Két komolyabb hangvételű film, mint a Fekete Hattyú (2x is megnéztem) és a Rekviem egy álomért után kicsit könnyebb vizekre eveztem, egészen egy 1970-ben készült thriller remekéig.  Kicsit sok volt egyszerre a fent említett két dráma és egyáltalán nem akartam tovább agytérfogatom határait tovább húzni. Ezért egy klassz kis ”csemegének” ígérkező könnyed esti filmre gondoltam.

Stephanie (Amber Heard) és Ellie (Odette Yustman) leválva túrázó biciklis társaságuktól megszállnak egy kellemes helynek látszó argentin faluban.  Azonban az átmulatott éjszaka fáradalmait következtében lekésik a buszukat. Az időt túrázással töltik, ahol egy pompás napfénytől barnára sülhető helyen pihengetve összevesznek. Step otthagyja Ellie-t, és mire visszatér, már csak a hűlt helyét találja, a lány váratlanul eltűnt. Barátnője keresése közben megismerkedik Michael-al (Karl Urban), aki meg nem véletlenül tartózkodik ott, mivel ő is keres valakit. Feltűnik még egy rendőr, aki, mint amikor ilyenkor lenni szokott rettentő ”segítőkész” minden amerikai állampolgárnak. Persze megkezdődik a versenyfutás az idővel……

Kezdhetném úgy is a film lazább egymondatos értékelését, hogy láttam már jobbat is.Végül is elment, mert láttam rosszabbat, de az már az abszolút nézhetetlen kategória. Ebben a filben az égvilágon semmi extra nem volt, a fürdőruhás jeleneteken kívül, mert ott legalább azon izgulhattam, hogy csak leveszik már a felsőt! De, nem mondom meg, hogy levették –e, hátha valaki megnézni.

Ez a film egy francia film amerikai újrafeldolgozása, azzal a különbséggel, hogy a lányok nem franciáknál túráznak, hanem dél-Amerikában. A régit nem láttam, nem tudom vele összehasonlítani.

Viszont ebben azért eleve a konfliktust okozó legnagyobb probléma maga, a hülyeség! Mi a …ért, hagyom egyedül a barátnőmet idegen ország kellő közepén egyedül??? Azért mert összevesztünk? Jó, hogy egyből nem lövöm le! Ha egy napig tartózkodom az „istenhátamögött”, még aznap éjjel, nem iszom magam halálra a helyi kocsmában bennszülötteket ingerelve!! Mi van a többi túrázóval? Nekik nem tűnt fel, hogy kevesebben vannak? De még számtalan értelmetlen dolog van, ami kiszúrja a szemünket.  A filmben szinte semmiféle fejtörő nincs, aki látott már hasonló filmet még véletlenül sem lepődik meg a következő jeleneten, hiszen már előre tudjuk, hogy mi lesz. Mitől horror? Annyira kevés véres jelenet van benne, hogy az RTL klub is simán leadhatja vasárnap délutáni főműsor időben.  De nem is kell, hogy legyen benne brutál kaszabolás, csak mondjuk egy kis ötlet, amitől legalább izgulhatunk. A végére különösen értem ezt, mert nem akarom azt a hatalmas poént lelőni, amit a végnek lehet nevezni, de ilyen befejező jelenetet bármelyikünk össze tud szedni. Persze ennek a filmnek azért a végére is kell érnünk! És az a nem semmi. Én egyszer bele is aludtam, ami ennek a filmnek plussz pontot jelentett!

A szereplőkről nem akarok mondani semmi rosszat, mert minek, biztos örülhettek a főszerepnek. Tényleg dekoratív, jó csajok. Talán nagymértékben ennek is köszönhető, hogy megnéztem, különösen a film bemutatója után. Viszont Karl Urban állandó földre nézős, nem beszélős karaktere, olyan semmilyen nem volt.  Rossz. Mintha csak bele akarták volna tenni mindenáron a filmbe, de nem döntötték el, hogy ő kis is lesz valójában. A gonoszokról sem mondok inkább semmit. Vannak, mert kellenek, főleg ilyen jellegű filmben, ha nem lennének viszont, akkor láthattunk volna egy ”jócsajos” természetfilmet.

Mert ami pozitívum magában a filmben, az pedig maga a táj volt. Azt tetszett. Valószínűleg soha nem is jutok el ilyen helyekre, s ezért jó volt nézni.  

