemes megnézni.
Aki szerette a Nyílt tengeren (Open Water) című fimet ezt is szeretni fogja azzal a különbséggel, hogy A zátony szerintem jobban sikerült.
 
60%
süti beállítások módosítása