Ezzel a filmmel még nyári elmaradásaim egyikét próbáltam pótolni, azt gondolva véletlenül, hogy estére tökéletes választás lesz negatív kritikái ellenére. Na, de azért erre én sem számítottam, hogy ennyire bűn rosszra sikerült.

Conan (Jason Momoa) miután lemészárolják a családját és felgyújtják a faluját, elindul megkeresni a gyilkosokat, hogy bosszút álljon rajtuk. Conan 20 év után számtalan veszélyt túlélve Khalar Zym (Stephen Lang) nyomára akad, aki gonosz hadúrként továbbra is a világ leigázásán fáradozik, miközben egy szuper varázserővel rendelkező maszk darabjait keresi……….

Röviden és velősen ennyi a sztori. Ez a film bűn rossz úgy, ahogy van. Nem Conan volt a barbár, hanem aki engedélyezte a régi "nagyot" újraforgatni. Nem is tudom, hogy hirtelen felindultságomban folytassam-e, vagy hagyjak leülepedni egy napot neki. Még az első 5 perc tetszett is, hiszen régen láttam fantázia filmet és Ron Perlman személye még meg is győzött, hogy talán nézhető lesz. Persze azt tudtam, hogy sok szerepet nem szántak neki, de egészen addig a pillanatig, míg fel nem dobja a talpát egészen tűrhető volt, a szupergyerek ellenére is.

Utána azonban szinte minden elvette a kedvemet az egésztől, kezdve azzal, hogy honnan a fenéből szalajtották ezt a Conan fiút. Azt hogy szépfiú, meg harcos-testű, fogkrémreklám-fogazatú, megértem, de hogy ennyire ne legyen színész, nehezen fogom. Igaz ezek a felsorolt jellemzők legalább arra jók, hogy a férfitársadalom megjelent egyedei mellé majd szép számmal megjelennek a moziban amazonok, akiknek nem csak a kidolgozott felső test látványa okoz majd örömöt, hanem a vértől csöpögő aprításos jelenetek is kéjes vigyort csalnak a szájukra.

Nem kell amúgy csak őt kiemelni, mert a gonosz varázslókisasszonyon kívül - aki csak körömhosszal emelkedett ki a rendkívüli szereposztásból - a többiek is bűn rosszak. Hasonló élményben lenne részem, ha a kereskedelmi csatornákon délután vetített sorozatokban szereplőket kellene néznem. Iszonyú volt, és akkor még az ügyeletes szép kisasszonyt meg sem találtam, hiszen róla is annyira tükröződött az értelem, hogy nehéz volt elhinnem, megtudná-e mutatni, melyik a jobb és a bal keze. Talán ami dicsérendő, az a látványvilág, de a végére mikor összeomlik az Indiana Jones-os jelenetnél a kőfal, már attól is elment a kedvem. Szépek a makettek, messziről, de úgy látszik rajtuk a súlytalanság, mint Conan kardjánál az acélhiány. Néhány szereplőnek annyira tökéletesen szép irigylésre méltó fogsora volt, hogy azonnal alkalmazná szerintem az Aquafresh cég. Azt hiszem ebben az időben nem ez volt a jellemző, de lehet ezért lett a film kategóriája: fantázia.

Ennél a filmnél igazán csak annak tudtam örülni, amikor vége lett. Sajnos még hosszú is volt. Persze ilyenkor fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor minek néztem meg. Amire meg egyszerű válaszolnom, mert gyerekkoromban állati nagy kedvencem volt „Swarci” ebben a kaszabolós szerepben. Igaz ezt el lehet mondani erről a változatról is, mert bizony fröcsköl a művér ezerrel. Aki csípi ezeket a jeleneteket, tutira boldogság önti majd el a szívét, hiszen 10percenként hullnak a végtagok és egyéb testrészek. Brutalitásban és gusztustalanságban nincs hiány. Különösen emlékezetes jelenet, mikor a levágott orrú srácnak az orrlyukában turkál főszereplőnk.

Talán egy jelenetet emelnék az utolsó két másodpercen kívül, amikor emberünk a homokemberekkel vírgonckodik. Azért ez sem egy eget rengető, de legalább erre azt tudtam mondani, hogy jó volt és talán egyetlen másodpercre még izgultam is. Ha már az utolsó jelenetről említést tettem, azért kicsit megállt a szívem, hogy akkor most itt nem lesz happy-end? Kezdtem örülni, végre van valami említésre méltó, amire mondjuk nem számítottam! DE ebben is tévedtem, mint az egész filmben.

A kardozás, amit ezekben a filmekben szeretek, teljesen lehangoló volt. Egyáltalán nem éreztem megkoreografáltnak, (de szép szó) annyira látszott, hogy mikor ki jött, kinek kellett vágni, kinek védekezni, mintha csak táncoltak volna szereplőink egymás mellett. És amit különösen nem értek, hogyan lehet az, ha valaki a világ leghatalmasabb embere lesz, mert nála van az erő(maszk), minek kell kardoznia? Miért nem fújja csak úgy el, mondjuk azt, aki nem a zsánere…….

Tényleg sajnálom az eredeti film mítoszának lerombolását. Emlékül elő is vettem, hogy majd jól megnézem. Borzasztó volt látni ezt az ötlettelenséget egy ismert rendezőtől és akkor még olyan hibákba nem is szeretnék belemenni, hogy egy - két jelenetben még arra sem figyeltek oda, hogy mi volt a képen és mi nem. De ezt tényleg hagyjuk, mert nem szeretném tovább a sárba döngölni. Így is mindig azt mondom, hogy a legkönnyebb a rossz filmről írni. Ezt újból bizonyítottam, hiszen nem több mint 10 perc alatt összehoztam ezt az oldalnyi nagyságot. Erre lehet az mondani, hogy Fi…ni könnyű.

Ron Perlman (Pokolfajzat) tényleg egy hatalmas jellem és nem csak testmagasságára utalok. Ő volt az, aki még talán egy kicsit tetszett. Stephen Lang (Avatar) neve csak a végén ugrott be, hogy én őt ismerem valahonnan. Egyáltalán nem találtam annyira gonosznak, mint amilyennek vártam volna. A főszereplőnket Jason Momoa-t (Trónok harca) hagytam utoljára, de őt meg már annyira sajnáltam a végére, mert annyira rosszat mondtam menet közben róla, hogy el is ment a kedvem a jellemzésétől. Sajnálom, de nem szerettem meg.

Marcus Nispel (A texasi láncfűrészes) rendezőt egyáltalán nem tudom hova tenni. Készített ő már jó filmet, de ettől most senki ne várjon csodát. Úgy ahogy szeretem átélve dicsérni az általam megnézetett filmeket, nagyon nem esett most jól gúnyosan írnom erről, mert tényleg szerettem az eredetit. Kár volt ezt leforgatnia. 90 millió dollárból totál jó filmet is össze lehetett volna hozni. A szövegekre még nem tértem ki, de hozza a fentebb leírt színvonalat. Tényleg kínos párbeszédek vannak benne, különösen a „szerelmespár” között. A zenéjével speciel semmi bajom nem volt, de akkor inkább betesztek egy cd-t hallgatni. Nagy kár nem érne, ha nem folytatnák. Azt hiszem ez volt a leggyorsabban megszületett írásom.

Csak azoknak ajánlom, ha még esetleg nem szívott vele valaki, akik szeretnek végtelenül nagyot csalódni egy filmen és van rá felesleges elkölthető zsetonja különösen így fűtésszezon közepén.

40% 

Mivel egy hete nem néztem filmet, úgy gondoltam egy laza akciófilm kezdésnek nem lenne rossz. Mivel mindenhonnan csak azt hallottam, olvastam, hogy nem sikerült valami fényesre, ennek ellenére megnéztem, és láss csodát nem csalódtam  - pedig megpróbáltam függetleníteni magam a negatív kritikáktól - tényleg rossz film volt.

Los Angelesben és a világ számos városában meteorzápornak hitt űrhajók esnek le az égből. Ezek az idegenek nem békét kötni jöttek a bolygónkra, hiszen mindenre lőnek, ami él és mozog. Mielőtt azonban a légierő teljesen megsemmisítené az idegenekkel teli Los Angeles-t, Nantz (Aaron Eckhart) főtörzsőrmesternek és egységének három órájuk van a csapdába esett civileket kimenekíteni az idegenek által elfoglalt területről. Az idő pedig gyorsan fogy………..   

