James Cameron Atyaúristen szárnyai alá tartozó művek különös figyelmet érdemelnek, bármilyen negatív kritika előzi is meg a filmet.  Nem hiszem, hogy a felhalmozódott Avatar dollármilliárdjait olyan alkotásokra költené, amiből a későbbiekben nem tudna hasznot húzni. Mondjuk, azért ebből a filmből nem nagyon tud.

Pápua Új-Guineában a föld egyik legcsodálatosabb és egyben a legnehezebben megközelíthető víz alatti barlangjában egy csapatnyi barlangász eddigi felderítetlen részek után kutat. Azonban egy trópusi vihar miatt a mélyben ragadnak. Amikor a felszínre vezető kijáratot elárasztja a víz, és külső segítségre nem számíthatnak, Frank Mcguire (Richard Roxburgh) csapata, aki hónapokig a barlang felfedezésének a vezetője volt, köztük fiával Joshal (Rhys Wakefiled) és az egész kutatást szponzoráló Carl Hurley-val (Ioan Gruffudd) alternatív menekülési útvonalat keresnek. Az eddigi felderítetlen ismeretlenen, víz alatti labirintuson keresztül próbálnak az elemekkel megküzdve feljutni a felszínre……

Na, így kell egy jól sikerült B kategóriás alkotást elkészíteni. Nem kell abszolút csodát várni és akkor részben teljesíti az elvárásokat. Mivel az ember és a természet küzdelmét már számtalan filmben láttuk és ez a film is ezekből a kliséhegyekből építkezik, igazából semmi újat nem nyújtva, mégis azt kell, hogy mondjam, az első fél óra felvezető unalom után egész izgalmas kalandban lesz részünk. Sajnos ez a teljesítmény elég szépen hullámzik és a vége előtt keményen leereszt, de ne zavarjon minket, mert ezt a filmet vagy szereted, vagy nem. 

Elméletileg igaz történet alapján készült a film, de miután megnézzük, szerintem csak azt kellett volna írni, hogy volt hasonló eset már a történelemben. Ez az állítás talán valóságosabb lenne. Mivel sok új ötletet nem tartalmazott a szokásos dolgokkal telerakták, úgy mint az apa – fiú közötti kapcsolat és a közöttük zajló drámai beszélgetések, kialakuló pánikbetegség, klausztrofóbia, versenyfutás az idővel, tapasztalt vezető, aki megmondja a tutit és nő, aki búvárruha nélkül is képes a fagypont körüli vízben úszni, és ugye kell egy szponzor is, aki meg csak saját magával törődik. Kiemelkedő párbeszédekre ne számítsunk, a dialógusokat nem sikerült valami fényesre megírni.

Viszont mindenért kárpótol a látvány. Gyakorlatilag itt lép be J.Cameron szerepe a filmben, mivel a saját maga által fejlesztett 3D kamerát lízingelték az operatőr bácsik, aminek a hatását azért otthon a nappaliban nem nagyon éreztem, de még így is nagyon szép felvételek voltak. Gyönyörű hatalmas terek, víz alatti felvételek, igazi barlanghangulat. Kedvet továbbra sem csinált, hogy lemerészkedjek a mélybe, de külsősként egész jó volt nézni. A filmet ”R” kategóriába sorolták, tehát nem spóroltak a vérrel és egyéb gusztustalan jelenettel. Nem egy női barlangi búvár propaganda film, az biztos. Mondjuk az elhunyt emberek iránt sok sajnálatot nem ébresztettek bennem, mert annyira közel nem hozták a szereplőket. Azért voltak merész halálesetek, és ha ez tényleg így volt – amit nehéz elhinnem – akkor viszont részvétem. Nem bántom a filmet, mert egynek teljesen jól elment és végül is lekötött, ami számomra a lényeg. Este kell nézni, mert szinte végig sötét jelenetek vannak benne.

