Ma délután "könnyed" kis háborús filmre vágytunk a barátaimmal. Választásunk egy koreai filmre esett, amely az Észak – Dél konfliktust dolgozza fel. Mivel a Harcosok szövetsége (Tae Guk Gi: The Brotherhood Of War) az egyik kedvenc polgárborús filmem, gondoltam ez sem lehet sokkal rosszabb. Ráadásul a bemutatója is igen tetszetősre sikeredett.

1950-ben az Északi-korai csapatok folyamatosan visszavonulásra késztetik a Dél-koreai egységeket. Egy stratégiailag fontos, elhagyatott középiskolában, a déliek hátrahagynak szinte kiképzés nélkül 71 újonc önkéntes egyetemistát, néhány katonával kiegészítve, hogy az ellenséget a megérkező erősítésig próbálják feltartani. A velük maradt katonák közül az egyiket parancsnoknak nevezik ki. Ő próbálja az ifjúságot valamiféle katonai alakulatnak átalakítani. Ezek a srácok korábban egyáltalán nem fogtak fegyvert a kezükben, azt sem tudták, hogy mi az a gránát, nevetgéltek, táncoltak, ugratták egymást és nem gondoltak a háborúra. Közben a déli seregek egészen a partokig húzódnak vissza, hogy ott összepontosítsák az egységeiket, ahol minden egyes katonára szükségük van.  A fennmaradt emlékiratok szerint a srácok 11 órán keresztül tartóztatták fel egy igen komoly haderőt képviselő Északi sereget…..

Sajnos nem ütötte meg a bevezetőmben említett film mércéjét, de nem volt rossz. Olyan felemás. Voltak remek dolgok benne, és voltak olyanok, melyeket egyáltalán nem értettem. Például  amikor az erdőn át tőrbe csalják őket, elég bénák kezdetben idegesített, de aztán átértékelve mégis arra jöttem rá, hogy nem ők voltak a bénák, mit tudták ők, hova rohantak egymás után kiabálva. Utána ismét visszaestem abba, hogy ezek mégis hülyék, hogy ennyi eszük volt. Nem tetszett, hogy több jelenetet is elvicceltek, olyan burleszkesre vették, valahogy több komolyságot vártam volna. Aztán nekem az Északi parancsnok valamelyik westernfilm hősére emlékeztetett, inkább vicces volt a motoron, mint félelmetes. Amikor az északi kissrácot lelőtték – na, nem azért, mert nem szeretem a gyerekeket -, arra viszont azt mondtam, igen, végre valami.  A kezdő jelenetet a filmben nagyon eltalálták, lőnek, robbantanak benne nem is keveset. Persze ez a film utolsó 20 percére is elmondható. Használtak szép számmal pirotechnikai elemet. Amúgy kellően véres a film, de azért ne várjuk azt, hogy minden percben hullnak a végtagok. Végül is összességében jók a speciális effektek. Azért kíváncsi lennék, Hollywoodban 10 milliós költségvetés mire lenne elég. Nemhogy egy egész filmet, de még egy jelenetet sem tudnának összehozni ennyiből. A végső csatában, amikor nagyon izgulni kell, húztam megint a számat nem egyszer, hogy most ezek tényleg ennyire hülyék, hogy csak úgy kirohannak az ajtón, hogy lőjék egyből fejbe őket?! Most északi katonákra gondoltam. Azonban mégsem mondhatom azt, hogy nem volt meg benne az a kellő izgalom, kellő drámázás, keménység,  amiket egy háborús filmben látni akartam. Az a két óra játékidő hamar elillant.

A szereplők elemzésére nem nagyon szeretnék kitérni, mert igazán senki nem tűnt ki, de nem azért mert nem lehetett őket megkülönböztetni. Jók voltak. Bár nem ismerném meg őket másik filmben.  Őszintén még utánanézve (imdb) sem találtam meg, hogy ki – kicsoda. Szégyenszemre csak úgy neveztem őket, hogy a ferdeszemű, a dagi, a Harry Potter…….  Amit elvárhattunk, félelem, reszketés, öröm, tökéletesen átjött.

John H. Lee rendező az egyik elhunyt diák levelezéseiből készítette a filmet Mivel megtörtént eseményeken alapult, nagyban nem térhetett el tőle, bár többször is eszembe jutott, hogy ez biztos így volt? Vagy csak a filmhez találták ki. Azért néhol elég viccesre vették. Ahogy írtam már, ennyi dollárból azért ilyen filmet összehozni nem semmi. Ezért gratuláció. Kitűnő csatajelenetek, kis drámázás, és mint ahogy elvárható egy koreai filmtől tökéletes zenei aláfestés.

Ajánlhatom egy olyan estére vagy délutánra, amikor egy kis keménységre, hangos és véres csatajelenetekre vágyunk, asszony vagy barátnő nélkül. De ha nézi ő is, az se baj nem fog félelmében az ölünkbe ugrani. Sajnos nagyon nem tudtam magam beleélni az egyetemisták helyébe, de azért minden tiszteletem az övék. Ennél sokkal gyávább lettem volna.

65%

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr822579572

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - TÁJKÉP CSATA UTÁN 2011.01.20. 10:54:07

Pablo Picasso | Guernica (részlet)Megérzi-e a természet az ember gyilkos tetteit? Megborzonganak-e a növények, a vizek, megremeg-e a talaj, a kő? Ha egy este ötezer embert mészárolnak le a mezőn üvöltések és hörgések közepette, reggel a letiport fű úgy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása