Nem vagyok egy vígjátékpárti, mivel nagyon könnyen bele lehet szaladni bődületesen nagy marhaságokba, aminek az ég adta világon nincs semmi, de semmi értelme, és utána meg bosszankodsz, hogy megint elpazaroltál másfél órát az életedből. Különösen igaz ez az úgynevezett tini vígjátékokra, az Amerikai Pite és társaira.  Azért vannak kivételek is.

17 éves Olivie (Emma Stone) középiskolás lány barátnője invitálására nem hajlandó elmenni közös családi hétvégére, arra hivatkozva, hogy a hétvégén megtörténik életében a nagy nap, és végre maga mögött tudhatja ártatlanságát. Persze kamu szöveg ez, mert az ég adta világon semmi sem történik vele, ugyanúgy telik el ez a hétvégéje is, mint többi hétköznapja. Égadta világon semmivel. Persze a következő héten a nagy újság elmondására a budiban kerül sor nagy titoktartások közepette, aminek következménye, hogy már másnapra az egész suli Olive szüzességének elvesztéséről beszél. ”Bánkódásra” sok ideje nem marad, mert az iskola homoszexuális tagja az alkalmon kapva érdekes ajánlattál áll elé! Amennyiben hajlandó elterjeszteni róla, hogy lefeküdtek egymással, szigorúan csak megjátszva, úgy hogy mindenki elhiggye róla, hogy ő mégsem ”más”, akár fizetne is érte. Főszereplőnk áldott jó lelke persze megpuhul, és ettől a ponttól már senki nem mossa le róla, hogy Ő a suli ”ribije”! Public Enemy One. És ha egyszer beindul az üzlet, nem lehet leállni……………., de a lejtőn sem.

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, utálom az altesti poénokra épített erőltetett trágárul beszélő baromságokat, és azokat is melyek ütődött emberek szerencsétlenkedéséből fakadnak. Hála az égnek itt semmi hasonló nem történik és a b..d megeket is mellőzték. Az maradjon meg a Pite rajongóknak. Ez a film nagyon aranyos és szerethető, a 80-as évek hangulatát idéző mégis friss, tényleg olyan, amire azt lehet mondani, hogy a kategóriája ”romantikus-vígjáték”! Érdekes, hogy eddig magát a szüzesség elvesztésére orientált témájú filmek közül, szinte mind pasis filmek közül kerültek ki, itt végre ennek a ”rettentő nagy teher” levetkőzését női szemszögből kapjuk. Igaz az jut közben az eszünkbe, hogy az amerikai középiskolások egyik legnagyobb problémája lenne.  Olyan érzést is keltve, hogy ez a suli még a múltból maradt itt, mert nem hiszem, hogy mai 17-18 éves diákok között a szűzesség elvesztése akkora téma lenne már. Kicsit mondjuk azt sem értem, hogy Olive speciel úgy jellemzi magát, hogyha ő felhőkarcoló lenne és a fiúk a Google Earth, még akkor sem vennék észre, annyira átlagos. Hát nem tudom, szerintem egyáltalán nem néz ki rosszul. Nekem mondjuk ezek voltak a halvány negatívumok. Említendő dolog még, hogy a film a Skarlát betű című film előtt is leteszi a tiszteletét, olyannyira, hogy Olive büszkén viseli a nagy ”A” betűt, ami anno ugye a házasságtörés jele volt. Feltűnik még egy - két internetet reklámozó dolog, hogy nem maradjunk reklám nélkül, mint pl.: a Facebook, Youtube…. stb. És persze nyomjuk az smst!

Emma Stone (Zombieland, Superbad) legjobb alakítása az amúgy nem túl széles filmográfiájában. Viszi a filmet nagyon. Látszik rajta, hogy élvezi a szerepét. Könnyedén, bájosan, lazán adja elő szerepét. A film után is mosolygunk még rajta egy kicsit. Aki eddig nem csípte az most megszereti. A filmben viselt cuccokkal állat módon kiemelik az alakját, de ami inkább megfogott benne az a mély hangja volt. Kicsit azért többnek nézett ki, mint egy 17 éves lány, de ma már ki tudja megállapítani,”a mai lányok” életkorát.

Persze a mellékszereplők sem semmik. Stanley Tucci (Komfortos mennyország) és Patricia Clarkson (Viharsziget) Olive szüleiként hatalmas szöveget nyomnak végig. Nagyon viccesek együtt. Érdekes gyereknevelési stílust adnak elő. Malcolm McDowell (Törtetők, Hősök sorozat) iskolaigazgatóként kapott egy dühös jelenetet, Thomas Haden Church (Kerülőutak) tanárként, Lisa Kudrow (Jóbarátok) meg mint tanácsadóként osztja az észt. Hibátlanok. Aztán megemlítem a barátnőként feltűnő Alyson Michalkat (Hellcats sorozat) akiről csak egy dolog jut az eszembe és pedig: a mell, több nem.  

Will Gluck (Pomponsrácok) rendező és Bert V.Royal elsőfilmes forgatókönyvíró John Hughes (rendező, forgatokönyvíró) nyomát követve, és a filmben megemlékezve, a 80-as évek filmek hangulatát ötvözve egy intelligens vígjátékot hoztak össze, ami bár nem lesz szerintem klasszikus, de emlékezetes az biztos. Számomra igen.

Azoknak ajánlanám a filmet, aki szeretnének maguknak és a kis családjuknak egy kellemesen mosolygós kikapcsolódást délutánra, remek történettel, pompás zenékkel és szerethető karakterekkel. Nem csak nőknek! Akik csípték a 10 dolog...vagy esetleg a Juno-t azoknak meg kötelező. Estére pedig mehet valami keményebb.

80%

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.