Richard Roxburgh (Mission Impossible 2, Moulin Rouge!) elég kemény karaktert  játszhatott el, ezért vele talán jobban szimpatizáltam, mint a többiekkel. Nagyon tetszett a stílusa. A fiát játszó Rhys Wakefiled-től (The black Ballon) viszont kirázott a hideg az egyik jeleneténél, számomra annyira gyengécskének tűnt. Ioan Gruffudd (Fantasztikus négyes, Artúr király) szintén halovány teljesítményt nyújtott, de mint említettem ezt a filmet nem a szereplőknek találták ki. 

Alister Grierson rendezőről sok mindent nem tudok mondani, ez volt a második nagyjátékfilmje, amit tisztességes módon levezényelt. Tényleg egy estés szórakozásnak elmegy, ha a hibáit nem nagyon vesszük elő.  Az operatőri munka az egyik legjobb a filmben, de ezt már fent is dicsértem. Kifejezetten IMAX mozira is készítettek változatot, ami azért nem lehet semmi. Biztos jócskán emel a hangulaton és talán egyszer hozzánk is eljut. (haha) Szerintem alapból az Avatar 2re készülnek rá ezzel a filmmel, mivel annak a nagy része, ahogy olvastam a tenger alatt fog játszódni és ez olyan technikai prezentáció lehet. Nekem a vágásokkal bajom volt az elején, mintha kicsit többet vágtak volna bele a filmbe és valahogy nem állt össze a kép, csak úgy ugráltak a jelenetek. Ez a végére mondjuk megszűnt. Sajnos a filmnek a zenéje sem telitalálat.

Merem ajánlani azoknak akik, szeretnének akció - kalandfilmbe csöppenni és izgulni a szereplőkért. Barlangászok lehet, mosolyognak rajta, hogy milyen hülye jelenetek vannak benne, de esélyt mindenképpen kell neki adni. Nem volt ez olyan rossz.

65%

ver.1.

Sikerült megint beletrafálnom egy olyan spanyol filmbe, amit egyáltalán nem bántam volna meg, ha kimarad az életemből. A csábítás viszont nagyúr, különösen, ha film főszereplője két meztelen hölgy. Sejtettem, hogy egy hotelszobában két szereplővel nagyon nehéz érdekes filmet készíteni, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. A film első 8 percét feltették az internetre és a spanyol történelemben minden rekordot megdöntött a video megnézése, mivel 24 óra alatt közel 620 ezren látták.       

Alba és Natasha átmulatott éjszaka után egymás karjaiban találják magukat egy hotelszobában. Rövid ismerkedés után a spanyol és az orosz kisasszony olyan fizikai és érzelmi kalandokon mennek keresztül az éjszaka folyamán, hogy ők maguk sem hiszik el, hogy megtörténik velük………..

Hát még én, hogy végignéztem.  Ez az a film ahol a ”kosztümösöknek” nem nagyon kellett iparkodniuk a ruhák megtervezésében, mert az első öt perctől eltekintve szinte végig anyaszült meztelenül brillíroznak előttünk. Meg kell mondanom, tényleg kellemes látványt nyújtottak még az elején a hölgyek, de mint egy jó szexfilm estében, ezt is hamar meglehet unni. Mondjuk legalább a ”felnőtt” filmekben nem próbálnak meg összehozni ennyi marhaságot, mint amit itt összehordtak, és akkor még magamat nem tekintem egy érzéketlen hülyének, hogy ezt mondom.

Szuper komoly dolgokról próbálnak igen magasröptű eszmecseréket folytatni és ezáltal minket bosszantani. Két nő elmondja egymásnak az életét, folyamatosan nyerik el egymás bizalmát és nyílnak meg egymás előtt, aminek a következménye az lesz, hogy szerelmesek lesznek egymásba! Ezt nagyon nehéz volt kitalálni, azért bátorkodtam leírni. Ez a filmben következőképpen történik: Hol az egyik füllent kicsit, hol a másik, aztán kiderül, hogy mégsem igaz, ezért kibékülnek és simogatják egymást. Majd kezdődik elölről egy másik sztorival kis szoft -pornóval vegyítve, utána megint beszélgetés, sírás, ismét egy kis szex, de most a zuhany alatt, megint beszélgetés kis laptop nézegetéssel, hogy ki hol lakik és megint egy kis nyalifali. Reggeledik, reggelizés, sírás, kádban szex, vége…..ááá.  