A rendezőnek (Marcos Efron) talán az lehet a mentségére mondva, hogy ez volt az első filmje, de nem neki köszönhető, hogy rossz, hanem magának a forgatókönyvnek és az meg ugye visz mindent maga után.

Bőven többet is írtam a kelleténél már erről a műről. Szívből nem merem ajánlani senkinek, de akinek rengeteg ideje van és vágyakozik egzotikus tájakra nézze meg nyugodtam. Talán nem csalódik.

50%

Nagyon nehéz ezután a film után ideülni és nyugodtan összehozni néhány sort annyira a hatása alá lehet kerülni. Darren Aronofsky filmjeit amúgy sem könnyű megemészteni ezt előre tudtam, de úgy eddig nagyjából tájékozott voltam, hogy az aktuális filmje miről is szól. Viszont ebben az esetben nem igazán. Ilyenkor jön az be, hogy mennyivel hatásosabb beülni úgy egy filmre, hogy tulajdonképpen nulla információval rendelkezel róla. Azt, és hogy balett táncos lányról szól, még nem jelent semmit. Legalább is nekem. Hogy miért is így kezdtem a bevezetőmet? Mert nem szeretném senkinek sem a filmélményét elrontani, ha esetleg egy kicsivel is többet írok le a filmről, mint amire kíváncsi az ember.  Persze azért megpróbálok odafigyelni.

Nina (Natalie Portman) New Yorki balett táncos életét semmi más nem teszi ki, csak maga a tánc. A volt balerina édesanyjával Ericaval(Barbara Hershey) él együtt, aki totális kontrol alatt tartja lánya életét. Mikor a színház művészeti vezetője Thomas Leroy (Vincent Cassel) bejelenti, hogy az új év nyitódarabjának a Hattyúk Tava előadást választja az eddigi primadonna Beth Macintyre-t (Winona Rydert) "nyugdíjba" helyezi. Beth helyére Leroy választása az új táncos Lily (Mila Kunis) és Nina közül, az utóbbira esik. Az előadásról röviden azt kell tudni, hogy egy személy játssza el a Fehér és a Fekete hattyút is. Leroy szakmailag Ninat a Fehér hattyú szerepére tökéletesnek tartja, viszont a fekete szerepben Lily személyisége sokkal inkább lenyűgözi. Nina mivel mindig a tökéletességre törekedett, úgy gondolja nincs szüksége riválisra.... Na és akkor itt inkább befejezem a sztori folytatását, mert szerintem tényleg csak rontanék az élményén. Lehet ez is sok volt.

Black Swan egy tökéletes, zsigerekig hatoló filmélmény, amit nem lehet könnyen elfelejteni. Aronofsky korábbi műveihez (Rekviem egy álomért, Pankrátor) tökéletesen passzol, beilleszkedik. Műfajilag nem könnyű besorolni egyiket sem. Drámától a horror elemein keresztül mindent felfedezhetünk a műveiben. Beállít egy karaktert a középpontba és hagyja borzalmasan leamortizálódni, miközben csak hüledezünk, és nem hiszünk a szemünknek. Ebben a filmben meglehetősen sok pszichológiai horror elemmel sokkol minket, de fogyasztható fajtából. Sok film megirigyelhetné, melynek kifejezetten ez a stílusa, hogy mennyire fenntartja a feszültséget, mennyire megborzongat a lélekben megbúvó jó és a gonosz küzdelme. Ezt segíti elő a nagyszerű vizuális látvány. A fehér és a fekete. A színtelenség. A naiv ártatlanságból át a gonosz sötétségbe. Hihetetlenül jól érzékeltetik az átalakulást. A film elejétől fogva magával ragad. A kezdeti lassulástól a hihetetlen intenzív végkifejletig. Régen láttam filmem ehhez hasonló utolsó fél órát. Katarzis. Egyszerűen beszippantott. A zenéje (amit ugye mindenki hallott már legalább egyszer életében) félelmetes, a képpel együtt a földbe döngöl. Nem is tudom, talán ki merem jelenteni, hogy olyan légkört teremt, mintha ott ülnék a színpad előtt. Utoljára a Forrás (The Fountain) c. film vége - ami szintén a mester műve - sodort el így magával. Hála az égnek a film nincs elnyújtva, nem rövidebb vagy hosszabb, pont akkor van vége amikor kell, és pont úgy ahogy kell. Maradj még a helyeden és gondolkozz. Gondold át mit is láttál.

