Emberkereskedelem, prostitúció, kábítószer, nem hálás témák az biztos. Nem is nagyon szeretünk filmet nézni róluk, mert szerintem kevés olyan ember van, akit ne érintene meg valamilyen fokon más embertársunk leamortizálása, kivéve azokat az eseteket, ha önszántukból teszik magukkal. Lehet ezt még azzal is fokozni, hogyha a film valós eseményeket mesél el. (A film címének fordítását a feliratból vettem ki)

Kathryn Bolkovac (Rachel Weisz) nebraskai rendőrnő 1995-ben a szláv háború befejezése után Boszniába érkezik békefenntartóként. Megérkezését követően kegyetlen bűnszervezet nyomaira bukkan, melynek szálai igen magasra vezetnek. Veszélyes nyomozása során szinte minden körülmény ellene van, de nem adja fel és megpróbálja a lehetetlent…..  

Emberrablásról és kereskedelemről szóló filmek közül, ha csak az utóbbi éveket veszem figyelembe, a Tűzben edzett férfi, az Elrabolva, és ha jól tudom hazánkban még nem vetített Trade c. az, ami igazából maradandó nyomokat hagyott bennem. Az alábbi mű is igazán hatásos, bár kivitelezés terén kicsit más, mint a többi, mivel ez egyáltalán nem akciófilm, hanem inkább politikai dráma.

Azt gondolom, megnézése után, a film elég sok embernél kiveri majd a biztosítékot, és mérges lesz, hiszen nem is oly régen, és nem is oly távol történt meg kishazánktól. Sajnos valóságalapját eldönteni nem tudom, mert akkor nem itt ülnék már a gépem előtt és nagyon komolyan nem is szeretnék állást foglalni az ügyben, mert még sokáig szeretnék élni. (persze ezt nem komolynak szántam)  

A téma az brutális és hihetetlen. Brutális sajnos, azért mert ilyen biztos, hogy van, volt, lesz, amíg vannak úgynevezett embernek nevezett állatok, akik szinte bármit megtehetnek, mert csak tömegnek tekintik a fajtánkat. Brutális a tehetetlenség ellene is, hisz folyamatosan vannak elszegényedő országok, ahol a jobb élet elérése érdekében szinte mindent megtesznek akarva vagy akaratlanul is a belekeveredett személyek. Hihetetlen viszont az, hogy ebben olyan nagy szervezet neve is felvetődik, mint pl. az ENSZ, és az is hihetetlen továbbá, hogy ezt így el lehet tussolni, hiszen van akkora hatalma, hogy mindenkinek befogja a száját. Sosem gondoltam volna, hogy nem is annyira messze tőlünk létezhetett ilyen, mert azért, ha kinyitjuk a szemünket nem Dél-Amerikában ébredünk fel. Lehet engem naivnak nevezni, de ép ésszel felfogni is nehéz, hogy ennek van valóságalapja, és most itt persze nem a kisebbségi problémákra gondolok, amikről azért hallunk. A film elég keményen „feltárja” az igazságot, hogy gyakorlatilag a békefenntartók között bizony nem csak rendes emberek voltak, akik azért jöttek az említett országokba, hogy az újjáépítéséhez nyújtsanak jelenlétükkel segítséget. Továbbá az ENSZ-nek egy olyan oldalát mutatja meg, hogy még a hajunk is égnek áll. No Comment. 

A filmben bemutatott helyszíneket, a bombázások után marad romos tájakat, a temetők képeit, az aknamentesítésről szóló híradásokat, az etnikumi problémákat (Szerb, Bosnyák, Horvát) bizony többször is láttuk már a tv-kben, újdonsággal ezek a jelenetek számomra nem szolgáltak, de ugyanakkor mindig megjegyzem magamban, hogy mennyire értelmetlennek találtam ezt az egészet már akkor is.  Írni róluk nem szeretnék.

Rachel Weisz (Az elszánt diplomata) remekel. Hihetetlen jól játszik, nem véletlenül kapta már meg azt a kopasz arany szobrocskát korábban. (Nagyszerű jelenet mikor beront a kupiba és könyörög a lányoknak.) Monica Bellucciról (Maléna) kapásból az ugrott be, hogy ez meg hogy néz ki. Most vagy bűn rondára van maszkírozva vagy tényleg ennyire megöregedett. Sok szerepe nem volt mondjuk és az sem volt valami maradandó. Vanessa Redgrave (Vágy és vezeklés) és David Strathairn (Szigorúan bizalmas) annak ellenére, hogy keveset szerepelnek, annál mélyebb nyomot hagynak.   

