Bizony a Kenguruföldről is érkeznek nézhető filmek. És nem is akármilyenek!! Gondolok itt pl. az Animal Kingdom-ra vagy az enyhén más műfajú The Loved Ones-ra. Utoljára, mint egy korábbi írásomban is említettem, hogy bizony az egyik legjobb western film, amit láttam Az ajánlat volt és nem meglepő módon szintén Ausztráliából került a közönség elé. Ezért vártam már ez a filmet is.

Shane Cooper (Ryan Kwanten) feleségével jobb levegő reményében Ausztrália egyik eldugott kisvárosába Red Hillbe költözik, ahol még az emberek nem restek lóháton közlekedni. Első munkanapján a rábízott feladatot befejezve, visszatér a rendőrőrse, ahol rossz hírrel fogadják többiek, ugyanis Jimmy Conway (Tommy Lewis) volt helybéli lakos, akit 1995-ben életfogytiglani börtönre ítéltek megszökött a fegyházból és minden jel szerint a város felé tart, hogy bosszút álljon az őt bebörtönző rendőrökön. Bill (Steve Bisley) sheriff csapata az újonc Cooperrel felfegyverkezve a városhatárokon várja, hogy a szökött fegyenc mikor ér a városba……

Határozottan tetszett. Az biztos, hogy nem úgy indult, ahogy elképzeltem, de a végére teljesen beleéltem magam. Kicsit lapos volt az eleje egészen addig, míg Jimmy meg nem jelent és határozott elképzelését a bosszújával kapcsolatban érvényesíteni nem kezdte, viszont ettől a ponttól egész kellemes kis izgalom kezdett kialakulni. Nem körömlerágós, de tetszetős.  

Azért az összhatáson nagymértékben rontott az, hogy egyes emberkék nem mindig a legnormálisabb cselekedett hajtották végre az adott szituációkban. Egyszerűen hülyék voltak és hülyeséget csináltak. Azonban ezt feledteti Jimmy nem éppen könyörületessége, amit nagyon eltaláltak. Nem egy bosszúálló angyal kinézete van.  Ahhoz képest, hogy napjainkban játszódik a klasszikus western elemek felfedezhetőek benne, úgy mint a lövöldözés, a lovaglás, a nyilazás, és gyönyörű tájképek.  Különösen éjszaka a vihar előtti lovaglás tetszett. A filmben szereplő karakterek a két főszereplőn kívül egy kicsit sem szimpatikusak.  Más amúgy sincs. Érdekes, de az egész város kihalt. Legalábbis egy éjszakára. Kezdetben a film zenéje valamiért csak nem akart belemászni a fülembe, de utána már megtetszett. A filmekben egy kicsit is jártas emberek sajnos a film felénél érzékelik már azt a csavart, ami a végén be is következik. Amúgy remek lezárása volt a filmnek.

Ryan Kwanten (True Blood sorozat, Halálos hallgatás) igazából nem volt számomra olyan meghatározó. Nem volt rossz. Talán ami tetszett benne azon kívül, hogy szimpatikus pali, hogy nem volt szuperhős, hanem egy sebezhető ember. (Szegénynek igen sokat kellett gyalogolnia.)  A másik főszereplő Tommy Lewis (Az ajánlat) ugyan sokat nem beszélt, mégis jobban bejött. Minden tekintetben ő a klasszikus rosszarc. Brutálisan csak ment előre és nem adta fel. Utolsó mondata a filmben hatásos. Steve Bisley (Mad Max) sheriff szerepben még aki említést érdemel, igen figyelemreméltó pasi. Végül is rosszat senkiről nem tudok mondani, tették a dolgukat rendesen.

Úgy gondolom Patrick Hughes rendező sikeresen ötvözte a klasszikus western elemeket a mai környezettel. Forgatókönyve alapján szépen lassan építette fel ezt az akció western thriller egyveleget. Hibái ellenére mégis azt mondom rá, hogy bizony igen kellemes atmoszférájú szórakoztató film!

Ajánlhatom téli estékre, zivataros délutánokra, mikor az ember egy kis kikapcsolódásra vágyik és nem éppen a könnyedebb vígjáték fajtából. Kemény kis film a kenguruk őshazájából. Biztos, hogy nézős lesz még egyszer!

65% 

Nem véletlenül kerülgettem ezt a filmet eddig. Valahogy éreztem, hogy nem ez a film lesz az, melynek a hangulata az egekig emel, de arra sem gondoltam volna, hogy ennyire merev falu szakadékba tudna lökni. Nehéz talpra állni és kimászni belőle, mert visszacsúszok. Nehéz lesz úgy írni róla, hogy ne mondjam el a film lényegét, de azért megpróbálom.

1970-s években három fiatal Tommy (Andrew Garfield) Kathy (Carey Mulligan), és Ruth (Keira Knightley) a halsham-i bentlakásos iskolában nevelkednek szigorú feltételek között egészen 18 éves korukig.  Az iskolában az első és legfontosabb a gyerekek egészsége, ehhez természetesen minden adott. A három gyerek itt ismerkedik meg a barátsággal, szerelemmel, a vágyakozással, ami később az egész életüket összetartja. 18 éves korukban, szörnyű titokkal a vállukon, elhagyják a nevelőotthont, hogy saját lábra álljanak, egészen addig, míg újra szükség nem lesz rájuk………    

