A mai filmet gyakorlatilag úgy néztem meg, hogy az ég adta világon semmit sem tudtam róla a bemutatóján kívül, s ez bizony nagy hiba volt. Egyedül a rendező személyével és a szereplőkkel voltam tisztában. Misztikus horror thriller este 10re bekészítve elméletileg tökéletesnek választásnak bizonyult. Elméletileg.

Mikor Detroit városában hirtelen minden elsötétül és kihal egy maréknyi túlélő a 7. utcai kocsmában talál fényben úszó menedéket.  Luke (Hayden Christensen), Paul (John Leguizamo) és Rosemary (Thandie Newton) kezdeti bizalmatlanság után, közösen szeretnének rájönni az őket ért katasztrófának az okára, hogy az egyszerre mindenhol bekövetkezett sötétség után vajon hová tűntek a szeretteik és úgy egyáltalán mindenki. Mindent megtesznek, hogy életben maradjanak és felkutassák a túlélőket egész addig a pontig, míg rá nem jönnek, hogy ők maradtak az utolsók és a valódi ellenség nem más, mint maga a…………….

Tulajdonképpen nem nagyon tudok így elsőre mit írni róla. És nehéz is lesz, hogy ne áruljak el nagyon semmit. Azért összeszedem magam és megpróbálom ezt a fejlövést újra átélni. Az első gondolatom, az utolsó képkocka után az volt, hogy most én vagyok ennyire hülye vagy tényleg ennyire értelmetlen ez az egész. Bár nem akarom egyből szidni.

Nagyon jól indul, megmerem kockáztatni ilyen érdekes első 10 percet régen láttam, ráadásul még marhára meg is ijedtem egy árnyéktól, amire régen volt példa. Kísérteties az egész, sehol senki, minden áll, semmi nem működik, mindenhol csak ruhák a földön, zuhanó repülő a háttérben, nulla beszéd a film alatt tényleg remek atmoszféra a kezdésnek. Nagyon jó sötét feeling, hangok, effektek, fények, ami azt vetíti elő, hogy de jó lesz. Aztán ugrunk előre 72 órát a filmben, itt már elméletileg szereplőink tudják, hogy mi van! Persze mi még mindig nem, ami nem is baj, de azért a kíváncsiságunk csak fokozódik! Aztán kapunk egy-két ugrálást még előre és vissza, amitől még kíváncsibbak leszünk, hogy most már végre derüljön ki valami!! De csak nem akar!!

Néztem, néztem a filmet, de valahogy nem történik semmi. A szereplőink beszélgetnek, mászkálnak, de olyan minta ők magukat sem érdekelne, hogy ebből hogyan lesz kiút. A film közepétől olyan lett, mintha egy lufi kaktusznak ütközött volna. Pukk. Ez az a film - ha még a megnézése után is akarunk gondolkodni rajta - amire csak kérdéseket tehetünk fel. És ebből az egyik legfontosabb, hogy vajon miért volt mindez? Azt elismerem, hogy vannak olyan poszt-apokaliptikus filmek, melyben nem is kell feltenni ezt a kérdést, mert nem ez a fontos, nem ez a lényeg (pl. Az út, sajnálom, hogy itt említettem meg), de itt ebben a filmben melynek igazából nincs semmi mondanivalója és csak erre vár az ember magyarázott, és szinte ezért is nézi végig, hát ez így nem az igazi. Ennyi kérdést nyitva hagyni, nem bír el egyetlen horrorfilm sem. Mi volt az a szoba a kocsmában? És az Ádám és Éva utalás végén?? És ezt így szépen sorolhatnám a végtelenségig. Tényleg nem értem. Szóval ez a világvége alkotás, amiből már mostanában elég sokat láttunk, nem nagyon érdemli meg, hogy jónak nevezzem és akkor nagyon szépen fogalmaztam.  

(Unalmamban azon filóztam magamban, hogy vajon mit tennék a szereplők helyében, - mert maga a szituáció amúgy érdekes - és azt találtam ki, hogy keresnék, egy olyan erdőt ahol annyi fa van, hogy abból életem végéig tüzelhetnék, mindig égne a tűz!! Bár előbb utóbb akkor meg éhen halnék)

Hayden Christensen-t egészen furcsa volt, sőt inkább vicces hallani, hogy Luke-nak szólították. Remélem mindenki látta a Star Wars II-III. részeit!! Amúgy megpróbálja menteni a filmet, próbál színészkedni, de szenved, pont úgy, mint mi a nézése közben. Ez amúgy igaz a többiekre Thandie Newtonra (2012, Ütközések) és John Leguizamo-ra (Az esemény) is, csak statisztálnak. Nem keltett szimpátiát még a kissrác sem.

Brad Anderson (A gépész, Transz-Szibéria) rendezőben most egy kicsit csalódtam, mivel előző művei sokkal jobban tetszettek, de ezt annyira misztikusnak akarta, hogy elfelejtette beletenni, hogy mi is a lényeg. Vagy annyira okosnak hitt mindenkit, hogy alapból gondoljunk bele, olyan dolgokat, amiket akarunk. Kár, mert igazából lehetett volna az anyaggal mit kezdeni és egy sokkal jobbat kihozni belőle. Persze a film magán a forgatókönyvön múlott és ebből ezt lehetett művelni. Remélem, nem kap Anderson Shyamalan szindrómát, mert erről a filmről pontosan az Esemény ugrott be. Az is nagyon jól indul, aztán tudjuk mi lett belőle. Amúgy ennek is a bemutatója százszor jobb volt, mint maga a film. Nem tudom rá azt mondani, hogy szórakoztatott.

Ajánlhatom (biztos?) azoknak, akik végül is nem a miérteket keresik a horrorfilmekben. Akik szeretnek sötétben lenni és nem félnek az árnyékoktól.

35%

ver.1.