Ha a filmek között lehetne olyan kategóriát teremteni, hogy a világ legtahóbbjai, akkor ez biztos, hogy az első ötben szerepelne. Ez az a film, amit társasággal nézve sokkal hatásosabb, mint egyedül, hiszen végigröhögöd az egészet a többiekkel együtt, de közben meg mindegyikőtök tudja, hogy bődületesen hülye egy film.

Maaskatjeben öt utcaseprő jóbarát (Rirchard,Rikkert,Barrie,Robbie,Garrie) a gazdasági válság, és persze a saját baromságaik miatt elveszítik állásukat. Mivel segélyt nem igazán kapnak, összebútoroznak és együtt tengetik reménytelen életüket.  Elhatározzák, hogy bevezetik a nem fizetek semmiért rendszert. Se a kajáért, se a piáért, se a benzinért, se a számlákért, semmiért nem hajlandóak pénz kidobni, hiszen nincs is nekik. Gyakorlatilag minden ingyen van számukra, futni tudnak, és az Opel Mantájukkal simán elmenekülnek még a rendőrök elől is. A helyi média felkarolja őket, aminek a következménye az lesz, hogy több környező városban lázongás tör ki az új ”nem fizetek” rendszer reményében. Belgium és Hollandia közben a háború küszöbére sodródik………………………..

Szóval így kell egy jó bunkó filmet összehozni. Amúgy ez egy Hollandiában futó tv sorozat mozira átírt változata. A sorozatról nem tudok nyilatkozni, nem láttam. Egyesek azt mondanák a filmről, hogy ez már annyira rossz, hogy már jó. Már akinek. Nem tagadom társasággal nézve, fröccsözve az embert magával viszi a többiek jókedve és röhög ezen az állatságon, mint egy hülyegyerek, de amint vége van, a gyors felejtés helyett, bizony azt gondolom, hogy ez nagyon szar volt. Ugyanakkor, nem tagadom, egy cseppet sem unatkoztam rajta, van egy ”hangulata” ami végül is megfogott, de utána meg csak azt érzed, hogy te is beálltál abba a sorba, hogy röhögtél egy olyan filmen, olyan jeleneten, amin egyáltalán nem kellett volna. 

Már az kezdő képsorai is meghatároznak mindent. Ennyi hülyén kinéző IQ bajnok bundesliga sérós pornóbajuszú pasit összeszedni is nehéz lehetett, és amikor megszólalnak, ömlik a szájukból a bunkóság. Pont olyan a beszédük, ahogy kinéznek. Semmi dolguk sincs, állnak az utcán és leszólnak mindenkit menő csávók módjára. Az egyik srácnak van egy zöld színű Opel Mantája, amiből a legrosszabb 80-as évek disconak nem nevezhető förmedvénye üvölt teljes hangerőn és ezzel kocsikáznak jobbra-balra, birkák módjára. Igazából semmi több. Kicsit belepillantunk a családi hátterükbe is, hadd rökönyödjünk meg még jobban, mekkora állatok. Eddig még vicces is lenne, illetve az is, csak aztán ledöntenek minden tabut és átlendülnek a ló túlsó oldalára. Nem akartam leírni, de megteszem. Azt még ”elviseli” az ember, hogy egy rendőr balfaszságból lelövi a társát, és ezen ”röhög” az ember, mert ilyet már láttunk számtalan idióta vígjátékban, de egy kutyának minek kell szétloccsantani a fejét az ágynak a lábával és még mutatják is, de ne is kelljen az állatokig elmenni, hiszen a terhes nőt bántani sem emberi lényre vall. És akkor a többiről már tényleg nem is vagyok hajlandó írni.  

Nem ismerem a holland nyelvet, különösen a káromkodásainak választékosságát, hogy ugyanolyan lehet-e mint a magyarban, mert ebben a filmben kevés olyan mondat van, amiben az b..d m.g szócska, vagy valamelyik extra változata ne szerepelne. Ennyire elcseszettül trágár filmet régen láttam. Nehéz azt hinnem róla, hogy csak a felírat fordítójának képzeletének szülemény lenne. Mondjuk, ezen még túl lehet tenni magunkat, de a fentebb említett dolgokon, úgy gondolom, nem.

Végül is nem bántam meg, hogy megnéztem, de ha kihagyom, akkor sem vesztettem volna semmit. Ez a fajta humor tudom még mindig sok embernek tetszik, de ahogy öregszünk egyre kevésbe fog tetszeni, ha ezt egyáltalán humornak vagy vígjátéknak lehetne nevezni.  

A szereplőkről annyit, hogy iszonyat, de szerintem ez elég tudatos, hogy így játszanak. Borzasztó volt nézni őket, de ugyanakkor meg vicces, ami azért nem nagyon illik össze. Elég ellenszenves karaktereket kaptak eljátszani. Amúgy tv-sorozatokban szerepeltek többnyire a srácok.  

Steffen Haars rendező az eredeti tv-sorozat elkövetője egy meglehetően szélsőséges filmet készített, ami vagy valakinek nagyon tetszik vagy az ellenkezője. Nekem nem tetszett, mert nem szeretem ezeket a bunkó és paraszt poénokat. Amiért esetleg magasabb pontot tudok neki adni az az, hogy a ledöbbenéstől végül is simán végignéztem, és nem kapcsoltam ki az első 20 perc után. Nem tudom, hogy mit dicsérjek benne, mert igazából nincs benne semmi olyan, ami megérdemelné, de ugyanakkor mégsem gyorsan felejthető alkotás. A film techno zenéje sokkoló. Barátokkal kicsit ittasan biztos nagyobb hatást ér el, mintha egyedül nézné az ember.

Mivel az a film gondolom, messze elkerüli majd a mozi pénztárakat, ezért nem aggódom, hogy sokan fogják megnézni.  Az biztos, hogy teljesen nagy baromság, és akinek ez a fajta humor bejön, lehet első helyre teszi a polcára. Azt hiszem, ezt a lehetőséget most kihagyom.

55% 

Északról érkezett filmek egyre jobban bejönnek. A mostanában látottakban mindig találtam valami érdekeset, izgalmasat, ami a tv elé szegezett. Az alábbi norvég filmet mindenképpen érdemes volt megnéznem, hiszen egy nem mindennapi megtörtént eseményt mutat be.     

Norvégia leghíresebb rablását 2004. áprilisában 11 talpig kommandósnak öltözött férfi követte el. Tervük szerint kirabolják fényes nappal a Stavangeri NOKAS-t (Norvég Pénzelosztó Központ).  Az egész rablást, ami mindösszesen 8 percig tartott, a szemtanúk és a túlélők beszámolói alapján szinte teljesen pontosan rekonstruálták…….

Remek volt. A második gondolatom pedig, hogy ebben a filmben bizony senki sem volt profi, sem a rendőrök nem álltak a helyzet magaslatán, sem az elkövetők. Minden olyan eddig látott bankrablást igazából fejre állít, amit eddig láttam filmen. Semmiféle műsallang, szép lányok, macsó kiszínezett párbeszédek, semmi, ami beleférne egy amerikai változatba. Nincs benne sírás – rívás, drámázás, semmi olyan, ami kizökkentene abból a mereven figyelő állapotból, amiben néztem. Ez egy teljesen lecsupaszított film, közel majdnem a dokumentumfilm kategóriájához.