Natalie Portman élete szerepe. Azt gondolom bárki, aki kételkedett is a tehetségében korábban, az nézze meg ezt a filmet. Sok embernek nem jelent semmit az Oscar, de azt hiszem itt nem lesz kérdéses, hogy megkapja vagy sem. Brutális amit művel, ahogy eljátssza a törékeny szexuálisan elnyomott ártatlan lány szerepét, majd átalakulását az elejétől a  végéig. Minden egyes jelenete észbontó, felkavaró. Ehhez szerephez viszont kellettel a többiek is. Barbara Hersey a zsarnok anya szerepével tökéletesen visszaadta azt az utálatot, amit kívánt a szerepe. Szívből lehet utálni.  Vincent Cassel szintén Isteni, de tőle azért már megszokhattuk, nagyszerűen, de nem kirívóan játszotta Leroy szerepét. Kunis kisasszony mindent egyes percében élveztem mikor megjelent.  Kunis és Portman hálószobai közös jelenetét tátott szájjal élvezzük, és nem felejtjük sokáig. Ritkán látni ilyen intenzív szexuális jelenetet filmen. Winona Ryder nem ismertem fel elsőre, de ebben a kevés jelenetben is elragadóan sajnálatra méltó.

Aronofsky egy zseni szerintem. Az év egyik legjobb filmjét készítette el. Ha nem a legjobbat! Nagyszerű rendezés, tökéletes kamara beállítások, képi váltások, párbeszédek egy szuper forgatókönyvből. Összes műve eredeti, felkavaró, elgondolkoztató, és még folytatnám, de már nincs kedvem…

Számomra ez a film, a szórakoztatás csúcsa.  Ennyi.

100%

Kb. egy hónappal ezelőtt figyeltem árgus tekintettel utoljára dokumentumfilmet, Michael Moore valamelyik antihazafi agymenését, ami nem nagyon fogott meg. Erről a filmről nem sokat hallottam korábban, és csak annyit tudtam, hogy 2010-ben Sundenceben elnyerte a legjobb doksi film díját. Bár ettől még elmehettem volna mellette, de a bemutató megnézése után, csak hagytam magam rávenni.

Restrepo. Ez egy név. Nekem ugye nem mondott semmit. Juan Restrepo volt az első elhunyt katona  akit Afganisztánban a Korangal völgyében lévő előretolt támaszpont építése közben ért halálos lövés. Korangal völgyről annyit érdemes tudni, a világ egyik legveszélyesebb helye, az amerikai bombázások alkalmával a lezúdított bombák 70 %-át erre a völgyre dobták le, a katonák naponta 4-5 tűzharcba is belekeveredtek, folyamatos nyomás alatt voltak, szóval nem egy leszerelés előtt álló katonának való hely.  A film egy szakasznyi katona 15 hónapját követi végig megérkezéstől a leszerelésig. 

Sebastian Junger újságíró és Tim Hetherington fényképész hihetetlen képsorokon keresztül megmutatja a katonák bátorságát, hősiességét, egymás iránti bajtársiasságot, mindennapi tevékenységüket, hogyan szórakoztatják, ugratják egymást, egyszóval miképpen próbálják túlélni ez azt idő amit itt töltenek. Szinte a teljes háttérben végbemenő dolgokat.  Látjuk, miként építik meg a támaszpontot kb. 800 mre a központtól fent a hegytetőn, (végül is ezt egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy a nagy központnak egy kis előretolt erődítményét) Továbbá megnézhetjük, hogyan figyelik az ellenséges erők mozgását és verik vissza a támadásokat, és láthatunk egy „Rock Avalanche” nevezetű hadműveletet is mélyen az ellenséges területen. Persze mindezt kőkeményen, folyamatos fegyverropogások és bombázások közepette egy olyan helyen ahol az ellenségét szinte csak akkor veszed észre, amikor már előtted van. Az meg már késő!  