Azt hiszem ezzel a rövid leírással még nem tudtam senkinek a kedvét meghozni a filmhez, de tényleg, ha többet írnék róla abszolút az élvezet rovására menne. Amúgy is kell hozzá egy bizonyos hangulat, mondjuk nem konkrétan letargikusra gondoltam, mert esetleg még mélyebb szintre esik az ember, onnan meg már közel az öngyilkosság. Na, azért nem kell idáig persze lemenni. A film tényleg nagyon sötét és nyomasztó. Kazuo Ishiguro (A napok romjai) író Ne engedj el című regényéből filmesítették meg ezt a nagyon szomorú és elgondokodtató történetet. Elvileg egy romantikus filmnek indul és csak később vesszük észre, hogy igazából ez egy "futurisztikus" dráma, bizony közelebb áll a sci-fihez, ami a mai világban végül is bármikor bárhol megtörténhet. Az a reménytelenség és tehetetlenség, amit a filmből az arcunkba kapunk, sok ember idegét kikészíti majd. Végtelenül dühítő, lenne, ha így beletudnánk törődni a sorsunkba, engem ez kifejezetten idegesített. A film sok kérdést feltesz, el lehet rajta szépen gondolkodni. Persze ezeket a kérdések mindenki tegye fel majd magának. Az utolsó 10 perc az egyik legszomorúbb befejezéseknek egyike, amit mostanában láttam. Bár könnyek nem jöttek, lehangolt keményen. Egy jó tanács a film elkezdése előtt, ne álljunk neki fáradtan, mert szépen lassan, visszafogottan halad előre. 

Mindhárom színész nagyon magas színvonalon játszik, talán Keira Knightley picivel marad le a többiektől, de Ő is tökéletes. Andrew Garfiled (Doctor Parnassus és képzelt birodalma,  Közösségi háló) borzasztóan nagy tehetség. Ezek után nekem nagyon nehéz lesz elképzelnem Pókemberként, de szerintem sima ügy lesz neki. Carey Mulligan (Büszkeség és balítélet, Egy lányról) fantasztikus. Az arcán végig látszodó beletörődés félelmetes. A nagy sztárok gyermekéveit játszó színészpalánták nagy piros pontot kapnának, ha iskolapadban ülnének.

Mark Romanek (Sötétkamra) rendező és Alex Garland (28 Nappal később,Napfény, A Part) forgatókönyvíró emlékezetes, szívbemarkoló, igen depresszív filmet készített, amit nem felejtünk el, mert úgy belénk mar, hogy sokáig nézzük még a helyét, úgy meglátszik. Akik olvasták a könyvet (én nem) azt nyilatkozták, hogy a regény átültetése vászonra tökéletesre sikerült.  Megemlítem még, hogy a filmnek a fényképezése, melankolikus zenéje csodálatos.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretnének megnézni egy igen mélyen elgondolkodtató filmet az életről, az élni akarásról, és az élet rövidségéről. Bizony becsüljünk meg mindent, amíg lehet. Nem egyszerű film, nehéz kiverni a fejünkből.

80% 

Sajnos mostanában nem igen kényeztetnek el minket westernfilmekkel. Évente érkezik egy – két darab, ami igazán élvezhető. (Bár ha mindegyik jó lenne, akkor meg az lenne unalmas.) Legutoljára John Hillcoat rendezésében készült Az ajánlat c. film volt, ami nagyon bejött, na meg persze a Jesse James meggyilkolása, a tettes gyáva Robert Ford.  Ezért is lelkesedtem, amikor olvastam, hogy Coen testvérek leporolják és feldolgozzák az 1969-ben készült  A félszemű c. klasszikus művet, aminek nem más volt a főszereplője, mint a legendás John Wayne.

A 14 éves Mattie Ross (Hailee Steinfeld) kereskedő apját a saját alkalmazottja gyilkolja meg egy sikeres üzlet lebonyolítása után. A gyilkos Tom Chaney (Josh Brolin) a pénzzel együtt a helyszínről gyáván elmenekül. Mivel a sheriff iroda rettentően elfoglalt a helyi ügyekkel, ezért egy másik városból jött ember meggyilkolása végett nem indítanak hajtóvadászatot. Mattie felbérli a nem éppen szimpatikus Rooster Cogburn (Jeff Bridges) rendőrbírót, aki híres arról, hogy mindenkit megtalál, és nem mellékesen rettentően szereti az alkoholt. A ”nyomozásba” bekapcsolódik harmadiknak LeBoeuf nevezetű texasi ranger (Matt Damon), akinek viszont már régóta fáj a foga Chaney-re, még egy korábban elkövetett gyilkosság miatt. Hárman lóháton az indiánok földjén keresztül elindulnak megkeresni és a törvény elé állítani élve vagy halva Chaneyt……

Nem mondatom a legjobb Coen filmnek. A Nem vénnek való vidék szerintem jobb. De nem sokkal marad el tőle. Tipikus bosszúfilm. Valakit meggyilkolnak és a család valamelyik tagja nem hagyja annyiban. Kivételesen most egy kislány az, aki erre az ismeretlen útra tévedt. Nem láttam az eredeti filmet, tehát nincs támpontom, hogy mitől tér el ez tőle. Nem mellékesen mindkettő alapját egy Charles Portis író regénye ihlette és azt adaptálták vászonra. Utána olvasva Coenék az nyilatkozták, hogy az Ő feldolgozásuk hűen követi a regényt. Úgy legyen, hiszek nekik, mert miért ne. Valahogy így kell egy jó westernt csinálni. Gyönyörű tájak, lovaglás, tábortűz, fegyverek, klassz fogsorok, állati szőrmék (a medvés pasi, ahogy kinéz!) piszkos ruhák, stb. minden olyan kellék, ami egy vadnyugati filmben nagyon jól néz ki. Coen tesók kicsit visszavettek a durvulásból, de azért bőven érezhető a védjegyük. (amikor a pasit pofán lövik sörétessel) Vicces, mosolygásra késztető jelenetek is simán találunk. (Fogkihúzás kézzel.) A párbeszédek kidolgozottak, de mondjuk náluk ez alap. Imádtam azt a szöveget, mikor a hullának nem jár rendes temetés, mert túl kemény a föld, vagy amikor Mattie eladja a lovakat és a nyerget az eladónak, hát az valami félelmetes. A film nem pörög ezerrel, de nem is baj, addig is lehet bámulni a szépen fényképezett táját, de mégsem jelenti azt, hogy unalmas lenne, a hangulata úgyis magával ragad. Indiánokra nem várjuk, mert nincsenek.