Azt nem kérdőjelezem meg, hogy maga a tervezési fázis hosszú időt vehetett igénybe, de ugye a terv mindig akkor dől be, mikor a legjobban szeretnénk elkerülni. Na, ebben a filmben ezt mutatják be. Végül is semmiféle poént nem szeretnék lelőni, bár egy kis google használat után hamar elérhető lenne az eredmény kiderítése, de annyit azért megemlítek, hogy ha minden flottul megy, bizony világraszóló dolgot vittek volna véghez a rablók. Így is elég komoly dolog volt ez, hiszen közel 10 millió dollár értékű norvég koronáról van szó. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonosultam volna a cselekedetükkel, de volt olyan rész még az elején, ahol tényleg szurkoltam az ”ellenségnek”, mert már nem bírtam elviselni ”bénázásukat”. (pl. az ablakbetörésnél)  A végén természetes átpártoltam a másik oldalra. A film utolsó harmadában szétlőnek szinte mindent, hála az égnek senki nem John Wayne.  Itt jegyezném meg, hogy a norvég rendőrségtől baromság lett volna többet várni, hiszen fényévente történik náluk hasonló eset, annak ellenére is, hogy tudtak az akcióról. A rablók igen komoly arzenállal rendelkeztek, mint pl. AKS-47, AG3, H&K MP5A, stb.

A színészek tényleg olyanok voltak, mintha szemtanuk lettek volna. A rendőrök, a rablók, mind embereknek és nem hősöknek tűntek. Nem voltak profik, de így hitelesebbnek tűntek. A karakterekről egyáltalán nem tudunk meg semmit, de valahogy ezzel sem akartak untatni minket. Nem hiányoltam egyáltalán.  (Megnézve a szereplők eddigi pályafutását, lehet, hogy tényleg nem is azok?)

Végtelenül tetszett a film rendezése, no nem a kézi kamera használta, mert azzal továbbra sem vagyok kibékülve, hanem a történések áthidalásának és egymásba fonódásának bemutatása. Szerintem ebben az esetben zseniális húzás volt, hiszem maga a rablás nem tartott 8 percnél tovább, de itt ebben a filmben azért kitett vagy egy órát, cseppet sem unalmas módon. Ezt úgy érték el, hogy rengeteg szemszögből mutatták az eseményeket. A filmnek végig van egy feszültsége, ami többnyire az egész film végéig kitart.  Sajnos a végén azért hiányérzetem maradt, mert nem elégedtem meg csak a kiírt megtörtént dolgokkal, nem kellett volna sok, de néhány percet bizony hozzáforgattam volna.  Aztán voltak még kérdések a fejemben, amikre vártam volna választ, de nem kaptam.   

Erik Skjoldbjaerg rendezőről találtam egy érdekességet. 1997-ben írta és rendezte az Álmatlanság című filmet, amiből készült egy feldolgozás, nem más rendezővel, mint Christopher Nolan-al. Őt meg ugye nem kell bemutatni.  

Ajánlhatom hétköznapokra mindenkinek, akinek van 80 perce lefekvés előtt, mert nem fog benne csalódni, aztán hétvégére mehet egy nagyobb durranás. Kicsit hajaz amúgy a 44 perc című amerikai filmre, amiben szintén nehézfegyverekkel mentek a bankba vásárolni.

75% 

A hétvégén második alkalommal sikerült eljutnom moziba. Múltkor megnéznem a Forráskód című filmet és kihagytam az Ismeretlen férfit. Most az utóbbira ültem be és ennél a filmnél is azt éreztem, hogy teljes mértékben megérte a mozijegy árát. Csak az a nachos ne lenne olyan marha drága. Nem kívánok hosszú sorokat körmölni, számtalan írás készült már belőle.

Dr. Martin Harris (Liam Neeson) feleségével előadásra érkezik egy berlini biotechnológia kongresszusra. Szerencsétlenségére az összes személyes holmijával együtt a reptéren felejti a bőröndjét. A taxi, amivel visszamenne a reptérre, a visszaúton felborul és belezuhan a folyóba.  Újraélesztése és négy kómában eltöltött nap után mikor visszatér a szállodába, helyén egy másik Dr. Martin Harrist talál, ráadásul a felesége Elizabeth (January Jones) is letagadja. Egyedül, személyazonosság és pénz nélkül próbálja kideríteni, mi is történt valójában………..

A filmet többnyire a főszereplőnek köszönhetően az Elrabolva (Taken) című filmhez hasonlítják, pedig egyáltalán nem kéne, mert aki arra számít, hogy ugyanolyan adrenalin bombát kap, mint az említett film, valószínűleg csalódni fog. Bizony kevesebb az akció benne és több a thriller elem. Kicsit többet is lehet agyalni rajta, azért megerőltetni magunkat nem nagyon kell.

Láttunk már hasonló filmeket nem is egyet (leghíresebb Bourne), ahol a főszereplőnk elveszti emlékezetét és próbálja összerakni a szálakat, de ez egy kicsit más volt, mint a többi.  A film szerintem simán megérdemli, hogy nagyon jónak nevezzük, annak ellenére is, hogy nem annyira pörög, mint a fentebb említett Neeson film. Tetszett, hogy nem tudtam kitalálni előre, mi is fog történni, amit a mai filmeknél már ritkán tapasztalok. Az akciójelenetek szerintem klasszak lettek, a ”bunyók” nincsenek elszállva és az autós üldözések is jónak mondhatóak, egészen realisztikusra sikerültek, bár tolatva az autó nem megy olyan gyorsan, mint előre és a villamos sem száguld 200-al. A sztori végig érdekes és kellően csavaros. Egészen hihetővé tették ezt az amnéziás dolgot. Tetszett, hogy nem ment át romantikázásba a film, bár a szexjelenetet furcsállottam. Kis dráma is volt, de az meg kellett. Külön örülök, hogy nem estek abba a hibába, hogy szétvágták volna a filmet. Minden akciójelenet tökéletesen látható. A feszültségteremtés is átlag feletti volt, különösen tetszett a kórházi ollós jelenet.  A végére egyáltalán nem számítottam. Azért megjegyzem logikai bukfencektől a film egyáltalán nem mentes, sőt egy – két érdekes kérdést feltehetnénk a készítőknek a megnézése után, de végeredményen ez egyáltalán nem ront.

Liam Neesonra szerintem már alapban nem tudok rosszul nézni. Bármit is tesz a vásznon, tetszik, ebben a filmben is kifogástalanul alakított és elkönyvelhetjük igazi akciósztárnak. Azonban akire azt gondolom, hogy igazi stand – up dolgot visz végbe, az Bruno Ganz (A Bukás-Hitler utolsó napjai), aki Ernst Jürgen stasi ügynök szerepében brillíroz egy kicsit. Aztán ott van Frank Langella, aki ha megjelenik, mindig megfagy a vászon. És persze a lányok, akik mindig szépek és szórakoztatóak Diane Kruger (Becstelen Brigantyk) és January Jones (Mad Men – Reklámőrültek).   