Azonban nem csak harcokat láthatunk. Figyelemmel végigkísérhetjük, hogyan próbálják lekommunikálni a helyi vezetőkkel (öregekkel) az amerikaiak a jelenlétüket, miképpen szeretnék bemagyarázni, hogy jelen vannak azzal csak segítik az országuk fejlődését.  Bár így elnézve, tök fölösleges dolgok voltak ezek. Ezeknek a szegény embereknek, akik azt sem tudják, hogy 10 km-el arrébb kik laknak és soha nem is járnak arra felé, szerintem tök mindegy, hogy milyen új utakon fognak szállingózni mezítláb. Lehet 100 kecskével és 10 tehénnel többre mennének, mint az ígérgetéssel. Bár a filmből meg az derül ki, hogy inkább dollár kell nekik, nem a termék, mint pl. a lelőtt tehén esetében. Szóval lehet itt állást foglalni sok mindenről, de ezt tegyék meg az okosok, nem vagyok én szakértő.

A film végig érdekes, izgalmas, talán olyan, mintha egy Vietnámi háborús filmet vettek volna fel kézi kamerával.  Itt a katonák arcán azonban nem megjátszott félelmet, bánatot, sírást vagy örömöt láthatunk, hanem valójában a saját reakciójukat az adott helyzetben. Az emberek szemében tényleg könnyeket látsz, kétségbeesett szenvedést. Megrázó képsorokat, valódi csatát kapunk. Ez az a hely, amit soha nem felejtesz. Azonban aki magát a gyilkolást szeretné megnézni az csalódni fog. Ebben a filmben nincsen fröcsögő vér, szétroncsolódott, végtag nélküli hullák, egyáltalán nem mutatják közelről az ellenséget, de mégis úgy érezzük, hogy mindent látunk, hiszen benne vagyunk.

A filmet lehetne még tovább elemezgeti, de betelt az a4-s lapom. Érdekes, hogy a végén csak az elhunyt és megsebesült amerikai katonák számát közölték, azonban valahogy kihagyták azt, hogy tulajdonképpen számtalan ártatlan civil, köztük számtalan gyereket öltek meg itt a völgyben. Persze ez csak a saját megjegyzésem.

80 % 

Tony Scott utolsó munkájával nem nagyon ásta bele magát a szívembe, mert a földalatti metrós filmje (Hajsza a föld alatt) egyáltalán nem tetszett, hiába volt Washington és Travolta a főszereplője. Vannak azonban mellényúlások szinte mindenkinek, ami megbocsátható. Most egy valóban megtörtént esetet dolgozott fel, kicsit saját szemszögből s potom 100 millió dollárból.

Jelen esetünkben közel 1 km hosszú vezető nélküli vonat szabadul el gondatlanságból. Az hagyján hogy folyamatosan gyorsul és bármely pillanatban felborulhat, de a legnagyobb probléma az, hogy olyan veszélyes (mérgező és robbanó) anyagot szállít, ami ha felrobban, eltüntetne akár egy fél várost is.  Megállítani több 1000 tonnás monstrumot nem egyszerű, azonban két földi halandó életük kockáztatásával is megpróbálja.  A közelgő katasztrófát Barnes (Denzel Washington), aki 28 éve mérnök már a vonattársaságnál és az újonc vonatvezető Gordon (Chris Pine) próbálja megakadályozni.

Kivételesen nem szuperhősökről kell beszélnünk ebben a filmben, akik megmentik a világot, és nem az lényeg, hogy kinek milyen képessége van, és hogyan tudnak a levegőben ugrani 10 métert, hanem kinek milyen a családi háttere, mennyire jönnek ki egymással és miképpen kovácsolódnak össze. Mivel a közel 90 percet valamivel csak meg kellet tölteni, ezért magán az akción és a száguldó vonatot kívül gyakorlatilag ezzel telik el az idő, hogy megismerjük a szereplőket. Mint általában ugye az akciófilmek 90%-nál. A szokásos ”nemjövökkikezdetben a másikkal” után természetesen az ember nem vár mást, mint békét és szeretetet és megnyugvást. Most sincs másként.

