beasts_nation_1-620x918.jpgÖrülök annak, hogy Magyarországra születtem, bár lehet kicsit nyugatabbra jobb lett volna. Míg van hova hazamennem és nem kell a felkelő hold árnyékában a szabadban feküdnöm, vagy akár egy ködös reggelen gépfegyverrel az erdőben rohangálnom, addig jó. Örülök, hogy nem egy olyan országban élek, ahol mindenki lő mindenkit és a legszebb örömöm az lenne, hogy egy machetét kapok a kezembe. Végül örülök, hogy volt hol felnőnöm, volt gyerekkorom, és vannak igenis klassz emlékeim. Cary Joji Fukunaga (True Detective) alkotása nem hagy minket kétségben arról, hogy az a hely, ahol most élünk, a hibái ellenére mindennél szebb és jobb.

Tizenéves Agu (Abraham Attah) családját a szeme láttára mészárolják le a magukat kormányzati erőknek valló katonák, akik semmivel sem jobbak, mint a felkelő gerilla csapatok tagjai, hiszen szemrebbenés nélkül végzik ki az ártatlan lakosságot, statáriumot hirdetve. Agu a dzsungel mélyére menekül, ahol semmije és senkije nincs, csak a saját ártatlan kis ábrázata és a hozzá járó árnyéka. Itt csatlakozik a felkelők karizmatikus vezetője által irányított lázadó gyerekcsapathoz, ahol a bosszútól és drogoktól vezérelve napról napra válik kegyetlen emberállattá…

720x405-beast_pds_008_h.jpgŐrület, ez a szó jutott a végén eszembe. Nem volt ez sem egy felemelő alkotás, könnyed szórakozás, felhőtlen kacarászás így hétköznap estére. Gyakorlatilag több alkalommal gondolkodtam el, hogy kikapcsolom és nem azért, mert a film rossz lett volna, hanem a gyerekektől látva ez a fajta naturálisan bemutatott, számomra értelmetlen kegyetlenség, ez a fajta erőszakosság még nekem is sok. Számos film van, ami a fekete kontinensen lévő helyzetet elég nyilvánvalóan és valóságosan mutatja meg (Hotel Ruanda, Véres Gyémánt) és hála az égnek, még napjainkban is érkeznek olyan alkotások, amelyek nem engedik azt, hogy ezek az országok feledésbe menjenek a civilizáció számára. Itt a napi feladat maga a túlélés, egy olyan világ, ahol a cipőt és ruhát a halottaktól lehet csak örökölni.

24541564.jpgEz egy szép, kerek,átfogó történet a metamorfózisról. Gyakorlatilag ahonnan elindulunk, oda is jutunk vissza. Az hogy mi miért történik, már az elején látszódik. Agu családjának lemészárlása tulajdonképpen saját fejlődésének következményeként vetíthető előre. Mert melyik oldalra is állhatna az a gyerek, aki végignézi a szülei, testvérei kivégzését? Hát a gerillák közé (fordított esetben meg a másik oldalra).A lázadók felkarolják őt, megetetik, itatják és beszélnek hozzá. Egy gyereknek kell ennél több egyedül a dzsungelben? Itt egy gyerekjáték nem egy beszélő plüssmaci, amely oldalra fordítva brummog, hanem egy AK-47-es géppuska. A filmben kellő „szépségben” mutatják, hogyan halad kis emberünk az új dzsungelcsaládja hatására az elkerülhetetlen végzete felé, ahol a partizánná válás útján a gyengék elhullnak, az erősek pedig a drogok és az istenként tisztelt parancsnokuk közreműködésével átváltoznak átideologizált, érzéketlen gyilkoló géppé. Emberi mivoltából felszabadulván már nem is a bosszúvágy viszi előre, hanem a véreres tekintet mögötti gondolkodás nélküli ösztön. Na, meg persze a gandzsa.