Jaume Collet-Serra (Az Árva) fiatal rendező forgatókönyvíróinak köszönhetően egészen kellemes módon vezényelte le a francia ”Out Of My Head” című regényből készült filmet. Erre a filmre lehet azt mondani, hogy megéri az árát, hiszen egy kellemes szórakoztató 90 percet okozott. Igaz nem többet. Így kell ezt csinálni, hogy az emberek bemenjenek a moziba.

Aki kellemes kikapcsolódást szeretne és nem a romantikus műfajból, ne hagyja ki, nem fog benne csalódni.

75%

Mivel egy hete nem néztem filmet, úgy gondoltam egy laza akciófilm kezdésnek nem lenne rossz. Mivel mindenhonnan csak azt hallottam, olvastam, hogy nem sikerült valami fényesre, ennek ellenére megnéztem, és láss csodát nem csalódtam  - pedig megpróbáltam függetleníteni magam a negatív kritikáktól - tényleg rossz film volt.

Los Angelesben és a világ számos városában meteorzápornak hitt űrhajók esnek le az égből. Ezek az idegenek nem békét kötni jöttek a bolygónkra, hiszen mindenre lőnek, ami él és mozog. Mielőtt azonban a légierő teljesen megsemmisítené az idegenekkel teli Los Angeles-t, Nantz (Aaron Eckhart) főtörzsőrmesternek és egységének három órájuk van a csapdába esett civileket kimenekíteni az idegenek által elfoglalt területről. Az idő pedig gyorsan fogy………..   

Ennyi bőven elég a sztoriról, egy mondattal sem lehetne többet írni róla.  Sajnos nekem nem jött be ez a Függetlenség napja utánzat. Ritkán várom, hogy egy filmnek már vége legyen, mert unom, de ennél így volt. Ennyit nem temettem mostanában az arcomat a tenyerembe. Egy horrorfilm esetében megbocsátható, hogy bűn rossz, ennél a filmnél viszont egyszerűen nem. Annyira komolynak akar tűnni, hogy már átlendül a másik oldalra. De kezdjük az elején.  A szokásos negyedóra felvezetés után egyből belecsapunk a lecsóba. A rövid felvezető alatt már látunk olyan karaktereket és dolgokat, amik ”ritkán” szerepelnek filmekben, úgy mint a leszerelés előtt álló katona, a terhes a felesége katona, a bajtársait a korábbi ütközetben elvesztő katona, a szűz katona, a katonai temető kihagyhatatlan képe, az amerikai zászló összes csíkja és még sorolhatnám.  Halál unalmas, de hagyjuk, mert még az elején vagyunk. Aztán megjönnek az enemy-k és gyakorlatilag azon kívül, hogy látunk egy szépen megrajzolt Los Angelest szétbombázva, nem kapunk mást csak egy üres lufit. Azt hogy miért jöttek, mit akarnak, tök mindegy, csak jöttek és nem szeretnek minket, hiszen a mi bolygónkat nézték ki leigázandónak, ahol bennszülöttekre nincs szükség.

Aztán egy maréknyi tengerészgyalogos szembeszáll velük, akikről megtudjuk, hogy ők a földön a leghősiesebb és legtökösebb katonák, akik mindent megtesznek azért, hogy elaludjunk a film alatt. Na, ez így egy kicsit merész, de tényleg azon kívül, hogy folyamatosan mennek és lőnek, csak azokat a szokásos közhelymondatokat nyomják, amit már tényleg minden hasonló filmben hallhattunk. Ráadásul a totálisan élettelen szinkronnak köszönhetően, egyáltalán nem tudtam beleélni magam egyetlen jelentbe sem, bármennyire is megfeszültem. Annyira gyenge szöveget nyomtak, hogy nem is kellett volna lefordítani, mert egyszerűen tudtam, hogy mi lesz a következő mondata az adott karakternek. Mosolyogtató, hogy ebben a filmben is helyet kapott mindenfaja emberke a gyerektől kezdve egészen a mexikói pasiig.  

Ezt a filmet azonban a látvány miatt kellene megnézni, mert a beharangozók azt ígérték, hogy ilyet még nem láttunk. Azt kell, hogy mondjam, bizony egyáltalán nem nagy durranás. Mondjuk tényleg kellemes módon helybenhagyták a várost, klasszul nézett ki lerombolva, de azért látszik, hogy elég mű az egész. Van egy-két izgalmasabb jelenet a filmben, amire jóindulattal azt lehet mondani, hogy talán ez most rendben volt, de nekem mindenáron a District 9 ugrott be, ahol pl. az ellenség százszor jobban tetszett és a jelenetek is sokkal izgalmasabbak voltak. Nem tetszettek az ”Alienek”, olyan gagyiknak tűntek, és bármennyire is fejlett eszközeik vannak, aggyal nem nagyon halmozták el őket. Legalább is ebben a filmben nem. Kicsit többet is mutatták őket a kelleténél. Azonban voltak olyan járgányaik, amiket egész jól eltaláltak.

Komolyan nagyon vártam már a végét, hogy mi lesz a megoldás, de nem volt nehéz ezt sem kitalálni. Semmiféle örömöt nem éreztem, hogy hurrá nyertünk, de igazából nem is akartam, csak azt, hogy vége legyen. Remélem ezzel senkinek sem lőttem le a poént. És amit még szeretnék megemlíteni ismét mint megannyi írásomban, az a kézi kamera használata a filmben. Szerintem ez néhány éve még az újdonság erejével hatott, de számomra már egyre idegesítőbbé válik. Borzasztóra bántja az ember szemét ez az ugrándozás. Tudom, hogy az életszerűség miatt használják egyre gyakrabban, de akkor valahogy jobban kéne használni. Nem jött be itt sem.

Aaron Eckhart (A sötét lovag, Rabbit Hole) sokkal jobb színész szerintem, mint hogy ebben a filmben szerepeljen. Tényleg ő volt a legjobb, de itt nem volt nehéz kitűnnie a többiek közül. A minden katonás filmben helyet kapó Michelle Rodrigez (Avatar, Halálos iramban) ebben a filmben olyan halovány volt, mint egy zsírpapír, észre sem vettem.  A többiek pedig csak vannak, úgy, mint mikor egy focimeccsen beküldik a játékost az utolsó percre, ők is behúzhatnak egy strigulát, hogy szerepeltek még egy filmben.

Jonathan Liebesman (A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet) rendezőnek ez egy klisé hegyekből összerakott tákolmánya. Szerette volna A sólyom végveszélyben című filmet vegyíteni a Világok harcával és a Függetlenség napjával. Nem sikerült. A forgatókönyv ultra gyenge (ennyire rossz mondatokat tényleg régen hallottam), a szereplők szintén, a zenéje annyira idegesítő már a végére, ha ki lehetett volna kapcsolni szívesen megtettem volna, talán tényleg csak egy két kép miatt lehet dicséret, de akkor meg inkább megnézek egy festményt.  Mivel PG13 besorolást kapott tényleg csak azt lehet mondani, hogy gyerek kategória. Ez az a film, amiről órákat lehetne írni negatív értelemben, mert azt a legkönnyebb. Olvastam máshol, hogy 2 óra kikapcsolódás, nekem nem ezt jelenti a szórakozás.

