Piszkosul tetszett. Nem tudom másképpen kezdeni. Azt hiszem, azok a filmek, melyeket szemrebbenés nélkül bambulok végig este fél 11 órai kezdéssel 10 óra munkával a hátam mögött, minden dicséretet megérdemelnek. Régen láttam ennyire nekem való történelmi kalandfilmet ekkora sztárokkal. Peter Weir rendező nem tudom 7 éven keresztül mit csinált, de örülök, hogy visszatért.  Bevezetésnek ennyi elég is.

Megtörtént események alapján készült filmben 1941-ben egy csapatnyi szökevény szeretne eljutni nyakukban szovjet katonákkal a szibériai gulágról egészen Indiáig. A vérdíjjal a fejükön sivatagon, hegyeken, és számos nemzeten keresztül menetelnek céljuk felé.  Azonban még mindig jobb szabad emberként 4000 mérföldet gyalogolni, mint raboskodva egy uránbányában embertelenül meghalni…………  

Ez az a film, amiben nem akarok hibát keresni. Egyszerűen nem érdemelné meg, mert annyira tetszett. Igazából láttam már hasonló filmet német rendezésben és mielőtt odaültem volna elé, szentül meg voltam győződve, hogy ez a film az Ameddig a lábam bírja amerikai remake. De hála az égnek ez egy másik regényből készült. Amúgy totálisan hasonló a felállása, mint annak a filmnek. Az ember küzdelme a természettel.  

A filmet Slavomir Rawitz A hosszú menet – Szökés a Gulagról című könyve alapján adoptálták vászonra, nem kevés eltéréssel. A rendező elég nagy szabadságot kapott állítólag, mivel többnyire csak a fő vezérszálat vitte filmre. Amúgy utána olvasva a regénynek még a mai napig is a vita tárgyát képezi a valóságtartalma, de akit érdekel, olvasson inkább utána, mert most ezt nem fogom leírni. (Elég komoly plágiummal vádolják a regény íróját.) Ez engem kivételesen így már a megnézése után nem nagyon érdekelt, mivel a film ennek ellenére teljesen levett a lábamról.  

Nem az a film, amelyben mély karaktereket vagy hatalmas párbeszédeket kéne keresni. Inkább a természet nyújtotta látványra épül. Amúgy is jobb néha a csend, mintha beszélnének, feszültebbé teszi a filmet. Talán amikor a lány csatlakozik hozzájuk, akkor van egy két komolyabb beszélgetés, addig csak azt látjuk, hogyan segítenek egymáson, miképpen harcolnak egymásért és a túlélésért. Lehetett volna ez egy dög unalmas film is, hiszen mi mást csinálnak csak a szereplőink? Mennek árkon-bokron keresztül folyamatosan, hol nappal, hol éjjel, de mégis annyira érdekesen van összerakva, hogy egyszerűen nem lehet otthagyni.    

Igazából úgy nincs benne semmi meglepő, de mégis jó volt nézni. Hihetetlen szép képeket kapunk miközben azt látjuk, hogy embereink küzdenek az elemekkel. Szereplőink menetelnek a szibériai mínusz 40 foktól kezdve egészen a sivatag perzselő homokján keresztül a szabadságuk felé. Végigvezetnek minket a Góbi sivatagon, Tibeten, és még a Himaláján keresztül is. Ez a film ismét bebizonyítja, hogy az életben maradási ösztön hatalmas, hiszen mindent megtesznek azért, hogy ne jussanak a mennyekbe. Látjuk, hogy minden, ami él és mozog ehető, illetve az is, ami már nem él, de egy jó kis hasmenés reményében fogyasztható. Nincs válogatás, lehet hernyó, döglött őz, kígyó, bármi. (Aztán ilyenkor lehet azon gondolkodni, hogy mennyi ember nem eszik meg semmit a csirkemellen kívül.)  A szúnyogos résznél még engem is kirázott a hideg, ha a tavalyi nyarunkból indulok ki, annyira gyűlölöm őket.  Amúgy a film olyan, mint egy több hónapos maraton élelem és víz nélkül különféle természetes akadályokkal telerakva. Ha ilyen kemény volt a fotelból nézve is, vajon milyen lehetett ezt átélni? Több érdekességet kár lenne elárulni a filmről.

Végeredményben azonban feltehetjük a kérdést, hogy miért lesz az, hogy nem emelkedik majd a nagy klasszikus filmek közé? Erre én nem tudom a választ, talán valami mégis hibádzik, annak ellenére is, hogy mindenki csak dicséri a filmet. Nekem minden szempontból tetszett, érdekes, szinte akarja, hogy nézzed végig, magával ragad, intenzív szívszaggató epikus mű. Akkor mi a baj? Valamiért mégis az árnyékban maradt!  