beastofnonation-e1441385878980.jpgA helyszín Afrika valamely meg nem határozott állama, azon belül is az úgynevezett védett zóna, egy elszigetelt terület, amelyet a nigériai semleges erők katonái védenek. Végül is tökmindegy, hol játszódik, mert a számtalan polgárháború sújtotta ország közül éppen bármelyikben lehetne. A politikai csatározás állását, hogy ki vezet éppen a kormányerők vagy a lázadók, a háttérben hallható rádió és tv sugárzásából tudjuk nyomon követni. Ezek a védett zónák azonban előbb – utóbb valamely oldal által el- és visszafoglalásra kerülnek, és az ott élők – akik próbálnak élhetőbb körülményeket teremteni -, mindig menekülésre kényszerülnek. Nem is olyan nehéz ez után a film után elképzelni, mi is az a migráció. És valójában kik is azok a migránsok.

lead_960.jpgMár a kezdő képsorok után gondolhatja az ember - melyek barátságosan viccelődő, kibelezett tv-s doboz mögül játszadozó gyerekeket mutatnak, akik a katonáknak szinte minden próbálnak elsózni élelem reményében -, hogy itt bizony valami nagyon szörnyű dolog fog történni. A túlzott vidámságot, viccelődést, a család idilli képét hamar porrá zúzzák, amikor megjelennek a „rendfenntartó” egységek. Azok az emberek, akikben elméletileg bízhatnának a falubéliek. Persze ez nem egy mese.

maxresdefault_1.jpgA film három alkalommal átment számomra a tűréshatáron, pillanatra megállítottam, mert nem akartam látni mi is fog történni. Gyerekkel kapcsolatos bármiféle brutalitás még nálam is kiveri a biztosítékot. Ideges lettem ezektől a jelenetektől, mert bármennyire is a szüleiért áll bosszút egy gyerek, igazából fogalma sincs, hogy mit tesz, és mi a következménye, persze ezt nem is kell magyarázni. Az első a hídnál a matchetés próba és az életéért könyörgő „hídépítő” ember jelenete, mely után még a kamera lencséje is véres lesz. A második mikor a parancsnok kénye-kedve szerint játszadozik a gyerekekkel, az még gusztustalanabb volt. A harmadik mikor a saját anyjával összekeveri a nőt, az hagyján, hogy még meg is erőszakolják ezek az állatok, de a földön fekvő kislányt még bántják is. Ezek nem gyenge idegzetűeknek való képek.

beasts-of-no-nation.jpegA gyerekszínészek, különösen a főszereplő hihetetlenül nagyon alakít a filmben. De a többiek is, akiket felesleges felsorolnom, majdnem annyira hihetően adják elő magukat, mintha tényleg ezzel foglalkoznának. Igazából ezeknél a filmeknél a legnagyobb problémám, az hogy nem tudom ki kivel van. Ha felvennének mondjuk kék meg a fehér sapkákat, mint egy pólómeccsen, remek lenne a megkülönböztetés lehetősége, de így sajnos elvesztem abban, hogy ki lődöz kicsodákat, mert számomra mindenki egyforma volt. Vajon nekik is mind egyformák vagyunk? Idris Elba (Prometheus) a parancsnoki szerepében piszok jó. Mindent megtesz azért, hogy kellően utáltjuk.

beasts_of_no_nation_trailer_2_t.jpgCary Joji Fukunaga (Törvény nevében sorozat) filmje igen nyersen és egyszerűen mutatja be valójában az egész kontinensen zajló pokoli népirtást. Egy olyan háborút, amelynek sosem lesz vége. Az emberi élet vajmi keveset ér. Hatásvadász jelenetek nélkül forgatott, meglehetősen véres, nem átlagos nézőknek készült alkotás. A képi világa zseniális. A zenéje tökéletesen passzol az egész drámához. Mint ahogy a bevezetőmben kezdtem, azzal is szeretném lezárni. Örüljünk annak amink van és ne veszítsük el.

Nehéz azon gondolkodnom, kinek is lehetne jó szájízzel ajánlanom ezt a filmet, mert nem könnyű darab. Persze, moziban biztos nem lesz, ezért nem kell attól félni, hogy erről beszélnek majd az emberek, pedig lehet, hogy kéne. Bár kizárt, hogy sok embert érdekelne és én sem akarok álszent lenni. Az biztos, érdemes megnézni, de ne szombat délután a gyerekekkel és a nagyival.

75%

 

süti beállítások módosítása