Azoknak ajánlhatom, akik még nem láttak inváziós filmet. Talán nekik még bejön. Komolyan elgondolkodtam, hogy kinek tetszhetne még ez a film, de egyszerűen nem jut eszembe senki. Az biztos, hogy a District 9-tól fényévekre van.

40%

Folyamatosan jelennek meg új filmek és elég nehéz kiválasztanom, hogy melyiket is nézzem meg. Azonban néha akad olyan is, ami nem mostanában készült és eddig még nem láttam. A következő film is közel 10 éve jelent meg, és csak most akadtam rá.  Általában bejönnek a háborús filmek, különösen, ha az I. Világháború történetével kapcsolatos, ráadásul nem kitalált sztorit dolgoz fel, hanem megtörtént esetet.   

1918 októberében az I. Világháború utolsó heteiben Franciaországban az Ardenne hegység erdejében egy egész zászlóaljnyi amerikai katona közel 500 emberrel az ellenséges vonalak mögött csapdába kerül. A zászlóalj vezetője Charles White Whittlesey (Rick Schroder) volt, aki egykoron New Yorkban ügyvédként dolgozott. Neki és az embereinek - akik a New York-i gengszteréletből kerültek ki, ami többnyire olasz, ír, lengyel és zsidó bevándorlókból állt - kellett vállalkoznia erre az öngyilkos küldetésre a német seregek ellen, azonban a 77. hadosztályuktól elvágva mélyen bennrekednek az erdő mélyén, mindenféle támogatás és kommunikációs lehetőségeket mellőzve. Beásva, 5 napon keresztül tartják magukat élelem, víz, muníció és gyógyszerek nélkül…………

Na, ez az a film, ami után megint nem fogok nyomozni, hogy tényleg így történt-e meg, vagy csak megint kitalálták. Véleményem szerint kizárt, hogy így történt, de ez maradjon csak az én egyéni problémám. Sajnos, amit az iskolában tanultam, az régen volt már és nagyon elkopott. Az biztos, hogy mikor 1917-ben az amerikaiak beléptek a háborúba, már egy igen megfáradt német sereggel találták szembe magukat és a háború egy évre vége is tért. Hogy ez most nagymértékben nekik volt köszönhető, ezt történészek már tutira megfejtették, én nem fogom. Azonban amit a film megnézése után tudok mondani, hogy egy nagyon jó módon tálalt amerikai propagandafilm volt. Nem egy nagy durranás, de azért szórakozásügyileg simán elmegy hétfőtől csütörtökig bármelyik este.  

Ebben a filmben is azt látjuk, mint bármelyik más háborús filmben, ahogyan a tábornokok a háttérből irányítják a hadműveleteket a saját kis bunkerjükben, a kisebb parancsnokok pedig mennek csak a csatamezőn előre, mint egy gép. Az ágyúsok saját csapataikat bombázzák halálra a rosszul megadott koordináták miatt, s némely katona olyan bátor, hogy a legnagyobb lövöldözésben is állva nézelődik, hadd lője már le valaki, a kötelező távcsöves puskás ember, aki mindenkit lelő és még megannyi más dolog, amit láttunk már. Igazából a karakterek mélységébe nem nagyon mennek bele, talán egy két szereplővel tudott a film szimpátiát keltetni. Még a főszereplő Whittleseyről sem tudunk meg különösen sokat. Ezért nem is hiányoznak, amikor elesnek.

Azonban azt el kell ismernem, hogy a harci jelenetek hihetetlen látványosra sikerültek, különösen elmondható ez a gyalogsági támadásokról. Szemtől – szembe bajonettel. Köztudott, hogy az I. Vh. igen brutális volt és ilyet manapság már nehéz elképzelni. Azért érdekes a mai szemmel nézni ezeket a kemény és igen véres ütközeteket. Megkapunk mindent, amit a háború borzalmaival kapcsolatban képzeletünk elbír.  Nem szeretnék most az emberi testrészek sérülékenységéről többet írni, de anatómiai ismeretünk testfelépítésünkről a film megnézése után biztos, hogy bővebb lesz.   

A film kicsit a németek szemszögéből is mutat néhány jelenetet (azért ők is emberek voltak és nem szörnyek), akik nem akarnak hinni a szemüknek, hogy ezek az amcsik ilyen tökös gyerekek és nem értik, hogy miért nem adják fel, hiszen ezernyi sebből véreznek. Velük kapcsolatban volt a film egyik legnagyobb hülyesége, a német katonákat nem értettem az egész film alatt, mentek előre, annak ellenére is, hogy halomra lőtték őket, de soha nem bújtak fedezék mögé!! Nem voltak azért ők ennyire hülyék! Az amerikaiak pedig nem voltak ekkora királyok.

Mindent egybevetve ez a film akkor lett volna egészen jó, ha nem ragaszkodott volna ennyire a történelemhűséghez és inkább a megtörtént események köré egy jó, de kitalált sztorit kanyarítottak volna hozzá. Mondjuk, akkor meg másnak nem tetszene és azért morgolódna.  

Rick Schroder (Az utolsó esély) vezette csapatra nem lehet azt mondani, hogy nem álltak volna a helyzet magaslatán. Semmi kiemelkedőt nem nyújtva végezték a dolgukat. Nekem tetszettek az alakítások, de a robbanások és a fegyverropogás mellett amúgy sem ezekre fogunk összpontosítani. A postagalambok aranyosak voltak, de jellemző erre a filmre, hogy még sérülten is hazarepülnek!!!

Russel Mulcahy (Hegylakó) egészen elfogadható filmet készített. Nem mondhatom azt, hogy minden elemében jó volt, de azt sem, hogy nem tetszett. Pont azt lehet rá mondani, hogy nem véletlenül nem került mozikba, de ha tv-ben vetítik érdemes egyszer próbálkozni vele! Így legalább az ember nem gondolkozik el azon, hogy már megint fölöslegesen dobott ki pénzt az ablakon, max. csak az idejéből vett el másfél órát. Azért voltak remekül megvalósított jelenetek a filmben, amire azt mondtam igazán hatásosra sikerült. (pl. mikor a katona sisakja elgurult, miután egy bombától szétrobban az egész test.) de tényleg voltak benne olyanok is, amik egyáltalán nem tetszettek, de tökéletes filmet ritkán készítenek. Lehet, hogy másodjára megnézve már nem jön be egyáltalán.

Ajánlhatom azoknak az embereknek, akik szeretnének amerikai hős katonákról szóló filmet nézni olyan Katonák voltunk stílusban.

65%

James Cameron Atyaúristen szárnyai alá tartozó művek különös figyelmet érdemelnek, bármilyen negatív kritika előzi is meg a filmet.  Nem hiszem, hogy a felhalmozódott Avatar dollármilliárdjait olyan alkotásokra költené, amiből a későbbiekben nem tudna hasznot húzni. Mondjuk, azért ebből a filmből nem nagyon tud.