Azt hiszem Hailee Steinfeldet (tv sorozatokban játszott) felfedezték, kizártnak tartom, hogy ez után a film után ne ostoroznák dögivel ajánlatokkal. Sokszor fogunk még hallani róla. A nagy sztárokkal teljesen azonos szinten van. Hihetően játssza el a markáns, karakán koraérett hölgyet, ami mögött azért még naiv szív lapul.  Jeff Bridges (A nagy Lebowsky, Tron, felsorolhatatlan) békebíró szerepében kezdetben egy kicsit sok volt, de aztán megszoktam és azt mondtam, hogy nagyon jó. Bár alig lehet érteni mit mond. Úgy látszik, bejönnek neki ezek a piás szerepek. Matt ’Jason Bourne’ Damon, mint texas ranger! Vicces. Nem tudom, hogy sikerült őt megtalálni erre a szerepre, kicsit furcsa, de semmi rossz végül is nincs benne. Josh Brolin (Jonah Hex, Nem vénnek való vidék) gyilkosként nem sokat szerepel, de amikor megjelenik, rendesen odateszi magát. És beszéde neki is félelmetes. Mintha nagy adag tehénlepény lenne a szájában.  Igazából tökéletes választás az összes szereplő. Mind profi.

Ethan & Joel Coen (Nem vénnek való vidék, Fargo, felsorolva lemenne a nap) testvérek ritkán hibáznak, sőt meg merem kockáztatni, hogy még nem láttam tőlük rossz filmet. (Na jó. A Kegyetlen bánásmód az nem jött be annyira, de a többi igen.) Igazából nem vagyok jogosult negatív kritikával illetnem őket, mert csak egyszerű filmnéző vagyok, de úgy gondolom ez egy picit, de csak nagyon picit gyengébb lett, mint a többi! De szigorúan a saját mércéjükhöz viszonyítva, mert bizony ezt a filmet is büszkén ki lehet tenni a polcra a western klasszikusok közé.

Utoljára mindig azt írom, hogy kinek ajánlanám ezt a filmet. Elsősorban mindenkinek, másodsorban a western rajongóknak, harmadsorban annak, aki még nem látott Coen filmet, hogy szeresse meg a stílusukat. Mert nem szabad kihagyni egyiket sem. És egy kicsit sem voltam elfogult.

85 %             

Ma délután "könnyed" kis háborús filmre vágytunk a barátaimmal. Választásunk egy koreai filmre esett, amely az Észak – Dél konfliktust dolgozza fel. Mivel a Harcosok szövetsége (Tae Guk Gi: The Brotherhood Of War) az egyik kedvenc polgárborús filmem, gondoltam ez sem lehet sokkal rosszabb. Ráadásul a bemutatója is igen tetszetősre sikeredett.

1950-ben az Északi-korai csapatok folyamatosan visszavonulásra késztetik a Dél-koreai egységeket. Egy stratégiailag fontos, elhagyatott középiskolában, a déliek hátrahagynak szinte kiképzés nélkül 71 újonc önkéntes egyetemistát, néhány katonával kiegészítve, hogy az ellenséget a megérkező erősítésig próbálják feltartani. A velük maradt katonák közül az egyiket parancsnoknak nevezik ki. Ő próbálja az ifjúságot valamiféle katonai alakulatnak átalakítani. Ezek a srácok korábban egyáltalán nem fogtak fegyvert a kezükben, azt sem tudták, hogy mi az a gránát, nevetgéltek, táncoltak, ugratták egymást és nem gondoltak a háborúra. Közben a déli seregek egészen a partokig húzódnak vissza, hogy ott összepontosítsák az egységeiket, ahol minden egyes katonára szükségük van.  A fennmaradt emlékiratok szerint a srácok 11 órán keresztül tartóztatták fel egy igen komoly haderőt képviselő Északi sereget…..

Sajnos nem ütötte meg a bevezetőmben említett film mércéjét, de nem volt rossz. Olyan felemás. Voltak remek dolgok benne, és voltak olyanok, melyeket egyáltalán nem értettem. Például  amikor az erdőn át tőrbe csalják őket, elég bénák kezdetben idegesített, de aztán átértékelve mégis arra jöttem rá, hogy nem ők voltak a bénák, mit tudták ők, hova rohantak egymás után kiabálva. Utána ismét visszaestem abba, hogy ezek mégis hülyék, hogy ennyi eszük volt. Nem tetszett, hogy több jelenetet is elvicceltek, olyan burleszkesre vették, valahogy több komolyságot vártam volna. Aztán nekem az Északi parancsnok valamelyik westernfilm hősére emlékeztetett, inkább vicces volt a motoron, mint félelmetes. Amikor az északi kissrácot lelőtték – na, nem azért, mert nem szeretem a gyerekeket -, arra viszont azt mondtam, igen, végre valami.  A kezdő jelenetet a filmben nagyon eltalálták, lőnek, robbantanak benne nem is keveset. Persze ez a film utolsó 20 percére is elmondható. Használtak szép számmal pirotechnikai elemet. Amúgy kellően véres a film, de azért ne várjuk azt, hogy minden percben hullnak a végtagok. Végül is összességében jók a speciális effektek. Azért kíváncsi lennék, Hollywoodban 10 milliós költségvetés mire lenne elég. Nemhogy egy egész filmet, de még egy jelenetet sem tudnának összehozni ennyiből. A végső csatában, amikor nagyon izgulni kell, húztam megint a számat nem egyszer, hogy most ezek tényleg ennyire hülyék, hogy csak úgy kirohannak az ajtón, hogy lőjék egyből fejbe őket?! Most északi katonákra gondoltam. Azonban mégsem mondhatom azt, hogy nem volt meg benne az a kellő izgalom, kellő drámázás, keménység,  amiket egy háborús filmben látni akartam. Az a két óra játékidő hamar elillant.

