jagten-poster-de-fr-it.jpgSosem tartottam hihetőnek, mikor ismerőseim közül a gyerekes szülők azt állítják, hogy bizony az Ő picikéjük nem hazudik, és ha a kezükön álltam volna bakancsban, akkor sem tértek volna el az álláspontjuktól. A gyerek sosem hazudik. Hát de. Mert édes kis füllentés minden gyerek szájából elhangzik nap mint nap, amire csak jót mosolygunk és legyintünk egyet. Szeretem én is hallani miként szárnyal a képzeletük. De mi van akkor, ha bizony az elhangzott mondatocskák mögött csontig hatoló libabőrt okozó kijelentés húzódik? Ismét egy olyan film, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Bátram állítom, hogy 2012-es év egyik legjobb drámája.

Lucasnak (Mads Mikkelsen) - miután elveszette tanári állását - rendeződni látszik az élete. Kisegítőként „dadusként” elhelyezkedik a kisváros óvodájában, ahol a gyerekek szeretik és a kollégái megbecsülik.  A sok pöttömöt le se lehet vakarni róla. Válása után a magánéletében is változás következik be, hiszen kolléganőjével, Nadjával randizgatni kezd.  A fia szeretne hozzáköltözni, amihez volt felesége is hozzájárul évekig tartó csatározások után.  A barátai, a „testvériség” tagjai, szinte mindenben támogatják. A közös vadászat utáni mulatságok felhőtlen boldogságot jelentenek életében. Minden tökéletes ahhoz, hogy normális kerékvágásba kerüljön. Ez az idilli kép azonban egy oviban elsuttogott ártatlan mondat után rongyként hullik össze pillanatok alatt és romba dönt minden felépített álmot. Legjobb barátja, Theo (Thomas Bo Larsen) kislányának, Klarának (Annika Wedderkopp) elhangzott mondatai után Lucasnak űzött vadként kell menekülnie….

the-hunt-2012-06.jpgVelejéig gyomorba vágó film. Ha azt mondtam korábban a Beszélnünk kell Kevinről, hogy az egyik legnyomasztóbb dráma, amit valaha láttam, akkor most megtaláltam a párját. Nem annyira kegyetlen és véres, de legalább annyira keserves, szomorú és dühítő. Persze illethetném még mindenféle olyan nyomasztó jelzővel, amit egy emberi sors nyomorba döntéséhez vezethet. Végtelenül szomorúan álltam fel a film után, teljes letargiába esve és még azt sem mondhattam magamnak, hogy felesleges volt megnéznem. A film egy megtörtént pszichológiai eset nyomán készült, ezért megnézése előtt jó adag nyugtatóval fel is lehet készülni. Az igazságtalanság érzése talán még sosem tornyosult ennyire ki egy filmben, olyan atmoszférát teremtve, ami a film végére teljesen összenyomja gyomrunkat.

the-hunt-2012-05.jpgA film nagyon lassan építkezik, hagyja magát sodortani az eseményekkel kellő időt szolgáltatva, hogy még jobban beleéljük magunkat a nyomasztó helyzetbe. Kezdetben láthatjuk Lucas miként küzd volt feleségével, miképpen bizonygatja, hogy igen is jó apa, és nem csak kéthetente kéne találkoznia szeretett fiával. Érezhetjük a boldogságát, a felszabadultságát, mikor látjuk a társaival a közös bulizásokat. (Még én is megszomjaztam és a hűtő felé nyúltam.) Többnyire a minden mellékszereplőről kapunk egy keveset, ezzel elérik, hogy átérezzük egy pillanatig a másik oldal gondolatait is, különösen a bizonyos óvodai mondat után. Pl. az óvodavezető esetében. Mert ugyan miért tenne mást ilyen esetben? Tusolja el az ügyet? A fenéket, egyből arra gondol, ami megbocsátatlan. Ki ne tenné? És ha már két ember tudja, abból már nincs megállás, elszabadul és végigmegy, mint egy lavina a hegy lábáig. Theo családjának a veszekedéseit hallva tudjuk, hogy mire vezethető vissza ez az egész. Klara szomorú és nem figyelnek rá, ezek után nem meglepő, hogy a legapróbb bántást is óriási csapásként él meg. És akkor már jöhet is a virslis sztori – nagyban hozzájárul a képzeletéhez a nagyobbik testvér és barátja által mutatott újságban rejlő ágaskodó képek -, amitől még a hajunk is égnek áll.  