Pápua Új-Guineában a föld egyik legcsodálatosabb és egyben a legnehezebben megközelíthető víz alatti barlangjában egy csapatnyi barlangász eddigi felderítetlen részek után kutat. Azonban egy trópusi vihar miatt a mélyben ragadnak. Amikor a felszínre vezető kijáratot elárasztja a víz, és külső segítségre nem számíthatnak, Frank Mcguire (Richard Roxburgh) csapata, aki hónapokig a barlang felfedezésének a vezetője volt, köztük fiával Joshal (Rhys Wakefiled) és az egész kutatást szponzoráló Carl Hurley-val (Ioan Gruffudd) alternatív menekülési útvonalat keresnek. Az eddigi felderítetlen ismeretlenen, víz alatti labirintuson keresztül próbálnak az elemekkel megküzdve feljutni a felszínre……

Na, így kell egy jól sikerült B kategóriás alkotást elkészíteni. Nem kell abszolút csodát várni és akkor részben teljesíti az elvárásokat. Mivel az ember és a természet küzdelmét már számtalan filmben láttuk és ez a film is ezekből a kliséhegyekből építkezik, igazából semmi újat nem nyújtva, mégis azt kell, hogy mondjam, az első fél óra felvezető unalom után egész izgalmas kalandban lesz részünk. Sajnos ez a teljesítmény elég szépen hullámzik és a vége előtt keményen leereszt, de ne zavarjon minket, mert ezt a filmet vagy szereted, vagy nem. 

Elméletileg igaz történet alapján készült a film, de miután megnézzük, szerintem csak azt kellett volna írni, hogy volt hasonló eset már a történelemben. Ez az állítás talán valóságosabb lenne. Mivel sok új ötletet nem tartalmazott a szokásos dolgokkal telerakták, úgy mint az apa – fiú közötti kapcsolat és a közöttük zajló drámai beszélgetések, kialakuló pánikbetegség, klausztrofóbia, versenyfutás az idővel, tapasztalt vezető, aki megmondja a tutit és nő, aki búvárruha nélkül is képes a fagypont körüli vízben úszni, és ugye kell egy szponzor is, aki meg csak saját magával törődik. Kiemelkedő párbeszédekre ne számítsunk, a dialógusokat nem sikerült valami fényesre megírni.

Viszont mindenért kárpótol a látvány. Gyakorlatilag itt lép be J.Cameron szerepe a filmben, mivel a saját maga által fejlesztett 3D kamerát lízingelték az operatőr bácsik, aminek a hatását azért otthon a nappaliban nem nagyon éreztem, de még így is nagyon szép felvételek voltak. Gyönyörű hatalmas terek, víz alatti felvételek, igazi barlanghangulat. Kedvet továbbra sem csinált, hogy lemerészkedjek a mélybe, de külsősként egész jó volt nézni. A filmet ”R” kategóriába sorolták, tehát nem spóroltak a vérrel és egyéb gusztustalan jelenettel. Nem egy női barlangi búvár propaganda film, az biztos. Mondjuk az elhunyt emberek iránt sok sajnálatot nem ébresztettek bennem, mert annyira közel nem hozták a szereplőket. Azért voltak merész halálesetek, és ha ez tényleg így volt – amit nehéz elhinnem – akkor viszont részvétem. Nem bántom a filmet, mert egynek teljesen jól elment és végül is lekötött, ami számomra a lényeg. Este kell nézni, mert szinte végig sötét jelenetek vannak benne.

Richard Roxburgh (Mission Impossible 2, Moulin Rouge!) elég kemény karaktert  játszhatott el, ezért vele talán jobban szimpatizáltam, mint a többiekkel. Nagyon tetszett a stílusa. A fiát játszó Rhys Wakefiled-től (The black Ballon) viszont kirázott a hideg az egyik jeleneténél, számomra annyira gyengécskének tűnt. Ioan Gruffudd (Fantasztikus négyes, Artúr király) szintén halovány teljesítményt nyújtott, de mint említettem ezt a filmet nem a szereplőknek találták ki. 

Alister Grierson rendezőről sok mindent nem tudok mondani, ez volt a második nagyjátékfilmje, amit tisztességes módon levezényelt. Tényleg egy estés szórakozásnak elmegy, ha a hibáit nem nagyon vesszük elő.  Az operatőri munka az egyik legjobb a filmben, de ezt már fent is dicsértem. Kifejezetten IMAX mozira is készítettek változatot, ami azért nem lehet semmi. Biztos jócskán emel a hangulaton és talán egyszer hozzánk is eljut. (haha) Szerintem alapból az Avatar 2re készülnek rá ezzel a filmmel, mivel annak a nagy része, ahogy olvastam a tenger alatt fog játszódni és ez olyan technikai prezentáció lehet. Nekem a vágásokkal bajom volt az elején, mintha kicsit többet vágtak volna bele a filmbe és valahogy nem állt össze a kép, csak úgy ugráltak a jelenetek. Ez a végére mondjuk megszűnt. Sajnos a filmnek a zenéje sem telitalálat.

Merem ajánlani azoknak akik, szeretnének akció - kalandfilmbe csöppenni és izgulni a szereplőkért. Barlangászok lehet, mosolyognak rajta, hogy milyen hülye jelenetek vannak benne, de esélyt mindenképpen kell neki adni. Nem volt ez olyan rossz.

65%

ver.1.

A vasárnap esti gondolkodásmentes akciófilmek tökéletes példányát sikerült tegnap este megnéznem.  Kikapcsolódásnak nem volt rossz és hála az égnek még hosszú sem volt.  

Arthur Bishop (Jason Statham) a hallgatag, érzelemmentes és könyörtelen bérgyilkos tökéletes gyilkosságait balesetnek álcázva hajtja végre. Ebben a szakmában ez a legnehezebb: a profin megtervezett lebukásmentes bűntény. A maximális feladatra koncentrálás miatt sok barátja nincs, illetve aki volt is a barátja és mentora Harry McKenna (Donald Sutherland), gyilkosság áldozata lesz. Mivel szinte egyedül maradt az életben a kis laptopjával a csodás tóparti házában, a rászabadult perceiben a lelkiismeretével nem tud elszámolni, ezért mikor felkeresi mentorának fia Steve McKenna, hogy képezze ki őt is a gyilkolásra, a kérésnek nem tud ellenállni. Szárnyai alá veszi a srácot és a rövid ”tréning” alatt barátok lesznek. Kapják a teljesítendő küldetéseket egészen addig a pontig, míg az igazság ki nem derül……………..

Igen régen foglalkoztam már azzal, de most nem hagyom ki, hogy szeretnék gratulálni a címfordítás miatt. A mestergyilkos! Ez hogy jött ki a The Mechanic-ból? Jó, tudom A szerelő is hülyén hangzik, de a mestergyilkos is nagyon gagyi. Majd lejjebb leírom miért is gondolom ezt.  

A mű egy 1972-ben Charles Bronson főszereplésével készült, azonos című film újraértelmezése. Amit kihagytam eddigi életemből és valószínűleg nem is pótolom a későbbiekben sem.