Minden elismerésem a parádés színészi alakításokért. Az agyontetovált Colin Farrell (Nagy Sándor, Erőszakik) ügyeletes szépfiú mivolta romba dől ebben a szerepben. Állat jól játszik, kegyetlenül viccesen, nem tudom másképpen jellemezni. Ed Harris (A mélység titka) az idősebb amerikai fogoly szerepében nagyon komoly, hallgatag, mint mindig.  Mark Strong (Robin Hood) annyira jó, hogy szinte észre sem vettem, csak a végén, hogy amikor kiírták, hogy ő is játszott a filmben. Saoirse Ronan-t (Komfortos Mennyország) nagyon szeretem, minden kétséget kizárva napjaink egyik legnagyobb tehetsége. Végére hagytam a központi figurát jim Sturgess-t (Las Vegas ostroma), aki ebben a műben végre bizonyította tehetségét, szintén nagyon jó.   

Peter Weir (Holt költök társasága) 6 szoros oscar díjra jelölt rendező utolsó filmjét a Kapitány és Katonát 2003-ban forgatta. Úgy látszik 2010-ig nyaralt, mert nem foglalkozott filmkészítéssel. Örülök, hogy ezzel a filmmel tért vissza, hiszen minden elemében ragyogó munkát végzett. Operatőre kifogástalan, hála a HD adta lehetőségnek gyönyörűen fényképezett természetképeket láthatunk, legyen az erdő, hó, vagy akár sivatag. Hozzá a remek filmzene tökéletes párost nyújt.  Sajnos a filmet semmilyen reklám nem előzte meg, ezért egyáltalán nem lett sikeres. Szinte nem is lehetett hallani róla, és ezért pedig nagyon nagy kár.  

Mindenkinek ajánlhatom a filmet hiszen a történelem szeletjéből egy remek kalandfilm készült. Érdemes megnézni!

85%

Mivel egy hete nem néztem filmet, úgy gondoltam egy laza akciófilm kezdésnek nem lenne rossz. Mivel mindenhonnan csak azt hallottam, olvastam, hogy nem sikerült valami fényesre, ennek ellenére megnéztem, és láss csodát nem csalódtam  - pedig megpróbáltam függetleníteni magam a negatív kritikáktól - tényleg rossz film volt.

Los Angelesben és a világ számos városában meteorzápornak hitt űrhajók esnek le az égből. Ezek az idegenek nem békét kötni jöttek a bolygónkra, hiszen mindenre lőnek, ami él és mozog. Mielőtt azonban a légierő teljesen megsemmisítené az idegenekkel teli Los Angeles-t, Nantz (Aaron Eckhart) főtörzsőrmesternek és egységének három órájuk van a csapdába esett civileket kimenekíteni az idegenek által elfoglalt területről. Az idő pedig gyorsan fogy………..   

Ennyi bőven elég a sztoriról, egy mondattal sem lehetne többet írni róla.  Sajnos nekem nem jött be ez a Függetlenség napja utánzat. Ritkán várom, hogy egy filmnek már vége legyen, mert unom, de ennél így volt. Ennyit nem temettem mostanában az arcomat a tenyerembe. Egy horrorfilm esetében megbocsátható, hogy bűn rossz, ennél a filmnél viszont egyszerűen nem. Annyira komolynak akar tűnni, hogy már átlendül a másik oldalra. De kezdjük az elején.  A szokásos negyedóra felvezetés után egyből belecsapunk a lecsóba. A rövid felvezető alatt már látunk olyan karaktereket és dolgokat, amik ”ritkán” szerepelnek filmekben, úgy mint a leszerelés előtt álló katona, a terhes a felesége katona, a bajtársait a korábbi ütközetben elvesztő katona, a szűz katona, a katonai temető kihagyhatatlan képe, az amerikai zászló összes csíkja és még sorolhatnám.  Halál unalmas, de hagyjuk, mert még az elején vagyunk. Aztán megjönnek az enemy-k és gyakorlatilag azon kívül, hogy látunk egy szépen megrajzolt Los Angelest szétbombázva, nem kapunk mást csak egy üres lufit. Azt hogy miért jöttek, mit akarnak, tök mindegy, csak jöttek és nem szeretnek minket, hiszen a mi bolygónkat nézték ki leigázandónak, ahol bennszülöttekre nincs szükség.