Szóval, aki így ül be a film elé, hogy nem vár sokat és nem zavarja, hogy tudja a végét annak gondolom tetszik majd.  Gyakorlatilag a szereplők nem sok mindent csinálnak, a központi dolog maga a vonat. Azért írom le, hogy nem sok mindent, mert tulajdonképpen csak egy vonaton ülnek és beszélgetnek egészen az utolsó fél óráig. Na, azt azért nem mondom, hogy semmi nem történik, mert a rendező úr tudja jól, hogy ez így nem működne végig, ezért gondosan felrobbantat egy két olyan dolgot ami látványos eleme lehet ennek a katasztrófafilmnek. És igazából a kezdeti nem annyira lelkesedek ezért a filmért után egész jó volt. Sőt volt olyan jelenet, ami igazából még tetszett is, bár annyira nem értek a fizikához, de akkor izgultam. (a kanyarnál)

A szereplőkről nem akarok sok szót vesztegetni, em érdemes, mint ahogy fentebb is írtam, semmi extra, nem életük legnehezebb alakítása. Ha meg kellet is valami tevékenykedniük, tuti kaszkadőr csinálta helyettük. Ilyenkor, de szeretnék színész lenni. Feltűnik még Rosario Dawson, mint forgalmi irányító, aki talán egy kis szint visz még a filmbe. Ennyi, nem több.

Tony Scott ügyesen csinálta meg ezt a filmet. Ezért gratula neki. Az előző filmjénél lényegesen jobb volt pedig az is sínen futott (illetve állt). Ebből az adott sztoriból végül is készített egy klassz kis ”katasztrófafilmet”, melybe azért végül bele tudjuk magunkat élni és még izgulhatunk is, állítsák már meg azt a monstrumot. Mert az a vonat bizony nem kicsi. Vonat őrülteknek tuti tetszeni fog. Kellett azonban ehhez egy olyan operatőr is, aki szerintem minden pontból remekül fényképezte le nekünk ezt elszabadult szörnyet.  Persze film felpörgetését segítik még a gyors vágások és a tökös izgulós zene.

Összegzésképpen csúnya gonosz bácsiktól igen, kliséktől azonban nem mentes egyszerű szórakoztató film, de nem egy nagy durranás. Azért felteszem magamnak azt a kérdést, hogy mi került ebbe ugyan 100 millióba? 

65 %

Végre egy filmcím, amit nem sikerült félrefordítani. (Nem hagyhattam ki.)

M. Night Salaman rendező úr megjárta már a mennyországot és a poklot is. Természetesen ezt a csak filmjeire értettem.  Kezdetben nagyon sokan szerették, de mostanában már nem olvasok róla dicsőítő írást, sőt szinte mindenki csak gúnyolódik rajta. Kicsit nagy különbség van színvonalban, míg eljutott a Hatodik érzéktől az Utolsó léghajlítóig. Az utolsó filmje után azonban valaki odasúghatta neki, hogy ”Mi lenne, ha egy kicsit pihennél, de nincs véletlenül egy jó ötleted?” Mondjuk ez így kicsit morbid, de a súgónak, na és persze az ötletgazdának azért köszönjük meg ezt a filmet.

A sztori végtelenül egyszerű. Öten bennragadnak egy irodaház liftjében.  Nem ismerik egymást. Mindennapi dolgaikat végző átlagemberek. Rövid ”ismerkedés” után egyre kényelmetlenebbül és tehetetlenül érzik magukat, és mikor a lift elsötétül, elszabadul a pokol. Vagy talán valami más, talán maga  az ördög? Kívülről a segítség nem érkezik, hiába várják. Az öt emberben, a gépészben, az őrben, a fiatalasszonyban, az idős asszonyban és az eladóban azonban mégis van valami közös, a múltjukban valami nem stimmel……. Többet nem szabad róla írni, mert akkor elveszti varázsát.

Másodszor néztem meg ezt a filmet és azon kívül, hogy mit keres egy mosómedve a liftaknában, nem találtam semmi kivetnivalót benne. Szépen felépített thriller, nem a fotelból felugrok fajtából. Végig gyanakvásra és tippelésre késztet, közben persze izgulsz is, hogy a te ötleted legyen a nyerő. Ez az a film, ami tényleg elsőre adja ki a varázsát és amikor felállsz mellőle, azt mondod, hogy de jó volt. (Vagy nem) Mondjuk azért másodjára már nem pörgött annyira. (furcsa, de én kitaláltam mondjuk a csattanót az elején, de szerintem ez csak a véletlenen múlott)

A szereplők többnyire ”sorozatszínészek”.  Egyedül az idős hölgy Jenny O’Hara volt ismerős. Utánanéztem persze a többieknek is. Bowden detektív szerepében - mert azért van nyomozónk is a filmben -, Chriss Messina (Vicky Cristina Barcelona, Julie & Julia- Két nő, egy recept) látható.  A fiatal lány pedig Mel Gibson lányát alakította A sötétség határán című filmben. Egyik szereplőre sem lehet semmi olyan mondani, ami negatívan befolyásolta volna a filmélményt. Hozzáteszem, hogy ne várjunk azért valami nagy színészi teljesítményt.    

