Ezt a filmet talán még melóban ajánlotta nekem valaki, hogy az egyik legjobb börtönös film, már ha lenne ilyen kategória. Az ausztrál Chopperhez (Erik Bana főszereplésével) hasonlították, aki elég nagy legenda volt odakint.  Persze valós történeten alapszik, mivel a pasi még jelenleg is egy angol börtön vendégszeretetét élvezi.  

Michael Peterson már gyerekkorában sem volt egyszerű eset, mindegy, hogy ki jött vele szembe, kinek nem tetszett a képe, lehetett az diák vagy tanár, az biztos, hogy kapott egy jó nagy pofont. 1974-ben 19 éves korában elhatározta, hogy híres lesz és egy lefűrészelt csövű puskával a helyi postát kerek 26 fontért kirabolta. Mivel jellegzetes kopaszra borotvált feje volt enyhén vicces bajusszal, hamar le is csukták 7 évre, amiből a ”rossz” magaviselete miatt egyre több lett. Itt vette fel Charles Bronson színész után a becenevét. A börtönben minden olyan dolgot elkövetett, ami biztosan nem a megfelelő magatartás: amikor csak lehetett mániákusan ütötte-verte a börtönőröket, rabtársait, néha túszokat ejtett és nem mellékesen lázadást szított, aminek az lett a következménye, hogy diliházban kötött ki, majd mivel ott sem bírta a levegőt, újra áthelyezték a börtönbe, hogy ne okozzon több kárt a betegeknek. A mai napig 34 évet ült, amiből 30-at magánzárkában töltött és Ő most Anglia leghíresebb és legköltségesebb élő fegyence. Közel 120 börtön, fegyház és pszichiátriai intézet lakója volt.

Szerintem elérte a célját. Bár nekem nem volt annyira ”szimpatikus”, mint az ausztrál rokona Chopper, bár Chopper gyilkolt – elmondása szerint ugye csak azt, aki megérdemelte – mégsem volt annyira nagy marha, mint Bronson. A film kicsit furcsán, két szálon fut, abból az egyiken végigkövethetjük a gyerekkortól egészen napjainkig ezt az extra életpályát börtönről börtönre. Láthatjuk 69 napig tartó szabadon engedését, mialatt csöppet sem tud beilleszkedni a társadalomba. (nem is akar) Illegális bunyókon vett részt, emberekkel és kutyákkal verekedett. Megpróbált kapcsolatot létesíteni, szerelmet vallott, aminek a következménye egy pénz nélküli ezer fontos gyűrű elvétele az ékszerüzletből, jutalomból újra dutyi. (15perc alatt elkapták)

A másik szál pedig egy színházi előadás keretében, közönség előtt előadott vízió, ahol Bronson életpályájának a rá mért hatásait figyelhetjük meg közelről, miképpen reagál az őt ért ingerekre. Nekem ezek amúgy annyira nem jöttek be. Igaz azt sem mondhatom, hogy a képek ne lennének látványosak. A színházi jelenetekből aztán tényleg megtudjuk, hogy a pasi nem százas. Ennyire nem félni a haláltól, ilyen önroncsolóan élni, ezerrel pörögni állandóan, csak a veszélyt keresni, mindenkire haragudni és menni előre dühösen, mint egy vadkan, kicsit sem arra enged következtetni, hogy az illető nem pszichiátriai eset. Kevés ember érti ezt meg. Ez kezelendő dolog, mondjuk sporttal, valamilyen küzdősporttal. Nekem nagyon kevés ahhoz, hogy mindez azért van, hogy híres legyek! Ennek ellenére a film teljesen szórakoztató, nyers, kellően véres és gusztustalan. Gusztustalanságból írhatnék le egy két dolgot, de sok embernek elmenne a kedve még az élettől is. Nekem a film első fél órája nagyon tetszett. A film utolsó jelenete egy kicsit megrázó, a pasi totálisan reménytelen esetnek tűnik. Sajnálatot, egy cseppet sem éreztem iránta.