Egy film sem működhet férfi nélkül ezért megjelenik a rettentő szimpatikus szobapincér, természetesen szívesen felajánlkozik édes hármasra, amit a lányok visszautasítanak, mert időközben ők már olyan szerelmesek lesznek egymásba, mint én voltam 15 évesen Brooke Shiledsbe! Ámor nyila mindenhol betalál!! És ez meg nem vicc! Na, ez egy film. Lehet, nem lenne semmi bajom ezzel a bugyuta történettel, ha nem vennék ennyire komolyan és nem nyögnének ki magukból ennyi kliséhalmot. Halálra idegesített az is, ahogy a szoba oldalaira, mennyezetére festett képekből próbáltak szimbolikus jelentésű dolgokat összehozni.

Pedig tényleg szépen a lányok és a szerelmeskedések egész ”látványosra” sikerültek, de úgy gondolom lehettek volna az operatőrök kicsit merészebbek is. Ha már a nem mutattak többet a testükből legalább láttunk volna valamit Rómából. És még valami, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Az a zene. Az OST-nél azt éreztem, hogy bizonyos jelenetnél abszolút nem illik oda. Soha többé nem akarom hallani a ”Loving Strangers” című számot, ha nem játszották volna le 5xr egymás után, talán nem utáltam volna ennyire meg.       

Elena Anaya (A szex és Lucia, Van Helsing) és Nathasha Yarovenko is pont olyan volt, mint maga film. Nagyon rossz. Különösen az orosz színésznő játéka volt kiemelkedően rossz, de még a röpke pincér szerepen feltűnő Max (Enrico Lo Verso) is nagyon gáz volt.

Julio Medem (A szex és Lucia) spanyol rendező úr szerintem vágyai kielégítése érdekében saját magának forgatta le ez a filmet és nem másnak. Minden vágya az lehetett, hogy alkosson egy pornófilmet és csak később jött rá, hogy legyen ebből egy könnyebben emészthető változat. Vagy valami ilyesmi. Olvastam néhány megjegyzést, hogy egyesek szerint ez a film volt az életük egyik legcsodálatosabb filmélménye, hogy ez egy igazi remekmű. Igazán jó nekik. Feljebb említettem a szex jelentekkel kapcsolatban, hogy lehetett volna merészebb, bátrabb az operatőr, mert ha már annyira nem érdekel a mondanivaló és felétől a hölgyek meztelen teste sem, legalább ezzel csábítsanak a képernyő elé. A Microsoft, hogy a fenében szponzorálhatta ezt a filmet? A logo a végén szintén gáz! Aki végigér a filmen tudja miről beszélek. Igazából olyan film lenne ez, mint a Mielőtt felkel/lemegy a nap, csak jóval gyengébb kivitelben.

Elég behatárolt közönségnek tudom ajánlani. Többnyire leszbikus pároknak, ők biztos megtalálják a szépséget a filmben. Akik csak meztelen lányokat akarnak nézni, arra meg  inkább ott vannak azok a bizonyos felnőtt csatornák.

40%

ver.1.

Clint Eastwood filmjeit nagyon szeretem, különösen az utóbbi években készített számomra igen emlékezetes alkotásokat. Várakozással telve ültem le a legújabb filmje elé is, hiszen természetfeletti drámát nemigen forgatott eddig.  Egész tegnapig azt hittem, hogy nem tud tévedni, de most úgy gondolom, valamit elrontott.