A bevezetőben említettem, hogy az ötlet magának Salamon úrnak köszönhető, aki eme művet a Night Chronicles trilógia bevezető darabjának szánta. Producerként John Erick Dowdle (Karantén) rendező megválasztása tökéletesnek bizonyult. Szerintem ebből a sztoriból, az alacsony költségvetés ellenére a lehető legjobbat hozta ki. Sikerült megteremtenie azt a hangulatot, ami egy jó thrillerhez kell. Kellemes feszültséget, izgalmat és borzongást, de nem a durvább fajtából!  Megemlítem, hogy a zenéje nagyon tetszett, eltalálták a filmhez! Maga a mű a horrortól műfajától azért messze van.

Ezek után kíváncsian várom a II. és a III. felvonást. Talán az egyik részt rendezze meg maga Salaman. Talán nem rontja el. Jé, máris megbocsátok? Akkor végül is elérte a célját.

Ez szerintem pont egy olyan film, aminek nem jó, ha lelövik a poént. Ezért nem illene elmesélni senkinek a végét. Akkor azért nagyobb a hatása. Érdemes megnézni, már csak az ötlet miatt is.

65%

Mivel nagyon szeretem a háborús filmeket, és ráadásul még francia is, nem hagyhattam ki. Azokat a filmeket bátran merem ajánlani, melyeket álmosság jele nélkül is simán végignézek este 10 órai kezdéssel.  És nem azért mert hangos volt, vagy egy vibráló képernyő előtt néztem végig, hanem azért mert maga a film érdekes és leköt. Pedig a történelmi alapismeretem bevallottan hiányosak. Főleg az algériai háborúval kapcsolatban. Bár kinek nem.

1959 nyarán Terrien (Benoit Magimel) hadnagyot Kabiliaba (Algéria északi része) helyezik mélyen az ellenséges terület mögé. Át kell vennie a véletlenül saját bajtársai által megölt parancsnok helyét. Újonc vezetőként, őt és a szakaszát - a mindennapi őrjáratozásokon - kívül megbízzák, hogy találjon meg és likvidáljon egy bizonyos Slimane nevezetű helyi gerilla vezetőt. 

Terrien humánus beállítottságú emberként kezdetben nehezen tér magához, nehezen dolgozza fel bajtársai állati viselkedését, az emberélet semmibevételét, majd elvesztését, és minden olyan egyéb szörnyűséget, ami ebben az értelmetlen kaszabolásban arcul csapja. Minden egyes nap egy küldetés és egy rémálom. A feldolgozhatatlan sokk után láthatjuk átalakulását, hogyan olvad bele ebbe a háborúba, és miképpen válik egy kíméletlen önmarcangoló szörnyeteggé.     

Persze ez egy kitalált sztori, a lényeg azonban az, hogy a franciák nem véletlenül titkolóztak sokáig az algériai háborúval kapcsolatban, nem véletlen az sem, hogy csak 1999-ben ismerték el hivatalosan, hogy tényleg háború volt.  Én nem akarok történelemleckékben részt venni, mert mint egy mezei néző, erre nem vagyok felkészülve, de azt láttam, hogy simán bevettetek napalmot, simán kiirtottak egy egész falut, simán megkínozták az emberek és végezték ki őket teljesen mindegy volt, hogy azonos oldalon harcoltak a II. világháborúban és még sorolhatnám. (Azonban ez mindkét félre is vonatkozik.)

Azonban visszatérve a filmre, és nem magára a történelemre nagyon jó volt látni, ahogy a színészek megformálják ezeket az egyszerű embereket, nagyon átjött belőlük minden. Jó volt figyelni Dougnac őrmester (Albert Dupontel) vagy Vesoul (Aurélien Recoing) kapitány karakterét. Valahogy olyanok voltak, mintha egy régi western filmet néztem volna. Lehet ez csak nekem jött így át. Volt egy – két olyan jelenet, ami tényleg nagyon kemény, és sokáig belevésődik az emlékezetbe. Nem csak a vér és a halottak látványára gondolok konkrétan, hanem egyéb olyan dolgokra, mint pl. amikor elengedték a foglyot és az azt megelőző párbeszédre.  Ami érdekes volt még számomra az vége. Biztos, hogy egy katonának ez a megoldás? Ilyet sem lát sűrűn az ember. Végül is ezért film. Bár szerintem hülyeség.