A szereplők elemzésére nem nagyon szeretnék kitérni, mert igazán senki nem tűnt ki, de nem azért mert nem lehetett őket megkülönböztetni. Jók voltak. Bár nem ismerném meg őket másik filmben.  Őszintén még utánanézve (imdb) sem találtam meg, hogy ki – kicsoda. Szégyenszemre csak úgy neveztem őket, hogy a ferdeszemű, a dagi, a Harry Potter…….  Amit elvárhattunk, félelem, reszketés, öröm, tökéletesen átjött.

John H. Lee rendező az egyik elhunyt diák levelezéseiből készítette a filmet Mivel megtörtént eseményeken alapult, nagyban nem térhetett el tőle, bár többször is eszembe jutott, hogy ez biztos így volt? Vagy csak a filmhez találták ki. Azért néhol elég viccesre vették. Ahogy írtam már, ennyi dollárból azért ilyen filmet összehozni nem semmi. Ezért gratuláció. Kitűnő csatajelenetek, kis drámázás, és mint ahogy elvárható egy koreai filmtől tökéletes zenei aláfestés.

Ajánlhatom egy olyan estére vagy délutánra, amikor egy kis keménységre, hangos és véres csatajelenetekre vágyunk, asszony vagy barátnő nélkül. De ha nézi ő is, az se baj nem fog félelmében az ölünkbe ugrani. Sajnos nagyon nem tudtam magam beleélni az egyetemisták helyébe, de azért minden tiszteletem az övék. Ennél sokkal gyávább lettem volna.

65%

Korábban írtam, hogy legjobb női főszerelő oscar díjat Natalie Portman kapja meg a Black Swan című filmben nyújtott szerepéért, most pedig leírom, hogy a legjobb férfi oscart James Franco kapja a 127 Hours című filmben eljátszott felülmúlhatatlan alakításáért. Danny Boyle meg egy zseni. A film meg....

A valós történeten alapuló filmben Aron Ralston (James Franco) hegymászó történetét kapjuk meg, aki egyedül indul el Utah állam sziklás hegyeinek meghódítására.  Sajnos mászás közben beleesik egy sziklaüregbe olyan szerencsétlen módon, hogy a keze beszorul egy sziklatömb alá. A csapdából próbálkozásainak ellenére sem tud szabadulni, ezért amíg van ereje és tud gondolkodni elég drasztikus lépésre szánja rá magát. Ez azt hiszem nem titok,  - és aki nem akarja tudni mi van a filmben az ugorjon a következő bekezdésre  - mivel bárhol utána lehet olvasni és lehetett róla hallani, a jobb kezét egy életlen késsel levágja….

Igazából már a film nyitójelenetében tátjuk a szánkat. Élvezzük az átjövő szabadságot, azt az adrenalin növelő életérzést, ahogyan Aron hasít a biciklijével, ahogy fut, ugrál, mászik a vörös sziklákon keresztül, miközben olyan zene szól alatta, ami abszolút dobolásra készteti végtagjainkat. Ahogy néztem a helyszíneket, ahogy ugrálnak és fürdenek a kristálytiszta tóban, ahogy nevetgélnek, már csak az hiányzott volna, hogy kellemes szellő megborzolja a hajam és akkor igazán tökéletes lett volna az élmény. Persze így is az volt. A film egyből magával ragad és nem enged. Feldob. Ennek a szomorú történetnek van egy bizonyos hangulata, amitől mégsem érzed azt, hogy tragikus emberi dráma, küzdelem az életben maradásért. Volt olyan jelenet, amikor Aron kérdezz-felelek-et játszott el a kamera előtt, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Persze a könnyed stílus elveszik az ominózus jelenetnél, amit kellően naturálisan mutatnak meg. Az biztos, hogy nézéséhez gyomor kell. A filmben természetesen nem csak a sziklafogságban maradt emberi küzdelmet követhetjük végig jelen időben, hanem kapunk Aron hallucinációiból és visszaemlékezéseiből és is egy keveset.  

Igazából nyugodtan hívhatjuk egyszereplősnek a filmet, mert James Franco (Pókember, Ananász Expressz) jött, látott és győzött. Pusztítóan jó a filmben. Szerethetően vidám karakter, aki sajnos nagyon rosszul járt. Szerintem a szobrot, mint ahogy fent is említettem simán megkapja. Kate Mara és Amber Tamblyn, mint mellékszereplők nagyon keveset vannak a vásznon, ezért csak megemlékezek rájuk.

Danny Boyle (Trainspotting, Slumdog Millionaire) és az egész stábja, nagyszerű munkát végzett. Aki emlékszik a Gettó milliomos csodás képeire, fülbemászó zenéire ezt ebben a filmben is megkapja. Nagyon szépen fényképezett helyszíneket láthatunk, brutál jó zenei aláfestéssel. Az osztott képernyős jelenetekért meg jár a pont, nagyon eltalálták. Na és persze a mikrokamerával felvett dolgok is remekre sikerültek, mint pl. a kulacsos rész esetében. Ahogy fentebb is írtam bármennyire is ez egy tragikus történet, mégis olyan hangulata van, ami egyszerűen nem enged el a képernyő elől. Ahhoz a bizonyos részhez, meg tényleg kell idegzet, mert bizony felejthetetlen.

A filmet azon embereknek ajánlanám, akik szeretnének egy pörgős, cseppet sem unalmas filmet estére, akik szeretik a természet és az ember küzdelemét, és természetesen az Út a vadonba rajongóknak! (mint magamnak).  A film egy igen híres történet, tehát aki nem tudja a végét, annak még nagyobbat üt.  Egyre jobb filmeket kerülnek elő 2010-ből. Kár hogy késve érnek hozzánk. Nagy kár.    

90%

Nem vagyok egy vígjátékpárti, mivel nagyon könnyen bele lehet szaladni bődületesen nagy marhaságokba, aminek az ég adta világon nincs semmi, de semmi értelme, és utána meg bosszankodsz, hogy megint elpazaroltál másfél órát az életedből. Különösen igaz ez az úgynevezett tini vígjátékokra, az Amerikai Pite és társaira.  Azért vannak kivételek is.