Gyorsan eltelt az idő és ez azt jelentette, hogy nem volt unalmas a film. Jason Stathamet meglátni és nem szeretni, nem lehet, bár én nem vagyok oda érte egyáltalán. Ez a film is abszolút neki készült, úgy, mint a Szállító c. filmek. Elismerem, hogy akciósztárnak egész remek, de a szúrós tekintetétől, amellyel az összes filmjében játszik, csoda, hogy még nem nőtt össze a szemöldöke. Klassz kis intenzív - bár kicsit hihetetlen - nyitó jelenet után sem áll le a film, ami azért egy akciófilm esetében nagyon jó pont. Ez a film is, ugye a tapasztalt, rutinos tanárról és a zöldfülű, kezelhetetlen diákról szól kis titokkal megfűszerezve. A fölösleges mondatok és drámázások helyett kapunk remek bunyókat, lövöldözéseket, robbanásokat dögivel és ötletes gyilkolásokat jó sok vérrel, hogy még véletlenül se gondoljuk azt, hogy ez nem egy kemény alkotás. Tényleg amikor a fegyverek megszólalnak, fröcsög a vér rendesen, tipikus ”R” besorolású film. Őszintén mondom, nekem jó pár jelenet halálra volt vágva ebben a filmben is, főleg a bunyózásnál vettem észre, és ez bizony zavar. Ahogy telik az idő, úgy jövünk rá a filmbéli ”csavarra”, de mint mondtam egy picit sem kell ezen a filmen megerőltetni az agyunkat. Sajnos nem lehet elmenni amellett, hogy bizony szép számmal vannak bődületes marhaságok a filmben, de ahogy említettem, a film pörög, ezért nem érünk rá vele foglalkozni.  (nem tudtam, hova tenni pl. a törpe és az óriás küzdelmét, minek?)  Egyszóval, ne várjunk sokat és akkor egyszer nézhető akciófilmnek jó lesz, végül is nagyjából szórakoztatott 90 percen keresztül és ez a lényeg.

Jason Statham (A szállító, Crank - Felpörgetve) olyan, amilyennek lennie kell ennek a karakternek. Bár ő mindig ilyen, csúnyán nézni azt piszkosul tud. Talán, ha a film címét úgy fordították volna le, hogy A gépész, akkor az összefüggésben lenne a természetével, mert úgy viselkedik, mint egy gép, csak megy némán, precízen előre és végrehajtja a rábízott feladatot. A filmben el is hangzik ez. Amúgy most kevésbe vicces, mint ahogy megszokhattuk, de ezt a szerepet ráöntötték, az biztos.  Ben Foster (A harcmező hírnökei, Pandorum) szerintem ebben a filmben is remek. Olyan őrült tekintete van, hogy félnék tőle, ha egy szobában hagynának vele. Bár a szövegét, amit mond, nem nagyon értettem. Donald Sutherland (M.A.S.H., Az olasz meló) abban a néhány percben, míg szerepelt, tökéletes volt. Bármikor megnézem a filmjeit. És megemlíteném még Mini Andent (Ocean’s Twelve, A spanom csaja), de csak a pucér valósága miatt.  

Simon West (Con Air - A fegyencjárat, Tomb Raider) rendező egészen egyszerű popcornmozit készítetett az akciófilmek szerelemeseinek. Még véletlenül sem kell rajta gondolkodni! A sztori adott volt, nem bonyolult, csak át kellett írni. Azok az akciórészek, amik hihetőnek bizonyultak, egész kellemesre sikerültek. Számomra voltak érthetetlen részek, de ezek gyorsan felejtősek, úgy, mint majd a későbbiekben maga a film is. Nem kívánom még egyszer megnézni. 

Ajánlom azoknak, akik régen láttak akciófilmet és vágynak egy kis durvulásra és természetesen a Statham fanoknak.

65% 

Már a film címe sem semmi. Utoljára Trollokról a Gyűrűk Urában hallottam. Azóta semmi. Lehet, kevés fantázia filmet nézek, vagy ha nézek is, nem szerepelnek benne ezek a tündéri lények. Amúgy a kézi kamerás filmeket szeretem, már ha látom, mit vesznek fel és nem rángatják direkt úgy a kamerát, hogy még véletlenül sem tudom kivenni, mit is nézek. 

Fenn a norvég hegyekben három egyetemista filmes hozzácsapódik egy vadászhoz, aki a többi vadász állításával ellentétben, nem éppen a környéken elhulló medvékre lövöldöz. Fővadászunk unatkozó ember lévén megengedi nekik, hogy az erdőben átgyalogolt éjszakáit filmre vegyék, és közben meghallgathatják a meséjét, ami röviden csak annyi, hogy volt tengerészgyalogosként a kormánynak dolgozik, és ő az egyetlen a világon, aki elszabadult trollok lepuffantására képezte ki magát…..

Röviden ennyi lenne a sztorija ennek a The Blair Witch Project szerű áldokumentumfilmnek. A film eleve úgy kezdődik, hogy találnak egy kazettát, amin olyan dolgok vannak, hogy egy évig rágódtak rajta az illetékesek, hogy igaz-e vagy hamis. A többit meg ránk, nézőkre bízzák, hogy eldöntsük tényleg így van-e. Azt hiszem, a filmtörténelemben hallottunk már hasonló esetről korábban is. Érdekesnek érdekes, persze ha meg tudják csinálni valóságosnak, hitelesnek. A kézikamerás filmek már alapból nem mindenkinek jönnek be. A rángások miatt az ember feje vagy a szeme megfájdul. Szerencsére ebben az esetben mondjuk egyáltalán nem vészes a dolog, kb. olyan mintha én vettem volna fel egy jól sikerült erdei túrát a ház végében. Sajnos a film is ennyire hihető. A srácokról és a hölgyekről nem sok mindent tudunk meg, de nem is hiányzik, mert nem egy családi videó. Viszont vadászunk tudományos ismeretei a trollokról egész hihetőnek hangzik, mintha egy Richard Attenborugh ismeretterjesztő filmben lennénk. Annyira nagy átéléssel mondja el nekünk - néhány könnycseppet is elővarázsolva -, mindennapi életüket, mit esznek, hol laknak, milyen családhoz tartoznak (hegyi, vízi, erdei) hány fajtájuk van, hogyan lehet rájuk vadászni, és minden olyan dolgot, amitől azt hiszi az ember, hogy ezek tényleg létező állatok vagy mi a fenék.

Persze ezeket a lényeket marha jól elkészítették a kicsiktől egészen az hatalmasakig, bár néhány esetben olyan érzésem volt, mintha az orruk hegyén műpénisz lenne. Aztán meg ott voltak azok a többfejű lények, amikre szintén egy olyan tudományos magyarázatot adnak, hogy nem hiszem el, hogy más emberekből nem csal ki mosolyt, csak belőlem. És itt jön elő a film szavahihetőségnek megkérdőjelezése, hogy ezt most szándékosan ilyen viccesre csinálták vagy csak én vagyok az, aki nevetett az egészen, mert sajnos a filmet egyszer sem tudtam komolyan venni. Utána olvasva (wiki) és a képeket megnézve azonban azt kell, hogy mondjam, hogy ami a norvégoknak mítosz, az nekünk csak egy vicces alfi klón. Nekem legalább is.