A rendező Florent Emilio Siri, (Túszdráma, Splinter Cell videojáték) nagyon merész háborús filmet forgatott le, ami mellett nem lehet, csak úgy simán, szó nélkül elmenni. Biztos szerették a franciák is. Nagyon nem reklámozták a filmet az biztos. Nem azt mondom, hogy számunkra magyaroknak ez kötelező lenne tudni, hogy mi volt ott, hanem alapjába véve ugye nagyjából pl. a Vietnami háborúról sokkal több dolog jut eszünkbe. Szerintem nem lenne probléma egyáltalán, ha egy kicsivel többet ismernénk erről a 1954-1962-ig tartott ”gerilla” háborúról is. Mondjuk az más kérdés, hogy mennyire érdekel minket és ki mennyire szereti a Gallokat.

Végezetül, nem bántam meg egyáltalán, hogy megnéztem. Érdekes, megrázó, és élethű volt.  És sajnos megtörtént valóban.

75%  

Anno mikor megjelent a Fűrész első része azt mondtam: de régen láttam ilyen érdekes filmet, aminek ilyen ötletes a befejezése.  Aztán talán még a második részt még kíváncsiságból megnéztem, de utána már elvesztettem a fonalat. Jelenleg a 7. részen vagyunk túl. Az utolsó 3 epizód forgatókönyvén tüsténkedett egy Marcus Dunstan nevezetű figura, aki úgy gondolta, hogy ír a sorozathoz egy előzményfilmet, olyan prequelt, ami mostanában nagyon menő, de a franchise istenadta urai úgy gondolták van még szufla a sorozatban, ezért az még korai lenne. Mit tesz ilyenkor az ember? Szerez egy kis lóvét és leforgatja saját maga csak más címen!

Arkin (Josh Stewart) ex-felesége tartozásának kiegyenlítésére betörésre adja a fejét.  Jól kigondolt terve van, miképpen tudna a határidő lejárta előtt pénzhez jutnia. A munkája során egész nap egy gazdag családnál dolgozott az erdő kézepén, messze mindentől. (nem kicsi házban) Megtudja, hogy a tulaj és a kis családja még aznap elutaznak. A terv szerint sima ügynek ígérkezik a házba bejutnia, a széfet feltörnie, majd távoznia a nagy lóvéval.  Azonban a betörés során észreveszi, hogy rajta kívül más is tartózkodik a házban, ez a valaki teleszórta a helységeket különféle csapdákkal, aki ráadásul még az ajtózárat is kicserélte, miközben Ő a széffel foglalatoskodott. Majd mikor a pincéből felhallatszó segélykiáltásokat összeegyezteti a bőrmaszkot viselő taggal, már annyira nem is érdekli a pénz………    

Nos. Érdekes kis ”némafilmet” láttam az biztos. Ugyanis a film felétől alig beszélnek benne. Ami nem is baj, mert némasággal inkább a feszültséget próbálják maximumra állíttatni. Van a műben egy-két nagyon jó kamera beállítás, mikor egymást ”kergeti” Arkin és az Ellenség. Mivel egy házban játszódik szinte az egész a szobákat fentről filmezték úgy, hogy csak egy fal választotta el őket egymástól. Nekem ez bejött. Volt egy-pár érdekes csapda is a szokásos medvecsapdán kívül, de a megtekintés élvezetét inkább visszavetné, ha lelőném a ”poénokat”.   Ezeknek a filmeknek a velejárója a vér, aki ezt nem bírja ne is üljön le elé. Itt is volt bőven. Sokáig tartana, ha leírnám azt is, hogy miért nem tud kimenekülni a házból, de annak is oka van.

Hogy mit lehet ebben a cicázásos filmben 90 percen keresztül nézni? Talán azt, hogy olyan érdekes volt. Ennyi, nem több, mert ha jól belegondolok totálisan értelmetlen egy házat ahová betörtem, - még ha egy aberrált állat vagyok, akkor is – mindenféle kelepcével teleraknom, mert ki a fészkes fenének????? Hogy magam sétáljak belé, mikor már nálam a cuccos? Na, mindegy, ez ismét egy olyan film, hogy jobb, ha ezen nem is agyalok.  De legalább itt nem játszották el a nincs térerős viccet. Végül is éjjel néztem és nem aludtam el rajta. Ez tovább emeli a százalékot.