17 éves Olivie (Emma Stone) középiskolás lány barátnője invitálására nem hajlandó elmenni közös családi hétvégére, arra hivatkozva, hogy a hétvégén megtörténik életében a nagy nap, és végre maga mögött tudhatja ártatlanságát. Persze kamu szöveg ez, mert az ég adta világon semmi sem történik vele, ugyanúgy telik el ez a hétvégéje is, mint többi hétköznapja. Égadta világon semmivel. Persze a következő héten a nagy újság elmondására a budiban kerül sor nagy titoktartások közepette, aminek következménye, hogy már másnapra az egész suli Olive szüzességének elvesztéséről beszél. ”Bánkódásra” sok ideje nem marad, mert az iskola homoszexuális tagja az alkalmon kapva érdekes ajánlattál áll elé! Amennyiben hajlandó elterjeszteni róla, hogy lefeküdtek egymással, szigorúan csak megjátszva, úgy hogy mindenki elhiggye róla, hogy ő mégsem ”más”, akár fizetne is érte. Főszereplőnk áldott jó lelke persze megpuhul, és ettől a ponttól már senki nem mossa le róla, hogy Ő a suli ”ribije”! Public Enemy One. És ha egyszer beindul az üzlet, nem lehet leállni……………., de a lejtőn sem.

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, utálom az altesti poénokra épített erőltetett trágárul beszélő baromságokat, és azokat is melyek ütődött emberek szerencsétlenkedéséből fakadnak. Hála az égnek itt semmi hasonló nem történik és a b..d megeket is mellőzték. Az maradjon meg a Pite rajongóknak. Ez a film nagyon aranyos és szerethető, a 80-as évek hangulatát idéző mégis friss, tényleg olyan, amire azt lehet mondani, hogy a kategóriája ”romantikus-vígjáték”! Érdekes, hogy eddig magát a szüzesség elvesztésére orientált témájú filmek közül, szinte mind pasis filmek közül kerültek ki, itt végre ennek a ”rettentő nagy teher” levetkőzését női szemszögből kapjuk. Igaz az jut közben az eszünkbe, hogy az amerikai középiskolások egyik legnagyobb problémája lenne.  Olyan érzést is keltve, hogy ez a suli még a múltból maradt itt, mert nem hiszem, hogy mai 17-18 éves diákok között a szűzesség elvesztése akkora téma lenne már. Kicsit mondjuk azt sem értem, hogy Olive speciel úgy jellemzi magát, hogyha ő felhőkarcoló lenne és a fiúk a Google Earth, még akkor sem vennék észre, annyira átlagos. Hát nem tudom, szerintem egyáltalán nem néz ki rosszul. Nekem mondjuk ezek voltak a halvány negatívumok. Említendő dolog még, hogy a film a Skarlát betű című film előtt is leteszi a tiszteletét, olyannyira, hogy Olive büszkén viseli a nagy ”A” betűt, ami anno ugye a házasságtörés jele volt. Feltűnik még egy - két internetet reklámozó dolog, hogy nem maradjunk reklám nélkül, mint pl.: a Facebook, Youtube…. stb. És persze nyomjuk az smst!

Emma Stone (Zombieland, Superbad) legjobb alakítása az amúgy nem túl széles filmográfiájában. Viszi a filmet nagyon. Látszik rajta, hogy élvezi a szerepét. Könnyedén, bájosan, lazán adja elő szerepét. A film után is mosolygunk még rajta egy kicsit. Aki eddig nem csípte az most megszereti. A filmben viselt cuccokkal állat módon kiemelik az alakját, de ami inkább megfogott benne az a mély hangja volt. Kicsit azért többnek nézett ki, mint egy 17 éves lány, de ma már ki tudja megállapítani,”a mai lányok” életkorát.

Persze a mellékszereplők sem semmik. Stanley Tucci (Komfortos mennyország) és Patricia Clarkson (Viharsziget) Olive szüleiként hatalmas szöveget nyomnak végig. Nagyon viccesek együtt. Érdekes gyereknevelési stílust adnak elő. Malcolm McDowell (Törtetők, Hősök sorozat) iskolaigazgatóként kapott egy dühös jelenetet, Thomas Haden Church (Kerülőutak) tanárként, Lisa Kudrow (Jóbarátok) meg mint tanácsadóként osztja az észt. Hibátlanok. Aztán megemlítem a barátnőként feltűnő Alyson Michalkat (Hellcats sorozat) akiről csak egy dolog jut az eszembe és pedig: a mell, több nem.  

Will Gluck (Pomponsrácok) rendező és Bert V.Royal elsőfilmes forgatókönyvíró John Hughes (rendező, forgatokönyvíró) nyomát követve, és a filmben megemlékezve, a 80-as évek filmek hangulatát ötvözve egy intelligens vígjátékot hoztak össze, ami bár nem lesz szerintem klasszikus, de emlékezetes az biztos. Számomra igen.

Azoknak ajánlanám a filmet, aki szeretnének maguknak és a kis családjuknak egy kellemesen mosolygós kikapcsolódást délutánra, remek történettel, pompás zenékkel és szerethető karakterekkel. Nem csak nőknek! Akik csípték a 10 dolog...vagy esetleg a Juno-t azoknak meg kötelező. Estére pedig mehet valami keményebb.

80%

Gyerekkorunkban mindannyian nagyon vártuk a karácsonyt, hogy jön a Télapó és van zsákjában minden jó! Később mikor már beláttunk, hogy csak a szüleink szívatnak és megláttuk, hogy piros kabátban és gatyában, ősz szakállal nyomja magába a coca-colát, akkor már kicsit elvesztettük a hitünket benne. A finnek viszont egészen különlegesnek látják a szakállas öregurat!