Ennyi bőven elég a sztoriról, egy mondattal sem lehetne többet írni róla.  Sajnos nekem nem jött be ez a Függetlenség napja utánzat. Ritkán várom, hogy egy filmnek már vége legyen, mert unom, de ennél így volt. Ennyit nem temettem mostanában az arcomat a tenyerembe. Egy horrorfilm esetében megbocsátható, hogy bűn rossz, ennél a filmnél viszont egyszerűen nem. Annyira komolynak akar tűnni, hogy már átlendül a másik oldalra. De kezdjük az elején.  A szokásos negyedóra felvezetés után egyből belecsapunk a lecsóba. A rövid felvezető alatt már látunk olyan karaktereket és dolgokat, amik ”ritkán” szerepelnek filmekben, úgy mint a leszerelés előtt álló katona, a terhes a felesége katona, a bajtársait a korábbi ütközetben elvesztő katona, a szűz katona, a katonai temető kihagyhatatlan képe, az amerikai zászló összes csíkja és még sorolhatnám.  Halál unalmas, de hagyjuk, mert még az elején vagyunk. Aztán megjönnek az enemy-k és gyakorlatilag azon kívül, hogy látunk egy szépen megrajzolt Los Angelest szétbombázva, nem kapunk mást csak egy üres lufit. Azt hogy miért jöttek, mit akarnak, tök mindegy, csak jöttek és nem szeretnek minket, hiszen a mi bolygónkat nézték ki leigázandónak, ahol bennszülöttekre nincs szükség.

Aztán egy maréknyi tengerészgyalogos szembeszáll velük, akikről megtudjuk, hogy ők a földön a leghősiesebb és legtökösebb katonák, akik mindent megtesznek azért, hogy elaludjunk a film alatt. Na, ez így egy kicsit merész, de tényleg azon kívül, hogy folyamatosan mennek és lőnek, csak azokat a szokásos közhelymondatokat nyomják, amit már tényleg minden hasonló filmben hallhattunk. Ráadásul a totálisan élettelen szinkronnak köszönhetően, egyáltalán nem tudtam beleélni magam egyetlen jelentbe sem, bármennyire is megfeszültem. Annyira gyenge szöveget nyomtak, hogy nem is kellett volna lefordítani, mert egyszerűen tudtam, hogy mi lesz a következő mondata az adott karakternek. Mosolyogtató, hogy ebben a filmben is helyet kapott mindenfaja emberke a gyerektől kezdve egészen a mexikói pasiig.  

Ezt a filmet azonban a látvány miatt kellene megnézni, mert a beharangozók azt ígérték, hogy ilyet még nem láttunk. Azt kell, hogy mondjam, bizony egyáltalán nem nagy durranás. Mondjuk tényleg kellemes módon helybenhagyták a várost, klasszul nézett ki lerombolva, de azért látszik, hogy elég mű az egész. Van egy-két izgalmasabb jelenet a filmben, amire jóindulattal azt lehet mondani, hogy talán ez most rendben volt, de nekem mindenáron a District 9 ugrott be, ahol pl. az ellenség százszor jobban tetszett és a jelenetek is sokkal izgalmasabbak voltak. Nem tetszettek az ”Alienek”, olyan gagyiknak tűntek, és bármennyire is fejlett eszközeik vannak, aggyal nem nagyon halmozták el őket. Legalább is ebben a filmben nem. Kicsit többet is mutatták őket a kelleténél. Azonban voltak olyan járgányaik, amiket egész jól eltaláltak.

Komolyan nagyon vártam már a végét, hogy mi lesz a megoldás, de nem volt nehéz ezt sem kitalálni. Semmiféle örömöt nem éreztem, hogy hurrá nyertünk, de igazából nem is akartam, csak azt, hogy vége legyen. Remélem ezzel senkinek sem lőttem le a poént. És amit még szeretnék megemlíteni ismét mint megannyi írásomban, az a kézi kamera használata a filmben. Szerintem ez néhány éve még az újdonság erejével hatott, de számomra már egyre idegesítőbbé válik. Borzasztóra bántja az ember szemét ez az ugrándozás. Tudom, hogy az életszerűség miatt használják egyre gyakrabban, de akkor valahogy jobban kéne használni. Nem jött be itt sem.