Ennek ellenére teljesen jót szórakoztam a filmen. Egyáltalán nem untatott és nem volt vontatott. Érdekes természetfilm egy olyan lényről, ami nem létezik, és ez úgy van tálalva, hogy jó pár amerikai filmstúdió is megirigyelhetné a trükköket. Tényleg látványos dolgok voltak benne és gondolom nem dollár százmilliókért. Kicsit furcsálltam a végét, de végül is, hogyan másképp lehetett volna lezárni.

A szereplőkről annyit (Otto Jespersen, Hans Morten Hansen, Thomas Alf Larsen, ő amúgy játszott a Hideg Préda 1-2 horrorban, Johanna Morock) mint már korább is említettem, hogy enyhe túlzással én és a barátaim is leforgathattuk volna a nagypapámmal. Mondjuk szerintem direkt volt ilyen amatőrősre véve, hogy még hihetőbb legyen.  Lehet nekem is próbálkoznom kéne, csak az erdőbe kéne néznem valami Ent után. Szóval a szereplők nem dobnak sokat a filmen, teljesen nem érdekel, hogy mi történik velük. Bár ezt így szemétség leírni. Nekem az volt a legfurcsább, hogy ha az egyikük elveszik, az a megoldás, hogy hívunk másik szereplőt? Nem kéne a yardra menni, bejelenteni? Bár ez nem az ő hibájuk, hanem aki kitalálta a sztorit. Ja, hogy ez egy megtörtént eset? Mindig elfelejtem.

André Ovredal rendező úr tette a kötelességét és leforgatta a norvég Ideglelést. Bár az inkább horror volt, ez meg olyan kalandszerű. A hibái ellenére, nekem azért bejött, szórakoztam rajta és mi másért készülnének a filmek, ha nem ezért. Öröm volt nézni, a norvég tájakat, hegyeket, tavakat, erdőket. Félelmetes lehet ott lakni. Kedvet kap az ember elmenni és jól megnézni magának közelről is, persze trollmentes napokon.

Ajánlhatom minden olyan embernek, aki szereti a megtalált kazettás filmeket, aki szereti a szép tájakat és északra vágyik, akinek van egy kis szabadideje és belefér a norvég mitológiából egy kis lecke. Nem volt ez olyan rossz, mint ahogy leírtam. Sőt.

70%

Dwayne Johnson pályafutását nem nagyon követtem, valahogy nem érdekeltek a filmjei. Ritkán van ilyen, mert gyakorlatilag mindent megnézek. Nem is nagyon emlékszem melyik filmet láttam utoljára tőle. Annyi tudok, hogy a kezdeti akciófilmjei után átnyergelt a könnyedebb vígjáték műfaj felé. A Pancser police, Fogtündér, Zsenikém mind olyan film, ami a közrejátszott abban, hogy még jobban eltávolodjon tőlem. Azért esélyt mindenki kaphat még egyszer.

Driver (Dwayne Johnson) sitten való raboskodása után szabadulva a cellatársaktól, kocsijáig rohanva, nevekkel, térképpel és egy pisztollyal elindul bosszút állni kegyetlen mérges szellemként azokon az embereken, akik elárulták őt. Mindenkit megkeres abból a bandából, akik egy sikeres bankrablás után rajtuk ütöttek, zsákmányukat elvitték, megölték társait és testvérét, végezetül még fejbe is lőtték őt. Tíz év börtönben töltött idő után, pénzzel megtömve, Chevrolett Chevelle autójába beülve, nyakában egy zsaruval (Billy Bob Thorton)és egy bérgyilkossal (Oliver Jackson-Cohen) városról városra végigjárva nem kegyelmez…………

DRIVER, COP, KILLER. Valamiért nem adtak neveket, valamiért úgy gondolták a készítők, hogy így titokzatosabbak a szereplők. Jól indul az egész. Már a kezdő jelenetsor meghatározza a film hangulatát. A remek zenék, lassított jelenetek és a könyörtelen első öt perc, egy igen jó kis bosszúfilmnek vetíti elő a megnézését.  Sajnos, ahogy haladunk előre a lassítások, a jó kis zene és legfőképpen a hangulata a filmek elvész. Kibontakozik maga a történet is, ami igazából szögegyszerű lenne, ha bonyolítás végett nem vittek volna bele olyan mellékszálakat, amik számomra teljesen letompították a filmet. Azt gondoltam, hogy ez kőkemény bosszúfilm lesz, helyette meg kaptam egy akciófilmbe oltott drámát, ami nem is lett volna baj, ha, érdekelt volna. De valahogy mégsem. A három szálon futó sztoriban az egyik a Zsarué, aki nem tudja lebirkózni narkófüggőségét, családjával próbálja a kapcsolatát rendbe hozni és nem mellékesen, már csak 10 napja van nyugdíjazásáig hátra. A másik szálon meg ott van a filmsztár kinézetű bérgyilkos a modell barátnőjével, akinek annyi pénze van a hobbijából, hogy akár a Holdon is vehetne házat. Rá is küldik kerek 1 dollárért (el is merengtem, hogy akkor miből van minden??) a mi Démonunkra, akit viszont nem sikerül egyből lapátra tennie és ez miatt oly mérhetetlenül dühös lesz, hogy nem is akar a visszavonulása előtt semmi mást, csak mindenáron teljesíteni elkezdett küldetését. Hát igen, a kitartás kevés embernek veleszületett tulajdonsága. A bérgyilkos is ember? Valami ilyesmire gondoltak szerintem.  

Szóval ezek a mellékszálak nekem speciel nem jöttek be. Teljesen hihetetlennek tűnt, mind a narkós és mind a mindent megvehetek, de ha nem tisztelsz, kinyírlak vonal.  Azt kell, hogy mondjam, nem kellett volna ide, de akkor meg, ahogy fentebb is írtam a szögegyszerű sztoriból, már csak a szög maradt volna meg. Az meg a mai világban nem érdekelt volna senkit.  Ebből is az látszik, hogy néha kevesebb több. Pedig tényleg tetszett az eleje. Mikor meg vége lett azt mondtam magban, hogy egy jó kis közepes film volt ez nem bántam meg, de ahogy telnek az órák már csak az autókra emlékszem belőle, ahogy kanyarogtak a hegyi  úton.  

Dwayne Johnsont (Pancser police) eltalálták a szerepre az biztos, valahogy elhiszem neki, hogy olyan megrendíthetetlen vasember. Könyörtelen, aki megy előre és nem kegyelmez. Érzelemmenetes sebhelyes arca, robosztus teste nagyon jól állt ehhez a karakterhez.  Azt azért sajnálom, hogy nem jöttem rá, mi volt az a tetoválás a bal karján, mert, aki meglátta kirohant a világból! Nyomulhatna tovább akciósztárként, simán nézném őt más hasonló jellegű filmekben még. Talán hallgat rám. Billy Bob Thortonról (Sasszem) az ugrott be egyből, hogy ez a pasi tuti narkós és nem csak ebben a filmben. Nem néz ki jól már. Csípem nagyon és itt is hozta az átlagot, semmi extra. Oliver Jackson-Cohenről (Hétmérföldes szerelem) először azt hittem, hogy a Twilightos srác, ami már eleve megbélyegezte sorsát, viszont a kedvesét játszó Maggie Grace (Kéjjel-nappal, Elrabolva) színésznőre érdemes vetni egy pillantást. Nem csúnya az biztos.