Korvatunturi hegységben a világ legnagyobb temetődombján ásatások során az egyik legnagyobb titokra derül fény, ami el tudunk képzelni. Megtalálják jégbe fagyva a Télapót! Régi történet szerint a lappföldi emberek bedühödtek a télapóra és a jeges tóra csalták, ami alatta beszakadt és befagyott. Nyáron kihúzták tömbbe fagyva és eltemették több 100 m mélyen a kövek alá. Álmaink bácsikájának megtalálása után furcsa estek történtek. A szétmarcangolt rénszarvasok szomorú fellelése még csak a kezdet, azonban mikor a kutatóbázist is egy csapásra kiürül, és a gyerekek is sorra tűnnek el, csak Pietari (Onni Tomilla) nevű helyi kisfiú jön rá, vajon ki lehet a tettes, akit minél előbb meg kell állítani….

Ezek a finnek sem normálisak az biztos. Bár inkább legyenek ilyenek, minthogy gyártsanak valami tucat sz..rt. Érdekes megközelítése a Télapónak, és magának a Karácsonynak, mint a szeretet ünnepének, ugyanis ebben a filmben semmiféle szeretet nem kapunk. Inkább csak félelmet és izgalmat. A mítosz lerombolását. Persze azért inkább a megmosolyogtató fajtából. Ez most nem azt jelenti, hogy lerágjuk a körmünket és halálra röhögjük magunkat. Igazából, nem mondhatom azt, hogy sokat mosolyogtam volna rajta, inkább csak a számat húztam oldalra. Különösen akkor mikor felvetik, hogy hány dollárt érhet egy télapó? Szerintem ezen sem sokat filózott el senki, kivéve, ha nem ajándékboltban árulják. Ez a fanyar humor azonban végig egyensúlyban marad az ”izgalmasabb” részekkel. Nem szabad egy percig sem komolyan venni.  Ritán gondolnánk azt is, hogy egy télapó ronda, vézna és meztelen, mintha egy horrorfilmből lépne ki és véletlenül sem jut róla az eszünkbe, hogy őt apónak kellene hívni. Ja, rénszarvasokra se várjunk, mert megették őket, mind a 433 darabot.

Nem szeretnék nagyon kitérni a finn színészekre, mert abszolút nem ismerem őket és a korábbi filmjeiket sem. Itt teljesen rendben voltak. Amit kellett megoldották simán. Talán ami érdekes volt az az apa és a fia közötti súrlódás. A gyerek Onni Tomilla aranyos volt. Ha jól emlékszem mikor ennyi idős voltam engem is mindig majd megevett a kíváncsiság. Aztán meg kaptam egyet az orromra. Viszont régen láttam olyan filmet, amiben nem szerepeltek nők! (Ezt csak úgy megemlítettem)

Jalmari Helander rendező korábban már elkészített rövidfilmjeinek (2003,2007) mixéből vitte egész estésre ezt az őrületet. Szerintem kifogástalanul, elég sötét és bizarr módon, annak ellenére, hogy nem láttam a kisfilmeket. Marha jó lehetett neki, hogy végre egy olyan anti-karácsony filmet alkotott, amit előtte korábban kevesen. Okos volt. Volt egy jelenet, ami nekem nagyon bejött és szeretnék megemlíteni, bár nem az WETA készítette az látszott rajta, mikor több 100an futnak meztelenül a hegyen keresztül. A film végét (utolsó 4percet) nem nagyon értettem, bár biztos így volt jó.    

A filmet azoknak ajánlom, akik már unják a szokásos minden évben megnézem ugyanazt a karácsonyos filmet, amit már ezerszer láttunk. Nincs kedvem felsorolni, de biztos mindenki tudja melyek azok. Bár azért azok a gyerekek és felnőttek, akik még hisznek a piros kabátos fehér szakállú télapóban, nyugodtan hagyják ki. Mert csalódnak.

(A cím nem saját fordítás)

70 %

Egyszer mindenki találkozik az ördöggel! Még ha nem is a személyesen! A sok dráma - vígjáték vonal után valami brutálisan állat thrillerre vágytam és ma bizony végre megkaptam, de úgy fejbe is vágott, hogy nehezen térek magamhoz. Nehéz nekiállni írni róla, jobb lenne, ha egy kicsit leülepedne, mert ez a 140 perc bizony kemény volt. Na, nem azért mert végig kellett ülnöm cola és popcorn nélkül, (bizony kis túlzással nem fogyasztottam volna el egyiket sem) hanem ilyen jó thrillert bizony ritkán lát az ember. Ja, hogy egész véletlenül nem amerikai, hanem koreai? Hála az égnek.

Kim Dae-Hoon (Lee Byung-Hun) titkos ügynök menyasszonyának brutális meggyilkolása után megfogadja, hogy a gyilkosa jóval nagyobb szenvedésen fog keresztül menni, mint amit a tettes elkövetett áldozatain. A pszichopata gyilkos Kyung-Chul (Choi Min-Sik)egy brutális szörnyeteg, aki nem válogat, mindegy neki, hogy gyerek vagy nő, csak élvezze a könyörgésüket, majd a legkegyetlenebb halálukat. Ahhoz, hogy valaki elkapja, ugyanolyan állattá kell változnia. A rendőrség négy feltételezett tettese közül Soo-hyeon lekapcsolja az elkövetőt, de nem öli meg. Az túl gyors és humánus lenne ennek a szörnyetegnek. Szeretné látni szenvedését, könyörgését és félelmét. Csuklóját eltörve és a torkán lenyomva egy gps jeladót szabadjára engedi, hogy megfigyelje útját és kéjvágyát, de mielőtt újra lecsapna, közbelép és újra porrá zúzza……

Elsőre azt gondoltam, hogy egy különösen brutális sorozatgyilkost kereső filmek egyikét nézem, végül is ez közel 40 percig igaz, csakhogy ezután elkapják a gyilkos. Ettől a ponttól kezdve viszont más irányba mozdult el a film, átalakult egy totális bosszúhadjárattá. A megtorlás teljesen más megfogalmazásba kerül, mint amit eddig filmekben láttunk. Mindegy, hogy milyen szadista eszközökkel történik, csak az lényeg, hogy ezt az állatot semmisítse meg mindenáron, de ehhez az kell, hogy a főhősünk átváltozzon szörnyeteggé. Azonban, hogy milyen módon, mindenkin keresztülgázolva történjék meg, nem tarthat az örökkévalóságig következmények nélkül, még akkor sem, ha magával az ördöggel állunk szemben. A film nem gyenge idegzetűeknek való, egy-két jelenete bizony sokkolja az embert (szerintem ilyen szikés ínszalagvágást még nem láttunk), annak ellenére is, hogy több jelenetet kivágtak belőle. Most azért ne Motel és hasonló szintű remekművek értelmetlen kaszabolásaira gondoljunk. Persze amit ebben is vélünk látni sok emberben még így is kivágja a biztosítékot. Az izgalomtól azonban nem kell leizzadunk, mert bizony ez nem így van, de azért így is bőven van ”fotelból majd kiugrunk” jelenet.   