Larysa Kondracki rendezőnő első filmjében meglehetősen merész és veszélyes témát boncolgat. (Kíváncsi lennék rá, hogy lesz e még filmje egyáltalán) Elég nyomasztó film, de megéri megnézni, sőt ajánlatos lenne, mert igen jól nyitja fel a szemünket olyan fontos dolgokról, melyekről azért mindenkinek tudnia kéne, mivel ez nem csak az említett ország határain belüli probléma. Az már más kérdés, hogy ezért foggal, körömmel egyesek tiltakozni fognak, ami meg egy természetes reakció, hiszen a lóvé nagyúr. A fényképezése, a zenéje nem igazán fogott meg, vagy inkább nem figyeltem fel rá annyira, mert maga a téma elvonta a figyelmem. Sajnos a kínos kérdések miatt a film halálra van ítélve, nem hiszem, hogy ezt itt Európában óriásplakáton reklámoznák, hogy gyerünk, rántsuk le a leplet saját magunkról.

Azoknak a gondolkodó embereknek ajánlom, akik szeretik azokat a valós drámákat, melyekről tényleg el is lehet hinni, hogy megtörténtek az életben, még ha sajnálatos eseményekről is van benne szó. Szerintem fontos film.  

75%

Érdekesség, amit a neten találtam :

”2001-ben az egyik szerelő megvádolta a DynCorpot, hogy boszniai alkalmazottai 12 éves lányokat erőszakolnak meg, és eladják őket szexrabszolgáknak. Az általa benyújtott vád szerint „az alkalmazottak és főnökeik perverz, törvénytelen és embertelen tevékenységet folytattak, törvénytelenül fegyverekkel, nőkkel és hamis útlevelekkel kereskedtek”. A szerelő látta, hogy a DynCorp alkalmazottai nőket adtak és vettek, és női rabszolgáik korával és adottságaival kérkedtek.
A DynCorp kirúgta a szerelőt, aki később azt mondta: „a DynCorp a lehető leginkább erkölcstelen és elit, minden szabályt megszegnek, amit csak tudnak”. A cég áthelyezte a szexkereskedelemmel vádolt alkalmazottakat az országból, néhányat ki is rúgott. Senki ellen nem indult bűnvádi eljárás.”

Őrült dilis szerelem.jpgKifejezettem nem szeretem a vígjátékokat, mivel tömeggyártása ellenére évente csak egy – két olyan elfogadható alkotás születik, amire utólag nem sajnálom az eltöltött időmet. Hollywood ontja a marhaságokat, amikre nem igazán vagyok vevő már. Nem mondom, hogy az alábbi alkotás minden tekintetben kielégített, de egynek tökéletesen elment és faarcom elmozdult több esetben is.  

Cal Weaver (Steve Carell) és Emily Weaver (Julianne Moore) több évtizede házasok. Egy jól sikerült étteremben eltöltött vacsora után Emily bedobja a törülközőt és közli férjével a klasszikus mondatot: „El akarok válni!”. Cal bánatát, férfiszokásokhoz hűen a közeli kocsmában porbálja átvészelni folyamatos önsajnálkozások közepette. Mikor már mindenki kívülről fújja mi történt emberünkkel, az ügyeletes nővadász Jacob Palmer (Rayn Gosling) megsajnálja és felkarolja. Megtanítja a csajozás összes fortélyára, amivel talán újra felkelti Emily figyelmét is……

Őrült dilis szerelem 5.jpgNem volt ezzel semmi baj, csak túlhúzták. Ha a vége 15 perccel rövidebb, jobban tetszett volna. Mondjuk a film közben is voltak olyan üresjáratok, amit csak hatalmas ásításokkal tudtam átvészelni és ezt konkrétan nem a fáradtság számlájára írhatom. Hála az égnek megfelelő érzékkel azonban mindig akkor jött valami poén, ami kizökkentett alélt állapotomból. Nem azt mondom, hogy nem láttunk már hasonló sztorit korábban, de mégis a sablontörténések ellenére a filmben volt valami, ami megfogott és kaján vigyort csalt az arcomra.  