A dráma középpontjában három személy áll, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak a halottakkal. George (Matt Damon) amerikai gyármunkás, gyerekkorában elszenvedett balesete után túlvilági képességével érintkezik a halottakkal, Marie (Cécile De France) francia újságíró túlélte a 2004-es cunamit, a halál közeli élménye során különös jelenséget látott, amitől életfelfogása megváltozik, és végül ott van Marcus (George McLaren) a londoni iskolás srác, akinek ikertestvére autóbalesetben meghal és választ vár valakitől, hogy miért?  Ők hárman külön utakon, de keresik az igazságot, amely örökre megváltoztatta életüket…………

Vagy valami ilyesmi. Nekem ez a film nem jött be, fogalmazhatnám úgy is, hogy nem jött át. Bírom a lassú történetszövésből kialakuló több szálon futó filmeket, de ebben valami nem stimmelt. Borzasztó lassú, és mikor a végére értem, ott álltam fölötte, hogy most tulajdonképpen ezzel a filmmel mit is akartak közölni? Persze nagyjából sejtjük, és értjük, hogy a magányosság rossz dolog, új kapcsolatok felé nyitni sem egyszerű, anyai szeretet is fontos, hát még elveszíteni valakit, és az élet a halál után is sok embert foglalkoztat, de nekem ez így eléggé zavaros volt. Remélem ez a lényege, aztán lehet, hogy tényleg én nem értettem meg. Mire a történet kibontakozott, kitéptem a maradék hajamat is. Pedig a nyitó katasztrófajelenet elég érdekesre és izgalmasra sikerült. Utána meg, ahogy haladunk előre és megismerjük a szereplőket, tragédiájukat, életüket úgy ragadt el az unalom. Számomra az egyik legnagyobb probléma a lassúságon kívül, hogy egyik szereplőnek sem éreztem át a gondját. Érzéketlen voltam velük szemben. Mindegyiktől kapunk egy kicsi szomorúságot, hogy sajnáljuk egy kicsit, de nekem ennél többet nem adtak.

Ahogy haladunk a filmben előre, csak azt várjuk, vajon milyen módon fognak összeérni a szálak, és amikor összeér, hopp már vége is. És a vége, az mi volt? Sok kérdést felvet a film és úgy gondolja a rendező bácsi, hogy mi majd saját magunk rájövünk a válaszokra. Ez abban az esetben nagyszerű ötlet lenne, ha csukott szemmel is tudnék filmet nézni.

Cécile De France-nak (Magasfeszültség, Lakótársat keresünk) és Matt Damon-nak sem volt nehéz a szerepét eljátszani. Mindketten egészen visszafogottan, de jól játszottak. George McLaren elsőfilmes gyerekszínész viszont szerintem egészen kiváló alakítást nyújtott.

Clint Eastwood rendezője, producere, és a zeneszerzője is egyben ennek a drámának. Peter Morgan (A Királynő, Az utolsó skót király) forgatókönyvíróval közösen hozták össze ezt a filmet. Mindketten igen nagy mesterek, de ezt most elszúrták.  Tényleg úgy gondolom, hogy ezt a filmet valamivel fel kellett volna dobni középtájékon, hogy a mélyálom szintjét ne érjük már el a film felére. Talán valami akcióval vagy csavarral érdekesebb lett volna, de ez így bizony unalmas. Fényképezése viszont egészen szép. A nyitó ”cunamis” jelenetnél hiába is jelölték Oscar-ra, erősen látszik a CGI.

Azoknak ajánlom, akik igen kipihentek és van két órájuk álmélkodni az élet és a halál jelentésén. Eastwood rajongók amúgy is megnézik, mert a filmjeit azért látni kell.

Gondolkodom hány százalékot adjak neki, mert elfogult vagyok, de tartom magam ahhoz, hogy nem tetszett. Bár lehet a tudatlanságom miatt nem értettem meg jobban a lényegét.

55%

Asszem ennél elborultabb horrorfilmet nemigen láttam mostanában. A világválság utolérte már a horrorfilmeket is?  Ezek a kínaiak filmkészítésben állatok, nem tudok mást mondani rájuk.