Hun Lee átalakulása több - kevesebb sikerrel nekem átjött, valami hiányzott belőle, néha csak a szeme mozgott, nagyon merevnek tűnt az elejétől a végiéig, de még így remek volt. Drukkoltam neki, de néha több gyűlöletet vártam volna. A gyilkos szerepében Min-sik Choi (Oldboy, A bosszú asszonya) félelmetesen lenyűgöző. Totálisan nulla arcmimikája miatt már alapban gyűlölni tudjuk és akkor még nem is vette elő a bárdját. Tényleg elhiszem róla, hogy ez egy érzelemmentes állat, akit csak az ösztönei hajtják előre.  Az utóbbi évek leggonoszabb gyilkosa. Nyugodt állapotról átváltozása őrültté egy pillanat műve és az a pillanat halál természetes. Félelmetes egy karakter.

Kim Ji-woon (Keserédes élet) rendező nagyon szép látványvilágot teremtett. Az első jelenetsorban, mikor hullik a hó és a véres hullát húzzák benne az valami csodásan perverz. Vagy mikor a levágott fejet sodorja a kristálytiszta víz. Persze ez egy bizonyos fokú aberráció, hogy ezek a jelenetek valakinek tetszenek, de szerintem maximálisan támogatják az egész film hangulatát. A látvány és a brutális gyilkolását mutató képek tökéletesen passzolnak egymáshoz, amihez az egész film alatt nagyon komoly magával ragadó zene társul. Choi Min-Sikről készített közeli képsorok - arcmimikájának ellenére is - megszólalás nélkül is beszélnek mocskos gondolatairól, nagyon profi.

Sajnos azonban ez az a film, ami nagyon kevés nézőhöz fog eljutni, talán majd akkor a Hollywoodban felfedezik és remekelik, de akihez most véletlenül odakerül és egy kis bizarr borzongásra vágyik, bizony ki ne hagyja.

Néha kell nézni ilyen filmet is, nem azt mondom, hogy mindig, mert az azért egy kicsit sok lenne.  Mondjuk, ritkán akad a kezünkbe amúgy is ilyen remekmű.

90% 

A mai filmet egy filmes blogon láttam meg, mikor megemlítették, hogy a 10 legjobb film között szerepelhetne 2010-s évben. Előtte sosem hallotta róla. Ez a film azonban, nem a látványával, nem az izgalmával és nem is az abszolút, könnyfacsaró drámájával tűnik ki a többi film közül, hanem a hihetetlen egyszerűségével, könnyedségével, ami sodorja az embert a film elejétől a végéig. Köszönöm az illetőnek aki ajánlotta.

New York, Bronx, City Island. Város a városban. Egy család. Rizzoék. Hétköznapi emberek hétköznapi titkokkal. Vince (Andy Garcia) New York-i börtönben fegyőrként dolgozik, nagy vágya, hogy színész legyen, ezért sumákban póker partik helyett kezdő színész társulathoz jár próbákra. Joyce (Julianna Margulies) anya szerepében próbálja eljátszani a ”rendes” anyát, aki összetartja a családot és tiszta füstmentes házat akar. Ezért Ő titokban, a kertben fűstől.  A filmben persze mindenki nyomja a cigit ezerrel. A fiúk, Vince Jr. (Ezra Miller) perverz gondolatai a dundi nők/lányok körül forognak, ezért a neten keres társaságot egy 158 kg-os hölgy személyében. Egészségére. A lányuk, Vivan (Dominik Garcia-Lorido) elméletileg ösztöndíjasként egyetemre jár, valójában sztriptíz táncosként dolgozik egy éjszakai klubban. Azonban a Rizzo család amúgy sem egyszerű élete egyik napról a másikra megváltozik egy csapásra, mikor Vince próbaidőre hazahozza a börtönből, tinédzserkori kapcsolatából született fiát Tony-t (Steven Strait), akiről persze senki sem tud…….és még folytathatnám a sztori lelövését…….

Ennyire kedvesen aranyos, vicces filmet nagyon ritkán lát az ember. Végig mosolygásra készteti az embert. Nagyon szerethető karaktereket kapunk egy tökéletese párbeszédekből álló, kiválóan megrendezett, okosan felépített filmben.  Ezekre a filmekre mondom azt, hogy komolyan az ember napját szebbé és jobbá teszi! Csak úgy egyszerűen feldobódsz tőle.  

Andy Garcia félelmetes. Egyszerűen hihetetlen mennyire jó Vince szerepében. Brillírozik, nagyon régen láttam már ilyen jónak. Simán egy feltámadásnak lehettünk a tanúi.  Mikor Brandót elkezdte utánozni nagyot röhögtem. Utána meg olyan a kamerában, mintha saját magát hozta volna elő egy korábbi filmjéből. Nem tudok mást mondani, ezt látni kell, de ez csak pillanat, amit kiragadtam ebből a filmből. Fent nem említett meg pl. a színjátszó társaság tagjai között szereplő Mollyt (Emily Mortimer - Viharsziget, Harry Brown), akivel a jelenetei nagyon erősek és szeretni valóak.  Julianna Margulies (Kigyók a fedélzeten, Vészhelyzet sorozat), mint feleség, nemcsak jól néz ki, hanem szintén nagyon jó, de ez elmondható a  többiekről is, Ezra Miller (Kaliforgia), Dominik Garcia-Lorido (A határvonal),  Steven Strait (I.E.10000,A Testvériség) tökéletesen és hihetően alakítják ehhez az örült családhoz tartozó szerepüket. Meg kell említeni még a szinitanodát vezető színészt is, aki nem más, mint Alan Arkin. (Tiszta napfény, Marley meg Én, Kiadatás)

A rendező Raymond De Felitta, ezzel a filmjével nálam a ”nagyon várom a következő” művét elnyerő direktorok közé lőtte be magát.   