Aaron Eckhart (A sötét lovag, Rabbit Hole) sokkal jobb színész szerintem, mint hogy ebben a filmben szerepeljen. Tényleg ő volt a legjobb, de itt nem volt nehéz kitűnnie a többiek közül. A minden katonás filmben helyet kapó Michelle Rodrigez (Avatar, Halálos iramban) ebben a filmben olyan halovány volt, mint egy zsírpapír, észre sem vettem.  A többiek pedig csak vannak, úgy, mint mikor egy focimeccsen beküldik a játékost az utolsó percre, ők is behúzhatnak egy strigulát, hogy szerepeltek még egy filmben.

Jonathan Liebesman (A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet) rendezőnek ez egy klisé hegyekből összerakott tákolmánya. Szerette volna A sólyom végveszélyben című filmet vegyíteni a Világok harcával és a Függetlenség napjával. Nem sikerült. A forgatókönyv ultra gyenge (ennyire rossz mondatokat tényleg régen hallottam), a szereplők szintén, a zenéje annyira idegesítő már a végére, ha ki lehetett volna kapcsolni szívesen megtettem volna, talán tényleg csak egy két kép miatt lehet dicséret, de akkor meg inkább megnézek egy festményt.  Mivel PG13 besorolást kapott tényleg csak azt lehet mondani, hogy gyerek kategória. Ez az a film, amiről órákat lehetne írni negatív értelemben, mert azt a legkönnyebb. Olvastam máshol, hogy 2 óra kikapcsolódás, nekem nem ezt jelenti a szórakozás.

Azoknak ajánlhatom, akik még nem láttak inváziós filmet. Talán nekik még bejön. Komolyan elgondolkodtam, hogy kinek tetszhetne még ez a film, de egyszerűen nem jut eszembe senki. Az biztos, hogy a District 9-tól fényévekre van.

40%

Sikerült megint beletrafálnom egy olyan spanyol filmbe, amit egyáltalán nem bántam volna meg, ha kimarad az életemből. A csábítás viszont nagyúr, különösen, ha film főszereplője két meztelen hölgy. Sejtettem, hogy egy hotelszobában két szereplővel nagyon nehéz érdekes filmet készíteni, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. A film első 8 percét feltették az internetre és a spanyol történelemben minden rekordot megdöntött a video megnézése, mivel 24 óra alatt közel 620 ezren látták.       

Alba és Natasha átmulatott éjszaka után egymás karjaiban találják magukat egy hotelszobában. Rövid ismerkedés után a spanyol és az orosz kisasszony olyan fizikai és érzelmi kalandokon mennek keresztül az éjszaka folyamán, hogy ők maguk sem hiszik el, hogy megtörténik velük………..

Hát még én, hogy végignéztem.  Ez az a film ahol a ”kosztümösöknek” nem nagyon kellett iparkodniuk a ruhák megtervezésében, mert az első öt perctől eltekintve szinte végig anyaszült meztelenül brillíroznak előttünk. Meg kell mondanom, tényleg kellemes látványt nyújtottak még az elején a hölgyek, de mint egy jó szexfilm estében, ezt is hamar meglehet unni. Mondjuk legalább a ”felnőtt” filmekben nem próbálnak meg összehozni ennyi marhaságot, mint amit itt összehordtak, és akkor még magamat nem tekintem egy érzéketlen hülyének, hogy ezt mondom.

Szuper komoly dolgokról próbálnak igen magasröptű eszmecseréket folytatni és ezáltal minket bosszantani. Két nő elmondja egymásnak az életét, folyamatosan nyerik el egymás bizalmát és nyílnak meg egymás előtt, aminek a következménye az lesz, hogy szerelmesek lesznek egymásba! Ezt nagyon nehéz volt kitalálni, azért bátorkodtam leírni. Ez a filmben következőképpen történik: Hol az egyik füllent kicsit, hol a másik, aztán kiderül, hogy mégsem igaz, ezért kibékülnek és simogatják egymást. Majd kezdődik elölről egy másik sztorival kis szoft -pornóval vegyítve, utána megint beszélgetés, sírás, ismét egy kis szex, de most a zuhany alatt, megint beszélgetés kis laptop nézegetéssel, hogy ki hol lakik és megint egy kis nyalifali. Reggeledik, reggelizés, sírás, kádban szex, vége…..ááá.  