Olyan érzésem volt, hogy a filmnek más szereplője szinte nem is volt, ritkán fordul ilyen elő, de Tom Hardy (Eredet, Spíler) uralta mindenhol a képernyőt annyira belement az agyamba. Biztos, hogy tanulmányozta Petersont, mert magától az ember nem közlekedik így, nem néz így, és még sorolhatnám. Viccesen félelmetes karakter. Tökéletesen játszotta a mániákus dühöngő bikát. Nem véletlenül fedezték fel ez után a nagyobb rendezők. A többiek tényleg csak mellékszereplők.

Nicolas Winding Refn (Elátkozott város, Valhalla Rising) végül is egy igen érdekes életrajzi filmet készített a maga nemében, egy olyan emberről, aki még ezzel a filmmel is csak jól jár, hiszen a célját éri el vele! Híres lesz, ahogy szerette volna. Az már más kérdés, hogy ki szimpatizál vele. A film amúgy jó, érdemes megnézni a sokkoló képei ellenére is.  A zenéjétől igaz falra másztam, a disco korszakban berobbant zenéktől kirázott a hideg, de amúgy vicces. Nem kell a film elé kaját készíteni, mert nem hosszú. 

Nem ajánlom nagyon a gyengébbik nem képviselőinek, viszont azok a férfiak, akik szeretnének megnézni egy nyers erőszakos filmet egy őrültről, azok mindenképpen nézzék meg. És a végére: Chopper rajongóknak kötelező! Nekem speciel mondjuk az jobban bejött Eric Banával.

60 % 

A tegnap esti vígjátékot feldolgozva, új napra ébredve, jobb filmben reménykedve érkeztem a szeretett műsorszóró dobozom elé. A választásom egy 1978-es film feldolgozására esett, annak tudatában is, hogy ez ismét bosszúfilm és már megint ”remake”!  Talán a poszter lehetett ami felkeltette az érdeklődésemet a film iránt amit végül is nem bántam meg, hogy megnéztem.  

Jennifer Hills (Sarah Butler) alkotói válságából próbál szabadulni egy teljesen eldugott kis tóparti házban távol a nagyvárosi élettől. Úgy gondolja az ihlet csak az erdő közepén jön meg neki, megannyi alkotói válságban szenvedő íróhoz hasonlóan. Egy éjszaka a ”helyi hülyék”, akiket akarva akaratlanul még az erdei házhoz való megérkezése előtt megjelenésével felzaklatott, rátámadnak, megverik, megalázzák és a végén meg is erőszakolják. Így sorrendben. Mielőtt azonban eltüntetnék a nyomokat, a lány a folyóba zuhan és elmerül. A szadista társaság tagjai nem találják meg a holtestet hiába is keresik naponta. Egy hónap után azonban nyugalmuk gyökeresen megváltozik, mikor az elhunytnak hitt lánytól jeleket kapnak……………

Igazán kellemesen szórakoztató bosszúfilm volt. Bár az elején a szokásos értetlenkedésem ugyan előjött. (Persze csak úgy filózgat az ember, mert ennyi erővel minden filmbe bele lehetne kötni) Zavart, hogy egy 20 év körüli lány, hogy a fenébe kerülhet már az első könyve után alkotói válságba! Biztos rettentően kimerítő lehet könyvet írni, de azért reménykednék, hogy nem az első után hullik szét a karrierem.  Bár nem is ez volt a legnagyobb problémám, hanem az, (már megint) miért kell elvonulni az isten háta mögé az erdőbe, oda, amerre fényévente jár ember, akkor is csak abban az esetben, ha eltéved! Mert ugye normális embernek még véletlenül sem jutna az eszébe, hogy ennyire elvonuljon a külvilágtól! Oké, nem vagyok író és nem tudom mi kell nekik! De most tegyük fel, hogy ilyenkor keresnek valami tuti szép és nyugalmas helyet, egy ötletparadicsomot, ahol mindig van egy tó (általában a filmekben) és mi csak álmélkodunk, hogy bizony milyen klassz lenne nekünk is egy ilyen helyen, ilyen csöndben, madárcsiripelés hallgatva, stb…, de könyörgöm, akkor sem mennék el egyedül, mert az első este legkisebb neszére összetojnám magam!!!  