Őrült dilis szerelem 8.jpgA filmbe zsúfoltak több szálat is, amiről az a véleményem, hogy ha ez egy kicsit kevesebb, több lett volna (ezért is lett hosszú a film).  A kisrác szerelme a bébiszitter iránt, a bébiszitter szerelme az apuka felé, az anyuka kapcsolata a könyvelővel, és még sorolhatnám, ez így egy kicsit sok. Konfliktusok halmaza egy kicsit túlbonyolított vígjátékhoz képest. Ezek a többgenerációs szálak a végére természetesen összeérnek a film csúcspontjaként, ami tényleg remekre sikeredett. Valahogy itt kellett volna lezárni az egészet a ”csattanó” után (amire tényleg nem jöttem rá és ezért jár a pont) és a további negyed órát nem kellett volna kényelmetlenül végigülni. Bizonyos dolgok megértését ugyanakkor nem erőltették, mint pl.: Gosling átfordulását egyik pillanatról a másikra. Azért ahhoz idő kell, hogy az ember levetkőzze előző énjét és csak úgy átálljon a másik oldalra, ugyanakkor Carellnek viszont ez a karakterfejlődése sikeresen végbement. A tanulságokat, amikről a film szeretne mondani, nem részletezem, mert ezekre minden gondolkodó lény könnyedén rájön magától is, nem bonyolították halálra.  

Őrült dilis szerelem 3.jpgA mai vígjátékokon felnőtt generáció meglepően fogja tapasztalni, hogy nem kell egy jó vígjátékhoz az altesti humor alkalmazása. Számtalanszor leírtam már (persze más is), hogy fölösleges gusztustalansággal telezsúfolni a vígjátékokat, hogy megfelelően szórakozzunk, csak megfelelő forgatókönyv és tökéletes szereplőgárda kell. Az előbbi hagy még kívánni valót maga után, azonban az utóbbira nem lehet panaszunk.   

Őrült dilis szerelem 2.jpgA lúzer megcsalt férj szerepére Steve Carell (A család kicsi kincse) tökéletes választás volt. Azon színészek közé tartozik, akit már kinézete alapján megsajnálok és az eljátszott töketlenségei miatt megszeretek. Julianne Moore (Az ember gyermeke) a tökéletes ellentéte Carellnak. Régen láttam olyan filmben, amiben ne tetszett volna. Rayn Gosling (Drive) minden téren nyomul ezerrel. Nem tudom, létezik még a naptárában olyan nap, amikor ne forgatna. Folyamatosan jönnek a filmjei. Csípem a srácot, szimpatikus és tehetséges. A csajok meg örülhetnek és vigyoroghatnak, ha vetkőzik, mert tökéletes photoshoppolt felsőteste látványától biztosan megbénulnak. Emma Stone (Könnyű nőcske) hatalmas, végre egy színésznő, akinek a szinkronhangját is eltalálták. Könnyű nőcske után ismét egy olyan film, amiben nagyon jó. Marisa Tomei, Kevin Bacon, John Caroll Lynch, mellékszereplőként csak dicsérni lehet, úgy egyben volt mindenki, amit már régen éreztem filmben.

Őrült dilis szerelem 1.jpgGlenn Ficarra és John Requa (I love You Phillip Morris) rendezőpárosnak sikerült felépítenie elejétől a végéig egy könnyen fogyasztható romantikus vígjátékot, amihez megfelelő mennyiségű lóvét is kaptak, hogy ennyi sztár együtt szerepelhessen. Az biztos, hogy a nyár egyik legjobb vígjátéka lett, de ez nem is nagy dicsőség. Kicsit hosszúra sikerült, de kizártnak tartom, hogy a film ne csalna felejthetetlen nevetést bárkinek is az arcára. Tipikusan az a film, ami után tényleg jól esik felállni. Ami érdekesség és kevesen tudják, hogy a forgatókönyvét az a Dan Fogelman írta, aki eddig igazából animációs filmek megírásában jeleskedett, úgy, mint a Verdák, Aranyhaj és a nagy gubanc vagy éppen a szuperkutyás Volt. Gratula neki. 

A romantikus vígjátékok kedvelőinek kötelező. Aki viszont nem csípi ezt a műfajt, próbáljon erőt venni magán és beülni rá a párjával, hátha szerez a kedvesénél egy jó pontot, amit később majd adott pillanatban leadhat egy jó focimeccs kedvéért.

 75%

süti beállítások módosítása