Egy film sem működhet férfi nélkül ezért megjelenik a rettentő szimpatikus szobapincér, természetesen szívesen felajánlkozik édes hármasra, amit a lányok visszautasítanak, mert időközben ők már olyan szerelmesek lesznek egymásba, mint én voltam 15 évesen Brooke Shiledsbe! Ámor nyila mindenhol betalál!! És ez meg nem vicc! Na, ez egy film. Lehet, nem lenne semmi bajom ezzel a bugyuta történettel, ha nem vennék ennyire komolyan és nem nyögnének ki magukból ennyi kliséhalmot. Halálra idegesített az is, ahogy a szoba oldalaira, mennyezetére festett képekből próbáltak szimbolikus jelentésű dolgokat összehozni.

Pedig tényleg szépen a lányok és a szerelmeskedések egész ”látványosra” sikerültek, de úgy gondolom lehettek volna az operatőrök kicsit merészebbek is. Ha már a nem mutattak többet a testükből legalább láttunk volna valamit Rómából. És még valami, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Az a zene. Az OST-nél azt éreztem, hogy bizonyos jelenetnél abszolút nem illik oda. Soha többé nem akarom hallani a ”Loving Strangers” című számot, ha nem játszották volna le 5xr egymás után, talán nem utáltam volna ennyire meg.       

Elena Anaya (A szex és Lucia, Van Helsing) és Nathasha Yarovenko is pont olyan volt, mint maga film. Nagyon rossz. Különösen az orosz színésznő játéka volt kiemelkedően rossz, de még a röpke pincér szerepen feltűnő Max (Enrico Lo Verso) is nagyon gáz volt.

Julio Medem (A szex és Lucia) spanyol rendező úr szerintem vágyai kielégítése érdekében saját magának forgatta le ez a filmet és nem másnak. Minden vágya az lehetett, hogy alkosson egy pornófilmet és csak később jött rá, hogy legyen ebből egy könnyebben emészthető változat. Vagy valami ilyesmi. Olvastam néhány megjegyzést, hogy egyesek szerint ez a film volt az életük egyik legcsodálatosabb filmélménye, hogy ez egy igazi remekmű. Igazán jó nekik. Feljebb említettem a szex jelentekkel kapcsolatban, hogy lehetett volna merészebb, bátrabb az operatőr, mert ha már annyira nem érdekel a mondanivaló és felétől a hölgyek meztelen teste sem, legalább ezzel csábítsanak a képernyő elé. A Microsoft, hogy a fenében szponzorálhatta ezt a filmet? A logo a végén szintén gáz! Aki végigér a filmen tudja miről beszélek. Igazából olyan film lenne ez, mint a Mielőtt felkel/lemegy a nap, csak jóval gyengébb kivitelben.

Elég behatárolt közönségnek tudom ajánlani. Többnyire leszbikus pároknak, ők biztos megtalálják a szépséget a filmben. Akik csak meztelen lányokat akarnak nézni, arra meg  inkább ott vannak azok a bizonyos felnőtt csatornák.

40%

ver.1.

Nem tudom még a bejegyzésem elején, hogy ez most egy hosszabb írás legyen vagy álljak meg néhány sor után, mert ha csak a filmre gondolok, a kelleténél jobban felidegesítem magam. Pedig mindig azt mondom, hogy nem nézek meg olyan filmet ami imdb. listáján 6 pont alatt van. És ez, ahogy látom csak lefelé megy.

Juliet (Hilary Swank) fiatal doktornőként munkahelyváltás miatt Brooklynba költözik egy tetőtéri albérletbe. A lakás megfelelő választás számára, hiszen nemcsak az olcsóságával és remek kilátásával tűnik ki a többi közül, hanem tökéletes hely szerelmi bánatának orvoslására is. A főbérlő úr Max (Jaffrey Dean Morgan) végtelenül udvarias, kedves, jóképű és ráadásul független is. Mikor Max-al belemelegednének egy közelebbi kapcsolatba Juliet  ex párja Jack megjelenik. Valami ettől a ponttól azonban megváltozik a lakásban, mintha Juliet többé nem lenne egyedül……………….