Aztán ugye meg jön az első probléma a mobiltelefonnal, hogy nem működik és még véletlenül se lehet vele telefonálni, abban az esetben, ha esetleg valaki zaklatna.  Mert biztos, hogy jön valaki, aki az életünkre tör. Persze a házon ezer ajtó ezer ablak, mind nyitva! Logikus. Hála az égnek ebben a filmben már az első öt percben kiderül, hogy kiktől kell majd félnünk, és nem rettenünk halálra valami fészkes fenevadon. Amúgy igazán sikerült egy nagyon ellenszenves ”lótenyésztő” brigádot összeszedni a stábnak. Ők aztán filmben is ritkán látott nagy bunkók, akik kellően brutálisan és naturális mutatják be azt, amit ugye nem szeretnénk soha magunkon megtapasztalni. Ez most egy elég trendi dolog lett, hogy mindent mutatunk, hadd sokkolódjunk. A film első fele el is megy ezzel, hogy hüledezünk, mi mindent kibír egy emberi test. A második részben meg ugye jön az, ami ilyenkor várható, a megtorlás, a bosszú, aminek még naturálisabbnak és még véresebbnek kell lennie. A film végéhez közeledve fokozódik egy kicsit az izgalom, de akkor inkább a kivégzések mennek. Nem azt mondom, hogy bonyolult a sztori, mert nem az, de teljesen hozta azt a szintet, amit elvárunk egy jobban sikerült thrillertől. Tudunk izgulni valakiért, aki még jól is néz ki, a gonoszok tényleg rosszarcúak és nem kegyelmeznek, a film kellően fürdik vérben, olykor túlzottan is sokat mutatnak, és a végén tényleg vége van a filmnek és nem kelnek fel 130szor is. Kezdeti negatív gondolatmenetem ellenére a film igazán élvezhető alkotás bizonyos életkor felett. Már csak egy gondolatom (kérdés magamhoz) maradt a végére, hogy miért van az, hogy minden amerikai kisvárosban(faluban) ahol alig lézengenek emberek, a lakókat mindig úgy állítják be, ha idegen érkezik a városba, nincsen nálunk aberráltabb, gonoszabb ember messze a vidéken.  Vajon ez mitől van?

A főszereplő hölgy Sarah Butler (Helyszínelők) poszterén mutatott fenekére sokan felfigyelnek majd és csettintenek egyet, de hála az égnek a filmben nyújtott teljesítményéért is ugyanezt lehetne csinálni. Igazán hihető volt. Nekem mondjuk, a bosszút állok azért is tekinteténél jobban tetszettek az ártatlanabb vonásai. Azok természetesebben jöttek át. Az arcába lógó hajától nem lett félelmetesebb, és egy kicsit hihetetlen erővel rendelkezett. Amúgy nem volt vele semmi gond.  A ”bunkók” csapata viszont kellően ellenszenves volt. Daniel Franzese, Chad Lindberg, Jeff Branson, Rodney Eastman (sorozatsztárok) mindegyik más egyéniség, egyetlen kapocs köti össze őket, a jó nagy parasztság. A sheriff Andrew Howard (Transformers 2) volt a kedvencem az édes kopasz fejével, kis bajuszkájával és álszent magatartásával.  Igazi tenyérbemászó.

Steven R.Monroe nem tartozik a híresebb rendezők közé, eddig inkább kamera mögött asszisztensi és operatőri feladatokat látott el, persze azért rendezett korábban néhány tévéfilmet is. Találtam egy alkotását, amit az Imdb. kerek 1.7/10 ponton jegyez. Hmm. Ehhez képest a Köpök a sírodra tökéletesen élvezhető síkegyszerű iparos munka, amiben van bizony egy - két olyan jelenet, amit ritkán lehet filmben látni. Tulajdonképpen a film erre helyezi a hangsúlyt és ezért is marad emlékezetes. (Ha gusztustalan lennék, leírnám, hogy levágott férfi nemi szervet szájba tömni, nem hiszem, hogy sokszor láttunk már, és ilyen megerőszakolós jelenettől is kiráz a hideg).  2011-ben jelenik meg egy Sci-fi, amit Bulgáriában forgatott. Nem biztos, hogy kíváncsi leszek rá, de talán kap majd egy esélyt. Meglátjuk.  