the-hunt-2012-02.jpgA szülök meg átkozódnak és ítélkeznek azonnal. Az igazság bizonyítására már nincs lehetőség. Az ítélet rögtön végrehajtható kitaszítás. Theo egy percig sem feltételezi, hogy Clara hazudna, és már az anyja sem hiszi az ellenkezőjét, mikor a kislány bevallja, hogy csak kitalálta az egészet. Félelmetes. A gyerekek az oviból ekkor már újabb és újabb legendákat szülnek minden valóság alap nélkül. És nincs megállás, az elszabadult indulatokat nem lehet megállítani. Amolyan férfi boszorkányüldözés.  A szülők begerjednek és igazságot osztanak. Az állatkínzástól - amit a mai sosem fogok megérteni, miért kell – egészen a tettlegességig fajulnak a dolgok. Nincs igazság és nincs kegyelem. Mégis van két ember azonban, aki hisz az ártatlanságában: a fia és a fiának a keresztapja. Az utolsó mentsvár, ami megrendíthetetlen.

the-hunt-2012-07.jpgA film vége kicsit meglepett és azt filóztam, hogy ez a „lakodalmas” rész nem lesz az igazi, ezzel nem kéne lezárni, de ez a füst azonnal elszállt az utolsó jelenetsor láttán és újra visszaadott mindent, amit az egész filmről folyamatosan gondoltam. Bizony régen láttam ennyire jót. 

Ez az a film, amiben szinte minden szereplő tökéletes. Most nem lenne értelme egekig magasztalnom Mads Mikkelsent (Ádám almái), megtette helyettem Cannes-ban a zsűri és a legjobb férfi szereplőnek járó díjat 2012-ben egyből megkapta. Hihetetlen a pasi ezzel a porcelán arccal, pedig számomra elsőre nem egy szimpatikus jelenség. Persze lehet, csak a féltékenység beszél belőlem. Láttam rengeteg filmben, de most mindent vitt az biztos. A barátját játszó Thomas Bo Larsennek (Születésnap) a dús szőre fölött megbúvó szemek minden keserűséget megmutattak. Mikor megszólalt a brutális dörmögő hangján, még a hideg is kirázott. A kedvencem azonban mégis az egész lavinát elindító kislány, Annika Wedderkopp volt, aki annyira naivan, ártatlanul, és szomorúan játszott, hogy bármit is tett, azonnal megbocsátottam neki. Levett a lábamról, de úgy igazán az egész mellékszereplő brigád.

the-hunt-2012-08.jpgThomas Vinterberg (Kedves Wendy) műve a skandináv filmek kiemelkedő alkotása. Végtelenül kényelmetlen és megdöbbentő. Az északi elemek tipikus eszköztárával forgatott film. A visszafogottság, a ridegség, az érzéketlenség, a szürkeség, a hideg környezet, mind tipikus jelek, de aki szereti ezeket a filmeket, tudja, miről beszélek. A forgatókönyv nagyon jól megírt (Vinterberg munkája), azt éreztem, megfelelő teret enged annak, hogy átgondoljuk a helyzetet és nem akar minket vezetni, enged gondolkodni. Ne ítélkezzünk egyből, mert mi van, ha tévedünk. A film rengeteg kérdést boncolgat. Tényleg minden gyerek olyan ártatlan, mint amilyennek hisszük? Ha Lucas nem követett el semmit, akkor miért hazudott Klara? Mi volt a szándéka vele? És ha nem hazudott? Akkor mi van, megszerettünk egy pedofilt? Mert mindig ott van, hogy te mit tennél? Ha a te gyerekedről lenne szó?! (Ennyi kérdés bőven elég, mert csak belelendülök, és nem hagyom abba.)  A zenéjére nem mondhatom, hogy mély nyomot hagyott bennem. Talán összesen háromszor hangzott el valami, az egyik betét egészen szomorú gitárszólamot adott. A film számos díjat bezsebelt, amit most nincs kedvem felsorolni. Hihetetlen, hogy Dániából szinte minden évben érkezik egy-egy olyan film, ami nagyot üt.

