2011.07.25. 21:02
Bizalom (Trust, 2010)
Szeretem azokat a filmeket melyeknek az utolsó 30 másodpercétől kiráz a hideg, és még percekig csak bambulom a tv-met, mert nem tudok felkelni a fotelemből. Ez a film is hasonló élményt adott annak ellenére, hogy kőkemény témát dolgoz fel, melyet nem is olyan egyszerű filmre vinni.
A 14 éves Annie (Liana Liberato) Interneten keresztül megismerkedik első komoly ”udvarlójával”. A hónapokon keresztül folytatott chatelések és telefonálások után, mikor végre a szülők elutaznak otthonról, összejön a randi. Sikerül találkoznia Charlie-val (Chris Henry Coffey), aki egyáltalán nem az a kamasz kisfiú, akinek kiadta magát. Annie szülei Will (Clive Owen) és Lynn (Catherine Keener) mélyen megdöbbenek, mikor megcsörren a telefon és a vonal végén a rendőrség közli, hogy a szeretett kislányukat megerőszakolták……..
Pedofília bizony kényes téma, amit ez a film szerintem nagyon is tapintatosan, de ugyanakkor mégis bátran feldolgoz. Neten keresztül történő ismerkedésről nem is olyan régen írtam egy filmről (Catfish), ami szintén elég érdekes dokumentarista stílusban találta eme ismerkedési formulát. A Cukorfalat c. film pedig egy másik megközelítéséből tárja elénk ezt a témát. Azonban úgy gondolom, ez a film simán kiemelkedik a hasonló gyermekmolesztálással foglalkozó filmek közül.
Előre leírom, hogy észt nem akarok osztogatni senkinek, és ha valaki szeretne mélyebben belemenni a témába, ne velem tegye, mert alkalmatlan vagyok rá. Született már írás, - szerintem nagyon jó - más blogoldalon, ami klasszisokkal mélyebben elemzi ezt az alkotást, én azonban megpróbálok egyszerűbben és rövidebben írni róla.
A film első fél órájában megismerjük a főszereplő kislányt, miképpen zajlik az élete, barátnőjét, a szüleit, testvérét és távolról sejtjük csak, hogy ki lehet az online vonal másik végén. Aztán mikor megtörténik a baj, mikor a kislány találkozik az „állattal” - mert embernek nem lehet hívni - csak azt látjuk, hogy miként küzd meg a család az összetartásért, a bizalom visszaállításáért. A gyerek a szülőkkel, a szülők egymással és gyakorlatilag mindenki – mindenkivel ”háborúban” áll. A világ összeomlik minden résztvevő számára. A filmben, mikor már az FBI is bekapcsolódik, elmondják, hogy egyáltalán nem egyedi eset, és sajnálatosan a molesztálások száma csak növekszik. Ebben a filmben nem találunk igazságos befejezést, ez nem az a film, ez inkább egy tanítás, mint amilyen egy kötelező olvasmány volt régen.
A film mondanivalójában az a legveszélyesebb, hogy bárkivel megtörténhet ebben a mai világban, mikor már szinte ki sem mozdulnak a gyerekek a számítógépek elől. A bizalom mindig megvan, hiszen ki nézi meg a gyerekét otthon, különösen éjszaka, hogy vajon kivel bájolog. A gyerekek simán elrugaszkodnak a földtől és egy képzelt álomvilágba élik bele magukat másokkal, és ha nem vesszük észre időben, simán eltávolodnak tőlünk, szülőktől. Azonban ki tudja hol a határ?
Ennek a filmnek a nézése közben az ember agya egyszerűen eldurran, mert borzasztóra ideges leszel a tehetetlenség miatt. Ez az a film, amit látni kell, mert szinte mindenki csak tanul belőle. Előttem már többen is leírták, hogy szinte minden szülőnek a gyerekével közösen kellene megnézni, már ha valamelyik „tini” odaül egyáltalán a szüleivel filmet nézni a tv elé ennyi idősen és nem csak püföli a számítógépet.
A főszereplők nem hibáznak, sem Clive Owen (Az ember gyeremeke), sem Catherine Keener (Út a vadonba). Mindketten tökéletesen beleélve, élethűen tárják elénk az összeomlott család képét, házasságuk tönkremenetelét. Nagyon nagy színészek. Azonban kettőjük közül is kiemelkedik a lányukat játszó Liana Liberato, aki zseniálisan adja elő a naiv és megtört tinédzsert. Kíváncsian várom Joel Schumacher filmjében mit fog nyújtani Nicolas Cage és Nicole Kidman oldalán. Dicséret illet mindenkit, még Chris Henry Coffey is, akit egy életre meggyűlöltem rövid szerepében, bár azért nem éri el Stanley Tuccit színvonalát, a Komfortos Mennyországból.
Nem is tudom, mit gondoljak David Schwimmer (Fuss, dagi fuss!) rendezőről, a Jóbarátok Dr.Ross-áról, aki engem ezzel a filmjével különösen meglepett, elszédített és lezúzott. Álmomban sem gondoltam volna, hogy képes erre. Utána olvasva sajnálatos módon a saját környezetéből merítette a filmet, hiszen a barátnőjével történt meg hasonló eset. Azonban visszatérve a filmhez, úgy gondolom, hogy ez az a film, ami bármennyire is profi módon lett elkészítve, bármekkora színészi alakítások vannak benne, bármennyire kis költségvetésű független film, nem ez miatt lesz fontos és maradandó! Hanem maga a mondanivalója, ami napjaink egyik legaktuálisabb témája. Mindenki maga szűrje le a tanulságokat és gondolkozzon el rajta. Mi meg köszönjük meg a készítőknek, hogy elkészítették ezt az igen fontos filmet.
Ezt a filmet, mivel ”R” besorolást kapott csak szülői felügyelettel engedélyezik gyerekeknek megnézni, és így sajnos kevesebb olyan helyre jut el, ahova kellene. Szintén azok táborát erősítem, akik kötelezővé tennék megnézését intézményekben. Bár lehetetlen elérni egyéb dolgok miatt, de ennek ellenére, aki teheti, nézze meg.
85%
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2011.09.24. 16:49:22
Utolsó kommentek