A szereplőkről annyit, hogy a főszereplő srác elég szimpatikus volt és kellően nem hős. Voltak még szenvedő egyének, akik sok vizet nem zavartak. Viszont, aki szerette a Duchovny-s Kaliforgia sorozatban Madeline Zima-t és a fedetlen kebleit, most sem fog csalódni. 

Kíváncsi leszek arra, hogy ez is olyan folytatásos lesz-e, mint a fent említett Fűrész sorozat.

60%

Rendkívül veszélyes nyugdíjas.

Frank Moses (Bruce Willis) nyugalmazott CIA katonát ismeretlen szuper fegyveres katonák a saját házában szeretnék jobb világra küldeni, miközben elmaradt nyugdíjcsekkjeit intéző telefonos kisasszonnyal próbál randit összehozni. Moses a bérgyilkosok likvidálása után, hátrahagyva mindenét elrabolja Sarah-t (Mary Louise-Parker) akit ártatlanul belekevert a ebbe a titkozatos ügybe. Közösen felkutatják Frank egykori kollégáit a CIA legjobb nyugdíjas ügynökeit, abban a reményben, hogy egymást segítve, kollektíven dolgozva, rájöjjenek az egyesült állom egyik legszövevényesebb összeesküvésére.

Moses nyugalmazott bérgyilkos csapatát alkotja a nőcsábász Joe (Morgan Freeman), a paranoid Marvin (John Malkovich) és a fegyvermániás Victoria (Helen Mirren). Az ellenséget a könyörületet és lehetetlent nem ismerő Cooper ügynök (Karl Urban) irányítja. Nem kell ezt tovább ragozni.

Miután megnéztem az volt az első mondatom, hogy na, ez egy jó hülye film volt. Egy szögegyszerű akció-vígjáték megspékelve nagyszerű színészekkel. A ”jó hülyét” persze pozitív értelemben gondoltam.

Az eredeti képregényeket ami alapján a filmet készítették nem olvastam, állítólag jóval keményebb és romantika mentesebb. Szerintem soha nem is kerül majd a kezeim közé, ezért még a későbbiek során sem tudom összehasonlítani a filmmel. 

A szereplők közül érdemes megemlítenem, hogy John Malkovich simán viszi a filmet. Nagyszerűen játszotta a bolondot. Mondjuk neki nem nehéz. Helen Mirrentől viszont nagyon vicces látni a fegyverbuzi nagynénit.  Bruce papának mindig is jól állt ez a szerep. Ezt neki találták ki. Rutinmunka. Klassz volt látni Malkovichal közösen egy filmben. Két kopasz. Morgan Freeman sajna nem sokat szerepel, de simán kicsalt egy két mosolyt a számra.  Érdekes mellékszereplők is feltűnnek. Ott például Ivan szerepében Brian Cox (A Bourne-csapda, Trója), aki szerintem mindig jó, vagy a közel 100 éves Ernest Borgnine (Piszkos 12, Vad banda) Henryként.  (Megnéztem 1917-ben született, és az első mozi amiben feltűnt 1951 készült.) Ja, és volt ugye a filmben gonoszunk is Karl Urban (A Gyűrűk ura, Star Trek), aki számomra nem is tűnt nagyon annak.   

Robert Schwentke (Az időutazó felesége, Légcsavar) direktor úr nem egy akciózseni, de ennek ellenére jó kis szórakoztató filmet tett le nekünk, ami ugyan néhol unalmas, néhol vicces, néhol izgalmas, és néhol egy jó nagy marhaság.  Az akciójelenetek nem  nagy durranások és az- az egy szem bunyó sem Jason Bournos, de volt viszont egy jelenet, ami nagyon bejött és szívesen megemlítek: mikor Willis kiszáll a mozgó rendőrautóból!! Az nagyon ügyes. Pont olyan film, hogy egy percet sem kell gondolkodni rajta csak végigülni és élvezni.(persze ha van az embernek majdnem két szabad órája) Inkább vígjáték felé hajlik, nem szabad másodpercre sem komolyan venni.

Ezen a filmen látszik, hogy a színészek biztosan élvezték a közös forgatást, még ha neked nem is fog tetszeni.    

65%