Cheng Lai – Sheung (Josie Ho) fiatal telefonos kisasszony beteg édesapjával és testvérével külvárosi panelrengetegben éldegél. Merész álmokat szövöget, egész életében egy tágas tengerpartra néző lakásról álmodozik, azonban álmai megvalósításához rengeteg pénzre van szüksége, hiszen nem olcsók a Hongkongi ingatlanok. Végigspórolt évei alatt inkább lemondott a szórakozásról, utazásokról csak azért, hogy álmait megvalósítsa. Mikor apja halála miatt kapott biztosítás összege elegendő lenne a kinézett és később lefoglalózott ”álom” lakás megvételére, a tulajdonos meggondolja magát és felemeli az árát……….

Azt hiszem ez szintén az a film, aminek a jeleneteit sokáig megőrizzük elménkben. Mikor megnéztem fogtam a fejem a film végén, hogy nem hiszem el, hogy ez lenne a sztorija! Ki a fenének jut ilyen az eszébe?? Igazából vicces az egész, hogy egy hétköznapi lakásvásárlási problémáról ultra brutál filmet forgatnak! Lehetne ez egy kisvárosi családi dráma is, ha nem sokkolódnánk már a kezdő jelenet után. A film egy éjszaka alatt játszódik, visszaemlékezésekkel telepakolva, amiből megtudjuk, hogy miért lett főhősnőnkből gyilkoló gép.

Láthatjuk, hol nőtt fel, hogyan vigyázott apjára, jelenlegi munkahelyi körülményeit, és azt is, miképpen használja ki szeretője. A jelen időben pedig percről – percre követhetjük céljai megvalósításához szükséges tetteit. Elég ritkán lát az ember ilyen megtervezett véres gyilkolást horrorfilmben. Ezek bármennyire is morbidak, hihetetlen ötletesek. A belezésektől kezdve a nemi szerv levágásáig minden előfordul, de abszolút nem gagyi módon, és ezt úgy mutatják be, hogy közben bármennyire is hülyén hangzik, de mosolygunk rajta. Hát ez elég aberrált dolog az biztos, de másképpen nem tudom leírni. Folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy ezt nem hiszem el, ha nem látom. Megjegyzem, hogy jó nagy paraszt jelenet volt a terhes nővel kapcsolatban, ami azért elég gáz volt számomra.

Azonban ez a morbid ”humor” végig kíséri az egész filmet. A megcsalt asszonyok közötti telefonbeszélgetések, valamint a benarkózott fiatalok gruppenszex körüli gondolatai igen viccesre sikerültek. Persze azért van itt mondanivaló a társadalomról és egyéb gazdasági problémákról is, mint például, hogy egy 56 nm-s lakás 175 millió ft-ban kerül átszámolva, de nem hiszem, hogy az marad majd meg bennünk. Azt írták a film elejére, hogy megtörtént esetet dolgozott fel, bár kizártnak tartom, hogy ez így volt, max. az ötletet merítették a való életből.

Josie Ho színésznő ártatlan kinézetéből elég nehéz elképzelni, hogy ilyen ”serial killerré” válik, de végül is megbirkózott a feladattal. A ”Flashback” bejátszásokkal megpróbálják a tetteit megértetni velünk, szeretnék kihozni belőlünk sajnálatunkat iránta és ez vicces.  Azért nem tudom, hogy milyen lelkivilága lehetett ez után a film után, mikor hazament a forgatásról, de nem hiszem el, hogy jól aludt. 

Nem láttam még Ho-Cheung Pang filmet korábban, de most ez után nem vágyok rá egy ideig. Kicsit sok volt. Azt nem mondom, hogy nem tetszett a maga nemében, de a meredek részek miatt húzós megnézni. Ilyen kaszabolást összehozni nem semmi, de fel is lehet tenni a kérdést is, hogy mi értelme? Ahhoz képest, hogy 37 éves a rendező ez volt a hetedik filmje. Többnyire drámákat forgatott ugyanilyen sötét humorral vegyítve.

A végére jön a neheze, hogy kinek? Aki vérben tocsogós kaszabolást akar látni, ne hagyja ki, de tuti megáll az ereiben a vér, mikor egy-két jelenet után felszedi az állát a padlóról. Azért a nagy többségnek nem ajánlom.

 60%    

ver.1.