Ugye milyen izgalmasan hangzik? Hát nem volt az. Sőt egy kifejezetten bosszantó thrillert láttam. Persze a bemutatóból már lehetett következtetni a figyelő tekintetekre, a rejtett szobákra, a kétoldalú tükrökre és végül is mindenre, aminek titokzatosnak kellene lennie egy thrillerben. Ebben a filmben azonban semmi sem jó. Sem a sztori, sem a szereplők, sem az izgalom, sem a zene, sem a látvány, kivéve, aki arra vágyik, hogy lássa főszereplő hölgyünket meztelenül néhány másodpercig, sem a film lezárása, semmi. Nem szoktam leülni úgy egy film elé, hogy eleve előítéletem legyen, de ahogy néztem ezt a filmet úgy jött elő belőlem az indulat iránta, és most nem is azért, hogy elcsesztem rá másfél órát (azért is), hanem mert egyszerűen bosszantottak azok a kliséhegyek amikből a film építkezett. Nem tudom, miért pont ezen a filmen lepődők meg, hogy semmi újat nem mutat fel, de most ez jött kapóra.  Amikor a tükör mögül előugrottak már a szemem sem rebbent. Amikor az ablak lezúdul a keretből az ember csak néz, hogy huha, erre még véletlenül sem gondoltam. A fürdőkádban fekszik valaki és jól megrémül, mert valami neszt hall, már csak azt mondom, hogy jaj, de rossz. És a szögbelövő is annyira elcsépelt dolog, hogy még én is simán tudnám használni annyiszor láttam már filmen.

Még valahogy elindult a film, titokzatoskodik, de kb. már a 30. percben lelövik a poént és ettől kezdve már csak a szenvedés az egész. Egyáltalán nem voltam tisztában az ”enemy” motiváltságának megmagyarázásával, hogy ez most mitől lett ilyen aberrált, vagy csak én nem figyeltem pont akkor, mikor elmagyarázták. Aztán ott volt Juliet barátját játszó színész, még véletlenül sem találtak volna jobbképű pasit, egy szemernyi könyörületet nem éreztem iránta. Totálisan unszimpatikus volt abban a 2 percben, amíg láttuk, és nem is érdekelt mi történik vele a későbbiekben. És ez volt a film abszolút hibája is, hogy a végére teljesen érdektelenné vált számomra az egész és alig vártam már az utolsó 20 percben, hogy vége legyen. És így elkészíteni egy horrorfilmet, hogy még esélyem sincs megijedni, csak ha véletlenül lelököm a karfámról az italomat, ez a totális kreatívatlanság hiánya, ha van ilyen szó. Ez egy rossz film, nem akarom tovább ragozni, mert így is többet körmöltem le, mint amit megérdemelt volna.

Az oscar díjas Hilary Swanktól valahogy nem ezt várja az ember. A Millió dolláros bébi után valamiért kimaradtak a filmjei, bevallom régen láttam őt vásznon, pedig azóta szerepelt több filmben is. Most viszont azon kívül, hogy megmutatja a meztelen valóságot (már ha Ő egyáltalán) nem sok mindent tesz elénk. A filmben azonban még ő legalább élvezhetően nézhető. Jaffrey Dean Morganról (Vesztesek bosszúja) a Maxet játszó színészről elsőre meg azt hittem, hogy Javier Bardem, de később rájöttem, hogy fényévekre van tőle. Engem kifejezetten idegesített, de ha ez volt a filmkészítők szándéka, akkor ahhoz meg gratula. Egyetlen jó pont volt a filmben, amin szintén meglepődtem, hogy mintha Chirstopher Lee-t (A Gyűrűk ura trilógia) láttam volna benne. És ő volt.

Antti Jokinen (videoklipekben jeleskedett) finn rendezője és egyben forgatókönyvírója is egyben eme klasszikus műnek. Azért lehet klasszikusnak nevezni, mert már 100x láttunk már hasonló filmet és ha majd visszagondolunk egyszer a távoli jövőből egy két elcsépelt jelenetre, lehet, hogy éppen ez a film lesz majd amiből beugrik, hogy ebben is volt ilyen és ilyen jelenet. Tényleg csak a képekre tettetem (az operatőr munkájára) megjegyzéseket, hogy ezek milyen jól néznek ki, a többi dolog jelentéktelen. Semmi nincs benne, ami egy jó thrillerhez kellene, a horrortól meg távol áll.  

Jó ízléssel nem sok mindenkinek ajánlom, inkább csak azoknak, akik bődületesen sok szabadidővel rendelkeznek, és határtalan lelkesedéssel fogyasztanak mindenfajta filmet. És persze akinek Hilary Swank a kedvence, az örülni fog azért a 3 másodpercért.

40%