Aztán egy maréknyi tengerészgyalogos szembeszáll velük, akikről megtudjuk, hogy ők a földön a leghősiesebb és legtökösebb katonák, akik mindent megtesznek azért, hogy elaludjunk a film alatt. Na, ez így egy kicsit merész, de tényleg azon kívül, hogy folyamatosan mennek és lőnek, csak azokat a szokásos közhelymondatokat nyomják, amit már tényleg minden hasonló filmben hallhattunk. Ráadásul a totálisan élettelen szinkronnak köszönhetően, egyáltalán nem tudtam beleélni magam egyetlen jelentbe sem, bármennyire is megfeszültem. Annyira gyenge szöveget nyomtak, hogy nem is kellett volna lefordítani, mert egyszerűen tudtam, hogy mi lesz a következő mondata az adott karakternek. Mosolyogtató, hogy ebben a filmben is helyet kapott mindenfaja emberke a gyerektől kezdve egészen a mexikói pasiig.  

Ezt a filmet azonban a látvány miatt kellene megnézni, mert a beharangozók azt ígérték, hogy ilyet még nem láttunk. Azt kell, hogy mondjam, bizony egyáltalán nem nagy durranás. Mondjuk tényleg kellemes módon helybenhagyták a várost, klasszul nézett ki lerombolva, de azért látszik, hogy elég mű az egész. Van egy-két izgalmasabb jelenet a filmben, amire jóindulattal azt lehet mondani, hogy talán ez most rendben volt, de nekem mindenáron a District 9 ugrott be, ahol pl. az ellenség százszor jobban tetszett és a jelenetek is sokkal izgalmasabbak voltak. Nem tetszettek az ”Alienek”, olyan gagyiknak tűntek, és bármennyire is fejlett eszközeik vannak, aggyal nem nagyon halmozták el őket. Legalább is ebben a filmben nem. Kicsit többet is mutatták őket a kelleténél. Azonban voltak olyan járgányaik, amiket egész jól eltaláltak.

Komolyan nagyon vártam már a végét, hogy mi lesz a megoldás, de nem volt nehéz ezt sem kitalálni. Semmiféle örömöt nem éreztem, hogy hurrá nyertünk, de igazából nem is akartam, csak azt, hogy vége legyen. Remélem ezzel senkinek sem lőttem le a poént. És amit még szeretnék megemlíteni ismét mint megannyi írásomban, az a kézi kamera használata a filmben. Szerintem ez néhány éve még az újdonság erejével hatott, de számomra már egyre idegesítőbbé válik. Borzasztóra bántja az ember szemét ez az ugrándozás. Tudom, hogy az életszerűség miatt használják egyre gyakrabban, de akkor valahogy jobban kéne használni. Nem jött be itt sem.

Aaron Eckhart (A sötét lovag, Rabbit Hole) sokkal jobb színész szerintem, mint hogy ebben a filmben szerepeljen. Tényleg ő volt a legjobb, de itt nem volt nehéz kitűnnie a többiek közül. A minden katonás filmben helyet kapó Michelle Rodrigez (Avatar, Halálos iramban) ebben a filmben olyan halovány volt, mint egy zsírpapír, észre sem vettem.  A többiek pedig csak vannak, úgy, mint mikor egy focimeccsen beküldik a játékost az utolsó percre, ők is behúzhatnak egy strigulát, hogy szerepeltek még egy filmben.

Jonathan Liebesman (A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet) rendezőnek ez egy klisé hegyekből összerakott tákolmánya. Szerette volna A sólyom végveszélyben című filmet vegyíteni a Világok harcával és a Függetlenség napjával. Nem sikerült. A forgatókönyv ultra gyenge (ennyire rossz mondatokat tényleg régen hallottam), a szereplők szintén, a zenéje annyira idegesítő már a végére, ha ki lehetett volna kapcsolni szívesen megtettem volna, talán tényleg csak egy két kép miatt lehet dicséret, de akkor meg inkább megnézek egy festményt.  Mivel PG13 besorolást kapott tényleg csak azt lehet mondani, hogy gyerek kategória. Ez az a film, amiről órákat lehetne írni negatív értelemben, mert azt a legkönnyebb. Olvastam máshol, hogy 2 óra kikapcsolódás, nekem nem ezt jelenti a szórakozás.

Azoknak ajánlhatom, akik még nem láttak inváziós filmet. Talán nekik még bejön. Komolyan elgondolkodtam, hogy kinek tetszhetne még ez a film, de egyszerűen nem jut eszembe senki. Az biztos, hogy a District 9-tól fényévekre van.

40%