George Tillman Jr. (Notorius B.I.G. A N.A.G.Y. Rapper, Férfibecsület) rendező úr egy kicsit elrohant a forgatókönyv mellett. Lehet annyira örült neki, hogy végre forgathatott valamit, hogy nem vette észre a hibákat. A folyamatos törések miatt döcögött az egész film. Kár érte. Most vagy jobban ráállnak a mellékszálakra és még mélyebbre viszik az egészet vagy kihagyják a fenébe az egészet. Bár meg lehet nézni egyszer az biztos, de ennél lényegesen jobb ”revenge” filmet láttunk már. Tényleg az igazi jó dolog a filmben D. Johnson.(na és persze Maggie) Furcsa, hogy az elején még marha jó kis számokat nyomtak a jelenetek alá, de hova tűntek a végére? Amit szeretnék még megjegyezni, hogy kicsit érdekes pisztolypárbajok voltak a filmben. Most örüljünk annak, hogy öt méterről egyből nem találnak célt a golyók, vagy vegyük inkább gáznak egy ”tökös” akciófilmhez képest?

Ajánlhatom végül is bárkinek, aki akcióra vágyik, de annyira mégsem. Időtöltésnek elment az biztos, de azért elgondolkodtam rajta, hogy ennél lényegesen jobbat is lehetett volna forgatni. Azért nem kell megijedni, sok embernek tetszik majd.

60 %

Orosz filmet nem sokat láttam mostanában, no nem azért, mert távol áll tőlem a nyelv (pedig tanultam vagy 10 évig), vagy valami fenntartásom lenne velük szemben, hanem mert nem volt olyan, amire felfigyeltem volna. Ezért érdeklődve vettem elő ezt a II. világháború kezdetén játszódó háborús drámát.  

A film egy zenész gyerek (trombitás) szemszögéből, elbeszélésén keresztül mutatja be nekünk 1941. június 22-ét, mikor a náci csapatok megkezdik az első támadásukat a Brest-i erődítmény ellen. Láthatjuk, miként keresi a csaták alatt elvesztett barátnőjét, miként veszi ki részét aktívan a harcokból, és hogyan próbálja túlélni a soha nem látott borzalmakat. A gyerek elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy a bombázások után a szétszakadt erőd védelmére felállított egységek vezetői Pyotr Mikhailovich Gavrilov ezredparancsnok, Efim Moiseevich Fomin Komiszár és Andrey Mitrofanovich Kizhevatov 9. szakasz vezetője miként próbálják megállítani a támadó náci seregeket……….…… (sajnálom, de soha többé nem akarom leírni a nevüket)

Az erődítmény falain belül nem csak a katonák életét figyelhetjük meg, hanem az ott élő emberek mindennapjait. Közel 8000 katona a családtagokkal, és egyéb kiszolgáló személyzettel tartózkodott a falakon belül. Doktorok, szakácsok, zenészek mind élik vidáman az életüket és nem hisznek a háború kitörésében, annak ellenére sem, hogy néhányuk már a pontos napját is tudja az offenzíva megindulásának. Mikor megindulnak a bombázások, mindenki azt hiszi, hogy ez csak gyakorlat, nem hisznek a fülüknek, a szovjet csapatok egyáltalán nem voltak felkészülve a támadásra. A támadók álruhában megérkezve okosan elvágják az energiavezetékeket, megbénítják a kommunikációt, megsemmisítik a fegyverraktárakat, és amikor küzdelemre kerül sor agresszíven, úgy verik szét a laktanyában a katonákat, mint ahogy egy éhes farkas tenné a legszebb báránycsordával.

Egészen addig a pillanatig, amíg a védekező erők szétverve több kisebb egységben össze nem szedik magukat. (kell egy vezető). A későbbiekben is azt láthatjuk, hogy a védelmi erők teljesen reménytelen küzdelmet folytattak a megszálló csapatok ellen és nagyon jól tudják, hogy ennek az ütközetnek csak egy vége lehet. Bíznak utolsó pillanatig a felmentő sereg megérkezésében, az utánpótlásban. A falakon belül kevés az élelem, víz, gyógyszer, sok a sérült, sokáig nem maradhatnak a körülvett erődben. Több nap eltelte után, az utolsó ütközetben, hitetlenkedve figyelhetjük a mai szemmel nézve bizony vakmerő bátorságot, ahogyan a katonák utolsó erejüket összeszedve kirohannak a falakon kívülre a többszörös túlerőben lévő náci sereg elé. A filmben bemutatott orosz emberek hozzáállása későbbiekben rávetíthető majd az egész szovjet népre a II. világháború folyamán.  Azt hiszem ez a fanatizmus, ez a hazaszeretet segítette megnyerni végül is nekik a háborút. Utána olvasva megtudtam, hogy itt a keleti fronton vesztették el a náci csapatok az embereiknek közel 5 %-át az első hetekben.  

A film elméletileg valósághűen ábrázolja a megtörtént eseményeket. Hatalmas, véres csaták, drámai pillanatok, mind felfedezhetők a filmben. Írhatnék nagyon durva jelenetről is, amit ritkán lát az ember a filmben, de ugye ne csak a megrázó jelenetekért legyen emlékezetes egy történelmi film. Bár lehet, hogy a mai ifjúság már csak ezt veszi észre a filmből és ebből tanul. Megjegyzem még, hogy számomra egy kicsit hosszú volt, és bizony voltak olyan jelentek, amik lassították a filmet, de nem lehet két órában csak az akciójelenetekre koncentrálni.

A szereplőkről csak annyit írnék, mint amikor keletről érkező filmeket nézek, hogy soha életemben nem láttam még őket más filmben, és ha az elkövetkezőkben néznék is tőlük valamit, biztos, hogy nem ismerném fel egyiket sem. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem passzoltak volna tökéletesen a filmhez, nem tudok semmi rosszat írni, de nem is akarok, tuti hazájukban elismert színészek. Jók voltak és kész. Különösen a kissrác.

Alexander Kott nagyszerű történelmi filmet rendezett felhasználva a Brest-i Múzeum által őrzött dokumentumokat az erődítmény ostromáról. Igazából ez a történelem egy része, nem egy olyan dolog, amit illett volna szebbé varázsolni, ezt látni kell az utókor számára is és nem csak a volt Szovjetunió területén. Nekem egy filmélmény, amiben lehetne keresni hibát, de minek. Ha kicsit is okosodik az ember, tanul belőle, akkor elhagyja azokat a dolgokat, amik neki nem tetszettek. Persze lehet, hogy ezek csak nekem nem jöttek be, de valójában meg így volt reális.  A látvány az biztos, hogy tökéletes, durva, és megrázó, megfogják az ember. Olyan, hogy szívesen beszél róla az ember másnap. A zenéje csak úgy térnék ki, ami egy kicsit meglepő, hogy nekem az Elemi ösztön ugrott be róla.

Akik szeretik a hősökről készült alkotásokat, akik szeretik a valós történelmi eseményekről készült filmeket, aki szerette a Sztálingrádot (bár szerintem az jobb) azoknak ne hagyják ki ezt sem. Megrázó háborús dráma.

75%