Aki szerette Az utolsó ház balra c. filmet, ezt semmi esetre se hagyja ki, mert olyan érzése van az embernek, mintha azt nézné kicsit gyengébb kivitelben. Azoknak a feminista hölgyeknek ajánlom, akik szeretnének igazi bosszút látni elfajzott férfiakon, ha már saját kezűleg nem megy.  Viszont nem ajánlom gyenge idegzetűeknek, de nem a feszes tempó miatt, hanem mert a gusztustalanabb részek lehet, kiverik a biztosítékot.

60% 

Anno mikor megjelent a Fűrész első része azt mondtam: de régen láttam ilyen érdekes filmet, aminek ilyen ötletes a befejezése.  Aztán talán még a második részt még kíváncsiságból megnéztem, de utána már elvesztettem a fonalat. Jelenleg a 7. részen vagyunk túl. Az utolsó 3 epizód forgatókönyvén tüsténkedett egy Marcus Dunstan nevezetű figura, aki úgy gondolta, hogy ír a sorozathoz egy előzményfilmet, olyan prequelt, ami mostanában nagyon menő, de a franchise istenadta urai úgy gondolták van még szufla a sorozatban, ezért az még korai lenne. Mit tesz ilyenkor az ember? Szerez egy kis lóvét és leforgatja saját maga csak más címen!

Arkin (Josh Stewart) ex-felesége tartozásának kiegyenlítésére betörésre adja a fejét.  Jól kigondolt terve van, miképpen tudna a határidő lejárta előtt pénzhez jutnia. A munkája során egész nap egy gazdag családnál dolgozott az erdő kézepén, messze mindentől. (nem kicsi házban) Megtudja, hogy a tulaj és a kis családja még aznap elutaznak. A terv szerint sima ügynek ígérkezik a házba bejutnia, a széfet feltörnie, majd távoznia a nagy lóvéval.  Azonban a betörés során észreveszi, hogy rajta kívül más is tartózkodik a házban, ez a valaki teleszórta a helységeket különféle csapdákkal, aki ráadásul még az ajtózárat is kicserélte, miközben Ő a széffel foglalatoskodott. Majd mikor a pincéből felhallatszó segélykiáltásokat összeegyezteti a bőrmaszkot viselő taggal, már annyira nem is érdekli a pénz………    

Nos. Érdekes kis ”némafilmet” láttam az biztos. Ugyanis a film felétől alig beszélnek benne. Ami nem is baj, mert némasággal inkább a feszültséget próbálják maximumra állíttatni. Van a műben egy-két nagyon jó kamera beállítás, mikor egymást ”kergeti” Arkin és az Ellenség. Mivel egy házban játszódik szinte az egész a szobákat fentről filmezték úgy, hogy csak egy fal választotta el őket egymástól. Nekem ez bejött. Volt egy-pár érdekes csapda is a szokásos medvecsapdán kívül, de a megtekintés élvezetét inkább visszavetné, ha lelőném a ”poénokat”.   Ezeknek a filmeknek a velejárója a vér, aki ezt nem bírja ne is üljön le elé. Itt is volt bőven. Sokáig tartana, ha leírnám azt is, hogy miért nem tud kimenekülni a házból, de annak is oka van.

Hogy mit lehet ebben a cicázásos filmben 90 percen keresztül nézni? Talán azt, hogy olyan érdekes volt. Ennyi, nem több, mert ha jól belegondolok totálisan értelmetlen egy házat ahová betörtem, - még ha egy aberrált állat vagyok, akkor is – mindenféle kelepcével teleraknom, mert ki a fészkes fenének????? Hogy magam sétáljak belé, mikor már nálam a cuccos? Na, mindegy, ez ismét egy olyan film, hogy jobb, ha ezen nem is agyalok.  De legalább itt nem játszották el a nincs térerős viccet. Végül is éjjel néztem és nem aludtam el rajta. Ez tovább emeli a százalékot.

A szereplőkről annyit, hogy a főszereplő srác elég szimpatikus volt és kellően nem hős. Voltak még szenvedő egyének, akik sok vizet nem zavartak. Viszont, aki szerette a Duchovny-s Kaliforgia sorozatban Madeline Zima-t és a fedetlen kebleit, most sem fog csalódni. 

Kíváncsi leszek arra, hogy ez is olyan folytatásos lesz-e, mint a fent említett Fűrész sorozat.

60%