A filmet azoknak ajánlom, akik szerették A család kicsi kincse vagy esetleg a Tiszta napfény című sallangmentes filmeket. Ez a vígjáték dráma simán beillik az előbb említett filmek táborába, de aki nem látta őket, akkor meg kezdje ezzel!!! Megéri, ha szeretne egy jobb napot magának. Mert ez egyszerűen nagyszerű! Persze azért így a végére megemlítem, hogy a filmben szereplő srác ragaszkodása egy kissé bizarr számomra, de hát ez van. Nem vagyunk egyformák.

Jól kezdődött a 2011-s évem.

85%

Két komolyabb hangvételű film, mint a Fekete Hattyú (2x is megnéztem) és a Rekviem egy álomért után kicsit könnyebb vizekre eveztem, egészen egy 1970-ben készült thriller remekéig.  Kicsit sok volt egyszerre a fent említett két dráma és egyáltalán nem akartam tovább agytérfogatom határait tovább húzni. Ezért egy klassz kis ”csemegének” ígérkező könnyed esti filmre gondoltam.

Stephanie (Amber Heard) és Ellie (Odette Yustman) leválva túrázó biciklis társaságuktól megszállnak egy kellemes helynek látszó argentin faluban.  Azonban az átmulatott éjszaka fáradalmait következtében lekésik a buszukat. Az időt túrázással töltik, ahol egy pompás napfénytől barnára sülhető helyen pihengetve összevesznek. Step otthagyja Ellie-t, és mire visszatér, már csak a hűlt helyét találja, a lány váratlanul eltűnt. Barátnője keresése közben megismerkedik Michael-al (Karl Urban), aki meg nem véletlenül tartózkodik ott, mivel ő is keres valakit. Feltűnik még egy rendőr, aki, mint amikor ilyenkor lenni szokott rettentő ”segítőkész” minden amerikai állampolgárnak. Persze megkezdődik a versenyfutás az idővel……

Kezdhetném úgy is a film lazább egymondatos értékelését, hogy láttam már jobbat is.Végül is elment, mert láttam rosszabbat, de az már az abszolút nézhetetlen kategória. Ebben a filben az égvilágon semmi extra nem volt, a fürdőruhás jeleneteken kívül, mert ott legalább azon izgulhattam, hogy csak leveszik már a felsőt! De, nem mondom meg, hogy levették –e, hátha valaki megnézni.

Ez a film egy francia film amerikai újrafeldolgozása, azzal a különbséggel, hogy a lányok nem franciáknál túráznak, hanem dél-Amerikában. A régit nem láttam, nem tudom vele összehasonlítani.

Viszont ebben azért eleve a konfliktust okozó legnagyobb probléma maga, a hülyeség! Mi a …ért, hagyom egyedül a barátnőmet idegen ország kellő közepén egyedül??? Azért mert összevesztünk? Jó, hogy egyből nem lövöm le! Ha egy napig tartózkodom az „istenhátamögött”, még aznap éjjel, nem iszom magam halálra a helyi kocsmában bennszülötteket ingerelve!! Mi van a többi túrázóval? Nekik nem tűnt fel, hogy kevesebben vannak? De még számtalan értelmetlen dolog van, ami kiszúrja a szemünket.  A filmben szinte semmiféle fejtörő nincs, aki látott már hasonló filmet még véletlenül sem lepődik meg a következő jeleneten, hiszen már előre tudjuk, hogy mi lesz. Mitől horror? Annyira kevés véres jelenet van benne, hogy az RTL klub is simán leadhatja vasárnap délutáni főműsor időben.  De nem is kell, hogy legyen benne brutál kaszabolás, csak mondjuk egy kis ötlet, amitől legalább izgulhatunk. A végére különösen értem ezt, mert nem akarom azt a hatalmas poént lelőni, amit a végnek lehet nevezni, de ilyen befejező jelenetet bármelyikünk össze tud szedni. Persze ennek a filmnek azért a végére is kell érnünk! És az a nem semmi. Én egyszer bele is aludtam, ami ennek a filmnek plussz pontot jelentett!

A szereplőkről nem akarok mondani semmi rosszat, mert minek, biztos örülhettek a főszerepnek. Tényleg dekoratív, jó csajok. Talán nagymértékben ennek is köszönhető, hogy megnéztem, különösen a film bemutatója után. Viszont Karl Urban állandó földre nézős, nem beszélős karaktere, olyan semmilyen nem volt.  Rossz. Mintha csak bele akarták volna tenni mindenáron a filmbe, de nem döntötték el, hogy ő kis is lesz valójában. A gonoszokról sem mondok inkább semmit. Vannak, mert kellenek, főleg ilyen jellegű filmben, ha nem lennének viszont, akkor láthattunk volna egy ”jócsajos” természetfilmet.

Mert ami pozitívum magában a filmben, az pedig maga a táj volt. Azt tetszett. Valószínűleg soha nem is jutok el ilyen helyekre, s ezért jó volt nézni.  

A rendezőnek (Marcos Efron) talán az lehet a mentségére mondva, hogy ez volt az első filmje, de nem neki köszönhető, hogy rossz, hanem magának a forgatókönyvnek és az meg ugye visz mindent maga után.

Bőven többet is írtam a kelleténél már erről a műről. Szívből nem merem ajánlani senkinek, de akinek rengeteg ideje van és vágyakozik egzotikus tájakra nézze meg nyugodtam. Talán nem csalódik.

50%