the-hunt-2012-03.jpgKis gondolatmenetem a végére. Lehet közhelyes lesz, de leírom. Szóval a picik ellen elkövetett cselekedetek a legkegyetlenebb tettek, amikre nincs magyarázat. A pedofília megbocsáthatatlan bűn, hiszen nincsen olyan gyermek, akire ne lenne kihatással a későbbiekben, ne tenné az életét gyötrelmessé. Sajnos azonban létezik, beszélni és írni kell róla. A Vadászat egy zseniális film ebben a témában, mert teljesen más szemszögből látjuk azt, amit valójában nem látunk. Kivételesen itt a vádlott az áldozat. (vagy mégsem?) 

Mindenképpen ajánlom szinte mindenkinek, nem csak a skandináv filmek kedvelőinek, mert olyan szintű súlyos témát karol fel, ami egész éjszakára nyugtalanságot sugároz és még a következő napokban is szolgáltat bőven témát. Piszok jó film, de a szórakozást nem garantálom!

90%

4 komment

Címkék: dráma 90%

A bejegyzés trackback címe:

https://gonduzo.blog.hu/api/trackback/id/tr645206308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blash 2013.04.08. 00:32:50

az ovi vezetojen sajnos hangosan rohogtem, nem igy kezelhetnek egy ilyen esetet, gondolok itt arra, hogy aki kikerdezte klarat, az azt kerdezte, amit hallani akart, biztos mas modja van egy ennyire fiatal gyerek kihallgatasanak, ilyen idosen me'g nincs felelossegerzetuk. Azon is csak neztem nagyokat, hogy rogton osszehivja a szuloket, majd mar nevet sem kell mondani, de mindenki tudja kirol van szo.

Nem ertettem ezeket a reszeket, hogy ennyire le akartak egyszerusiteni a tovabbi cselekmenyek okat, ezert direkt irtak olyanra, mint egy south park resz, vagy csak a kisebb kozossegek csordaszellemet mutattak be ezzel, vagy nem tudtak mit kezdeni ezekkel reszekkel, s megirtak igy, hisz megis csak egy film...

Ezt leszamitva tetszett, erdemes volt moziban megnezni. Csak azt sajnalom, hogy mar ezt sem celluoidrol vetitettek.

duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2013.04.08. 11:53:50

@blash: ez egy megtörtént gyerekpszichológia eset volt. (utánaolvasva). Ez adta az alapot. Semmi több. Mivel elég egyszerű a sztori, ezért nem is akárták továbbonyolítani. Pl. hogyan terjedt el, stb. A "fődadus"nak mindenképpen jelenteni kell az esetet és a "pszichomókus" pulcsiban nyugtázta is, hozzáteszem: tévesen. (de mi van ha nem?) Mivel ez egy kisváros, elég volt egy embernek tudnia ahhoz, hogy végigmenjen egyből mindenkin. Van ilyen, sajnos piszok roszsul sült el, finoman fogalmazva.
De maga film az jó.

serial killer 2013.10.24. 16:35:42

a végén az a lövés vajon mit jelent?

duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2013.10.24. 18:20:05

@serial killer: Gondolom, van, aki nem felejt és bűnöst keres a problémájára.
Vagy valaki szarvast lőtt! :)
süti beállítások módosítása