Nagyon nehéz ezután a film után ideülni és nyugodtan összehozni néhány sort annyira a hatása alá lehet kerülni. Darren Aronofsky filmjeit amúgy sem könnyű megemészteni ezt előre tudtam, de úgy eddig nagyjából tájékozott voltam, hogy az aktuális filmje miről is szól. Viszont ebben az esetben nem igazán. Ilyenkor jön az be, hogy mennyivel hatásosabb beülni úgy egy filmre, hogy tulajdonképpen nulla információval rendelkezel róla. Azt, és hogy balett táncos lányról szól, még nem jelent semmit. Legalább is nekem. Hogy miért is így kezdtem a bevezetőmet? Mert nem szeretném senkinek sem a filmélményét elrontani, ha esetleg egy kicsivel is többet írok le a filmről, mint amire kíváncsi az ember.  Persze azért megpróbálok odafigyelni.

Nina (Natalie Portman) New Yorki balett táncos életét semmi más nem teszi ki, csak maga a tánc. A volt balerina édesanyjával Ericaval(Barbara Hershey) él együtt, aki totális kontrol alatt tartja lánya életét. Mikor a színház művészeti vezetője Thomas Leroy (Vincent Cassel) bejelenti, hogy az új év nyitódarabjának a Hattyúk Tava előadást választja az eddigi primadonna Beth Macintyre-t (Winona Rydert) "nyugdíjba" helyezi. Beth helyére Leroy választása az új táncos Lily (Mila Kunis) és Nina közül, az utóbbira esik. Az előadásról röviden azt kell tudni, hogy egy személy játssza el a Fehér és a Fekete hattyút is. Leroy szakmailag Ninat a Fehér hattyú szerepére tökéletesnek tartja, viszont a fekete szerepben Lily személyisége sokkal inkább lenyűgözi. Nina mivel mindig a tökéletességre törekedett, úgy gondolja nincs szüksége riválisra.... Na és akkor itt inkább befejezem a sztori folytatását, mert szerintem tényleg csak rontanék az élményén. Lehet ez is sok volt.

Black Swan egy tökéletes, zsigerekig hatoló filmélmény, amit nem lehet könnyen elfelejteni. Aronofsky korábbi műveihez (Rekviem egy álomért, Pankrátor) tökéletesen passzol, beilleszkedik. Műfajilag nem könnyű besorolni egyiket sem. Drámától a horror elemein keresztül mindent felfedezhetünk a műveiben. Beállít egy karaktert a középpontba és hagyja borzalmasan leamortizálódni, miközben csak hüledezünk, és nem hiszünk a szemünknek. Ebben a filmben meglehetősen sok pszichológiai horror elemmel sokkol minket, de fogyasztható fajtából. Sok film megirigyelhetné, melynek kifejezetten ez a stílusa, hogy mennyire fenntartja a feszültséget, mennyire megborzongat a lélekben megbúvó jó és a gonosz küzdelme. Ezt segíti elő a nagyszerű vizuális látvány. A fehér és a fekete. A színtelenség. A naiv ártatlanságból át a gonosz sötétségbe. Hihetetlenül jól érzékeltetik az átalakulást. A film elejétől fogva magával ragad. A kezdeti lassulástól a hihetetlen intenzív végkifejletig. Régen láttam filmem ehhez hasonló utolsó fél órát. Katarzis. Egyszerűen beszippantott. A zenéje (amit ugye mindenki hallott már legalább egyszer életében) félelmetes, a képpel együtt a földbe döngöl. Nem is tudom, talán ki merem jelenteni, hogy olyan légkört teremt, mintha ott ülnék a színpad előtt. Utoljára a Forrás (The Fountain) c. film vége - ami szintén a mester műve - sodort el így magával. Hála az égnek a film nincs elnyújtva, nem rövidebb vagy hosszabb, pont akkor van vége amikor kell, és pont úgy ahogy kell. Maradj még a helyeden és gondolkozz. Gondold át mit is láttál.

Natalie Portman élete szerepe. Azt gondolom bárki, aki kételkedett is a tehetségében korábban, az nézze meg ezt a filmet. Sok embernek nem jelent semmit az Oscar, de azt hiszem itt nem lesz kérdéses, hogy megkapja vagy sem. Brutális amit művel, ahogy eljátssza a törékeny szexuálisan elnyomott ártatlan lány szerepét, majd átalakulását az elejétől a  végéig. Minden egyes jelenete észbontó, felkavaró. Ehhez szerephez viszont kellettel a többiek is. Barbara Hersey a zsarnok anya szerepével tökéletesen visszaadta azt az utálatot, amit kívánt a szerepe. Szívből lehet utálni.  Vincent Cassel szintén Isteni, de tőle azért már megszokhattuk, nagyszerűen, de nem kirívóan játszotta Leroy szerepét. Kunis kisasszony mindent egyes percében élveztem mikor megjelent.  Kunis és Portman hálószobai közös jelenetét tátott szájjal élvezzük, és nem felejtjük sokáig. Ritkán látni ilyen intenzív szexuális jelenetet filmen. Winona Ryder nem ismertem fel elsőre, de ebben a kevés jelenetben is elragadóan sajnálatra méltó.

Aronofsky egy zseni szerintem. Az év egyik legjobb filmjét készítette el. Ha nem a legjobbat! Nagyszerű rendezés, tökéletes kamara beállítások, képi váltások, párbeszédek egy szuper forgatókönyvből. Összes műve eredeti, felkavaró, elgondolkoztató, és még folytatnám, de már nincs kedvem…

Számomra ez a film, a szórakoztatás csúcsa.  Ennyi.

100%

 

süti beállítások módosítása